A kulisszák mögött – Videótár  

A Fővárosi Nagycirkusz kulisszái mögött olyan emberek dolgoznak, akik elhivatottsága, szakértelme és szakmai alázata nélkül nem jöhetne létre a cirkuszi csoda. Közéjük tartozik az átfogó munkát végző videótár is, amiről Kardos Zsolt és Nagy Attila mesélt nekünk.

Mióta dolgoztok a Fővárosi Nagycirkuszban?

Kardos Zsolt: Közel négy éve vagyok a Fővárosi Nagycirkusz állandó stábjának tagja. Előtte Budapesten tanultam a szakmát a most már Metropolitan Egyetemen kameraman szakon, majd egy évig dolgoztam a Rákosmente TV-ben, és onnan jöttem a Fővárosi Nagycirkuszba. Örültem, hogy később Attila lett a munkatársam, ugyanis már a középiskolában egy média fakultációra jártunk.

Nagy Attila: 2017-ben költöztem Békéscsabáról Budapestre Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz akkori igazgatójának kérésére, mert akkor még csak egy főből állt a videótár. Előtte a Békéscsabai Jókai Színházban tanultam, majd dolgoztam négy évig videotechnikusként.

 

                                   Kardos Zsolt és Nagy Attila a tavalyi Teátrum Díjátadó Gálán.

 

Jól gondolom, hogy ez számotokra nemcsak munka, hanem hobbi is? Mi fogott meg titeket a videó készítésben?

Kardos Zsolt: Így van. Nálam általános iskolás koromban kezdődött, amikor a zsebpénzemből vettem magamnak egy olyan telefont, amivel lehetett fényképezni, majd utána egy olyan fényképezőgépet, amivel videókat is lehetett készíteni. Az öcsémmel csináltuk az első kisfilmeket.

Később, a szülővárosom helyi televíziójában, a Berény TV-ben ismerkedtem meg a komoly kamerákkal és felszereléssel, szakmabeliekkel.  Ezután vettem saját kamerát is. Manapság szabadidőmben analóg fotókat készítek.

Nagy Attila: Hatodikos voltam, amikor beszippantott az iskolai rádió-és tévé, ahová műsorokat készítettünk, közben én voltam a felelős az iskolai eseményeken a hangosításért. Később Békés városában megismertem Vámos Zoltánt a különböző rendezvényeken, ahol mindketten dolgoztunk, így végképp beszippantott ez a világ. Én is foglalkozom fotózással, igyekszem megvalósítani a nem megszokott koncepcióimat.

Mi a feladatotok a Fővárosi Nagycirkuszban?

Kardos Zsolt: Rengeteg feladatunk van, mi készítjük a cirkusz épületén található ledfalra és az előtrében található megjelenítőre a videókat és animációkat, ahogy az intézmény közösségi oldalaira felkerült videókat is mi készítjük.

Nagy Attila: Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. A mi feladatunk többek között az is, hogy videó bejátszásokkal gazdagítsuk az előadások látványvilágát, archiváljuk az előadásokat, amiket adott esteben közreadunk, mint ahogy tesszük a sajnálatosan kialakult helyzetben hétvégenként, amikor a Facebook oldalunkon a nézőink visszanézhetik a régebbi előadásainkat.

A csütörtökönként, délután három órától jelentkező online elő adásokat is mi közvetítjük; előkészítjük az eszközöket, a helyszíneket.

Ezen kívül, ha valakit meghívnak a Nemzeti Cirkuszművészeti Központból egy televíziós adásba, készítünk bejátszókat, valamint dokumentáljuk a különböző eseményeket.

Kardos Zsolt: Sok vágási feladatunk is van. Nemcsak a műsorokat vágjuk, hanem sok nálunk fellépő artista keres meg minket, hogy szeretne promóciós videót, amit mi szívesen elkészítünk nekik.

Nagy Attila: A karbantartás is a feladataink közé tartozik, amiket folyamatosan végzünk a mostani leállás alatt is. Takarítjuk az eszközöket, megjavítjuk, amit meg tudunk, vagy megjavíttatjuk, cseréljük, pótoljuk.

 

Nagy Attila élő, online közvetítés közben.

                                                Nagy Attila élő, online közvetítés közben

 

Milyen eszközökkel dolgoztok?

Nagy Attila: Alapvetően nincs két egyforma munka, ezért mindig az adott munkához választjuk ki az eszközeinket és a technikát. Ha külső helyszínre megyünk, mobilizáljuk az eszközeinket, amiket a helyszínen állítunk fel.

Egy nemrég lezárult közbeszerzésnek köszönhetően profi kamerát, videókeverőket, világítás-és hangtechnikát kaptunk. Amikor nem egy nagy cirkuszi előadást veszünk fel és csak beszéd van például az online adásoknál vagy interjúknál mi gondoskodunk a világításról és a hangosításról.

 

                                          Kardos Zsolt a Lúdas Matyi a cirkuszban című darab felvétele közben.

 

Ezek szerint értenetek kell a hang-és fénytechnikához, valamint a hozzájuk tartozó szoftverek kezeléséhez is…

Nagy Attila: Így van, de más szinten, mint egy szcenikusnak. Univerzálisak vagyunk, de csak addig a szintig, ameddig maximálisan ki tudjuk szolgálni az igényeket. Tisztában vagyunk vele, hogy meddig terjed a tudásunk, és mikor kell bevonnunk a fénytechnikus vagy a hangtechnikus kollégákat.

Folyamatos továbbképzést igényel, hogy technikailag képben legyetek?

Kardos Zsolt: Igen. Ha két-három hónapig nem figyelünk, akkor komoly dolgokról maradhatunk le. Vannak, amiket autodidakta módon tanulunk meg, de vannak olyan eszközök, amikhez szükség van képzésre, amit általában a forgalmazó tart.

Mennyire kaptok szabad kezet a Fővárosi Nagycirkusznál a különböző vizuális anyagok vagy a műsorok összevágásánál?

Nagy Attila: Néha határozott elképzeléssel fordulnak hozzánk, máskor abszolút szabad kezet kapunk.

Kardos Zsolt: Ha reklámozunk valamit, vagy amikor mozireklámot készítettünk, természetesen jól átgondolt koncepciótervvel és forgatókönyvvel dolgoztunk. A cirkuszi műsorok bejátszásainál szabad kezet kapunk, mert általában mi teszünk rá javaslatot, amit leginkább a fénytervezőkkel vitatunk meg, mert ha ők például kéket világítanak egy számhoz, mi nem csinálunk zöld bejátszást. Az is fontos, hogy mikor mozoghat, villoghat, hogy egy világszám trükk közben ne vonja el a nézők figyelmét és ne zavarja meg az artistát.

Nagy Attila: A műsorszámok végén van egy úgynevezett tapsvideó, ahol megjelenik a fellépő művész arca, neve, nemzetisége. Ezeket igyekszünk úgy megcsinálni, hogy illeszkedjen az adott előadás stílusához. Például a Főnix – Tűzcirkusz című előadáshoz lángvetőket használtunk ezeknek a forgatásához, a láng világította meg az artistákat a sötétben.

Ha ismét megnyílnak a Fővárosi Nagycirkusz kapui, egy különleges, a cirkusz-és a képzőművészet kapcsolatát boncolgató előadást láthatnak a nézők, melynek címe Tündértánc – Nővarázs lesz. Ennél az előadásnál is ügyelni fogunk rá, hogy szorosan kapcsolódjanak a bejátszások és a tapsvideók az előadás egyéni stílusához.

Melyik feladat jelentette számotokra a legnagyobb kihívást?

Kardos Zsolt: Szerintem az első élő online adásunk március 15-én, és az ezt követő online műsorok, amit az intézmény Facebook oldalán, csütörtökönként láthatnak a nézők Cirkusz + címmel. Jó élmény volt, de nagyon izgultunk, hogy jól sikerüljön.

Nagy Attila: A cirkusz egyik varázsa, hogy egyszeri és megismételhetetlen, nincs két egyforma előadás és produkció. Azért készültünk erre jobban, mert élőben látták az emberek, és ha bármi probléma lett volna, lemaradtak volna az artistaművészek előadása közben látható ugrásról vagy egy műsorszámról. Ezért minimálisra kellett szorítani a hibalehetőséget.

 

                                            Életútinterjú felvétel a Richter Flórián Cirkuszban.

 

Milyen munkarendben dolgoztok?

Nagy Attila: A cirkusz világa az egyik legkötöttebb és egyben legkötetlenebb munkahely. Előfordul, hogy reggel nyolckor bejövünk és másnap este tízkor megyünk haza. A főpróbahét például mindig húzós időszak.

Kardos Zsolt: Mi ezzel is álmodunk. Egyszer félálomban azt mondtam: „Nem látod, hogy sátort építünk?” Sokszor otthon is azon gondolkodunk, hogyan oldjuk meg a benti feladatokat.

Mielőtt idejöttünk volna, nem volt videótár, de ma már az artistaművészek is látják, milyen fontossággal bír, hogy a produkciójuk dokumentálva legyen és megfelelő reklám anyag készüljön róluk. Emellett a Nemzeti Cirkuszművészeti Központnak is fontos, hogy bármilyen formában visszakereshetők legyenek az anyagok.

Nagy Attila: Kapcsolatban vagyunk a Magyar Cirkuszművészeti Múzeummal is, ahová folyamatosan anyagokat kell beszolgáltatnunk, hogy nemzetközi szinten is visszakereshetők és nyomon követhetők, kutathatók legyenek. A múzeum számára minden anyagot gondosan dokumentálva kell leadnunk. Például az idős artistaművészekkel készült interjúk – amik nyomtatott formában, öt kötetben, Cirkuszi Csodaemberek – Életútinterjúk cirkuszművészekkel címmel jelentek meg – szintén a múzeum anyagát fogják gazdagítani. Ezek kordokumentumok és értékmegőrző, az ifjú artistaművészeket tanító céllal készülnek, hiszen olyan átfogó interjúk, amik kordokumentumként felbecsülhetetlenek.

Mint videótár, egyéb kulturális intézményekkel is kapcsolatban állunk; színházakkal, cirkuszokkal, ahol igény van rá, hogy archiválják az előadásokat, vagy bejátszás készüljön az ottani előadásokhoz.

Szekáry Zsuzsanna