A pantomim művészet csodái a Várkert Bazárban

A méltán elismert ukrán cirkuszművészet sikere a hagyományokra és a magasan kvalifikált artistaművészekre épül. A cirkuszművészethez oly közel álló pantomim rengeteg gyakorlást, hajlékonyságot, fegyelmezettséget, pontosságot, összetartást és bizalmat igényel a kreativitásról nem is beszélve. Ha szóba kerül a pantomim művészet, az emberek többségének fejében sajnos a filmvászonról visszaköszönő, utcai, idegesítő, a legendás Marcel Marceau-t silányan leutánzó tapogatózó fehérarcú ember képe él. Pedig a pantomim jóval több ennél, ez egy csodálatos művészeti ág, aminek sokszínűségét remekül prezentálták a húszas éveik elején járó kijevi artistaiskola diákjai.

Az öt fiatal hölgyből álló PlanSHET PinUp című előadásában a nőiség megannyi oldalát mutatta meg. A Chanel ihletésű fekete, fehér galléros ruhájukban, elektro swing zenére bevonuló attraktív hölgyek által megelevenedtek a plakátokról mosolygó pin-up stílusú végzet asszonyai. A zenés-táncos varieté jellegű műsorukban felvonultatták a nőiesség ezer arcát: a Dona nobis pacem című latin, keresztény kánonban képzett énekhangjuk mellett a szelídség és alázat, Ray Charles: Hit the road Jack! című dalában a dögösséget és pajkosságot, a Depeche Mode: Personal Jesus és a The Black Eyed Peas:  című száma alatt az érzéki, erős és modern nőt, míg az ukrán népdalok alatt a természet leányait jelenítették meg. Folyamatos átváltozásaikat tökéletesen uralt és megkoreografált balett, pantomim, társas-és moderntánc mozdulatokkal, képzett énekhanggal és tökéletes mimikai játékkal mutatták be.

A bohókás, vidám élethelyzetek kikarikírozták a nők egymással való versengését, az aktuális divat-és sminktrendeknek való megfelelési kényszert, a „nincs egy rongyom sem, amit felvehetnék” drámát, de egy kávéházban olvasott könyv tartalma és két kislány Barbie babákkal való játéka is megelevenedett a színpadon.

Az est következő fellépői, a Quartet DEKRU tagjai, már csak és kizárólag a pantomim elemeit és hangeffektjeiket használták elképesztő előadásuk alatt. A három férfi és egy nő megjelenésüket tekintve is igazodtak a stílushoz, arcuk fehérre volt festve és fehér kesztyűt viseltek. Tökéletes, hibátlan, összehangolt mozdulatokkal, csak a pantomim mozgásművészetét felhasználva jelenítettek meg mindennapi jeleneteket, a munkahelyi rutint, majd egy lift fogságába esést úgy, hogy a nézők minden egyes mozdulatuk jelentésével tisztában voltak. Különböző történeteket ábrázoltak, mint a férfit és a nőt akaratuk ellenére összekötő láthatatlan kapcsot, vagy az autók törésteszthez használt megelevenedett bábuit, vagy a némafilmekből kölcsön vett hűtlenségen kapott nőt és szeretőinek pisztolypárbaját. A különböző versenysportok-úszás, kerékpárverseny, gyorskorcsolya, futás, síelés- lenyűgöző szemléltetése után még képesek voltak fokozni a csodát, amikor csupán kezeiket használva megidézték a tenger élőlényeit: medúzákat, halrajokat, rákot, tengeri rózsát, tengeri kígyót és hullámzó hínárerdőt, amitől teljesen úgy éreztem magam, mintha a tengerben lebegve, a saját szememmel gyönyörködnék ezekben a csodálatos teremtményekben.

A hihetetlenül impulzív est végén a cirkusz világát varázsolták a színpadra, megelevenedtek a cirkuszi mutatványosok, a zsonglőrök, légtornászok, lábzsonglőrök, késdobálók, kötéltáncosok és bűvészek.

Ez a két fiatal artistákból álló csapat bebizonyította, hogy a pantomimnak igen is van létjogosultsága, mert egy káprázatos, lebilincselő és szórakoztató művészeti ág, amelyet meg kell őrizni és tanítani, mert olyan kincs ez, ami a világ összes nyelvén szól, és nélküle szegényebb lenne a kultúránk. Az előadás alatt fájdalmasan vörösre tapsoltam a kezem, de nem érdekelt, mert ezt a frenetikus élményt a művészeknek csak ekképpen tudtam meghálálni.

Szekáry Zsuzsanna