ARTista Cafe- Helyünk Európa cirkuszművészeti térképén

A meghívott vendégekkel Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára beszélgetett.

Az estet Veres Henrik zsonglőrszáma nyitotta meg, akit jelenleg a Fővárosi Nagycirkusz Cirkuszi szomszédolás című, tíz ország művészeit felvonultató produkciójában láthat a közönség. Henrik cirkuszművész családból származik, tizenkét évesen kezdett el zsonglőrködni, tizenöt évesen pedig már Angliában lépett fel a családjával. Produkcióját modern táncelemekkel is színesíti, amelyet luxus óceánjáró hajókon tanult a vele együtt fellépő táncművészektől. Folyamatosan nyomon követi a világ artistáinak fellépéseit, valamint rendszeresen tanul az idős zsonglőrök videóiból is. Szabó László kérdésére, hogy milyennek látja a magyar cirkuszművészet megítélését a világban, pozitív választ adott, ami elsősorban a már visszavonult, nagy nevű artistáknak, bűvészeknek és bohócoknak köszönhető.

Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója és miniszteri biztos úgy gondolja, Magyarország különleges helyzetben van Közép-Európában , mivel egyedül rendelkezünk kőcirkusszal, emellett kiemelkedő alakjaink és hagyományaink is köteleznek bennünket arra, hogy megőrizzük és tovább fejlesszük a cirkuszművészetünket.  Ezért kell megépítenünk a cirkuszkutató központunkat is, hogy a magyar, a környező országok, a világ cirkuszművészetének tudástára legyen, ahol a múlt, a jelen és a jövő egy helyen összpontosul. Múzeumként, könyvtárként és találkozópontként is funkcionál majd a hely, ahol programokat, vitaesteket, konferenciákat tartanak a világ artistáinak és a közönségnek. A szakmai igényekről, elképzelésekről Juhász Éva könyvtáros végez kutatást ezekben a hónapokban.

Graeser József a Fővárosi Nagycirkusz szakmai vezetője, aki maga is akrobataként járta a világot huszonkilenc éven át, elmondása szerint csupán a mozgásából meg tudja ítélni egy artista nemzetiségét, mivel a különböző cirkuszi kultúrák eltérnek egymástól. Véleménye szerint a cirkuszkutató központ felépülése lökést adna a magyar cirkuszművészetnek. Tapasztalatai szerint régebben kevésbé jellemezte a szakmát az anyagiasság, nem volt az artisták között szakmai féltékenység és széthúzás. Ma már mindenki a maga útján halad, nem tanulnak közvetlenül egymástól, ami pedig nagyon hasznos lenne. Manapság nehezebb dolguk van az artistáknak, mert nehéz újdonságokkal előrukkolni, ezért a régi számokból kell valami újszerűt alkotni.

Kristóf Krisztián Hortobágyi Károly-díjas, Guinnness- rekorder zsonglőr, számtalan cirkuszfesztivál díjazottja szerint a világ folyamatosan változik, amit követ a cirkusz világa is, bár nem minden ország képes tartani ezt az iramot. Véleménye szerint az artistáknak folyamatos tanulás az életük, állandóan meg kell újulniuk, mert „aki nem halad, az lemarad.” Ennek egyika oka abban is rejlik, hogy egyre több műhely és artista iskola nyitja meg kapuit, túlkínálat lett az artistákból. Ezért is látja úgy, hogy nehezebb dolguk van a mostani pályakezdőknek, mint a harminc évvel ezelőtt indult társaiknak. Fontos a tehetségek felkutatása és segítése. A 2017-es Monte-carloi Ifjsúági Cirkuszfesztiválon elsöprő sikert arató Komenda Zsófia a kilencedik tehetség, aki az ő segítségével formálódott elismert művésszé.

Az est következő vendége a világhírű Rippel Brothers erőemelő formáció tagja, Rippel Viktor volt. A testvérek többszörös Guinness-rekorderek, nemzetközi cirkuszfesztiválok díjazottai, valamint Hortobágyi Károly-díjas művészek. Nyolcadik éve működtetik saját iskolájukat, ahol igyekeznek átadni diákjaiknak a „cirkuszi érzést”. Diákjaik és maguk is fontosnak tartják, hogy figyelemmel kísérjék nemzetközi szinten szakmabeli társaikat. Szabó László kérdésére, miszerint tapasztalt-e pályafutása során szakmai féltékenységet, határozott nemmel felelt, mivel szerinte az ő generációjára leginkább az volt a jellemző, hogy mindenki segítette egymást. Kiemelte a múlt fontosságát, mert csak onnan merítve lehet újdonságokat tanulni.

Zsilák György, művésznevén „Fudi”, Royal Command Performance díjas, az 1969-es Los Angelesi Zsonglőr Fesztivál első helyezettje, International Jugglers Association életmű, és Jászai Mari díjas, valamint a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének tulajdonosa szerint a jó artistának élete végéig tanulnia, valamint követnie kell a folyamatosan változó trendeket. Manapság rengeteg hatás éri a nézőket, ezért figyeleni kell, hogy mi érdekli, mire váltanak jegyet az emberek. A nézőközönségnek humoros és élményekben gazdag beszámolót tartott zsonglőrként eltöltött éveiről.

 Kodák Anna és Zsilák Olivér zsonglőr páros szerint, a piacképességhez elengedhetetlen a nyelvtudás, valamint a világ amatőr és hivatásos művészeinek nyomon követése. Olivér elmondása szerint a legtöbb hobbi zsonglőr Amerikában él, az ő videóikból rengeteget lehet tanulni. Az elmúlt másfél évet Ázsia vizein hajózva töltötték, ahol megtapasztalták, hogy  mindig az adott közönség ízlésének megfelelő műsort kell összeállítaniuk. Fontosnak tartják, hogy a közönség mindig, minden fellépésük alkalmával tisztában legyen a származásukkal. Büszkék a magyarságukra és tisztelettel adóznak a híres magyar cirkuszművészek előtt, akik véleményük szerint egyáltalán nem ismeretlenek a világ közönsége előtt. Az akár negyvenöt perces műsoraikban törekednek a folyamatos megújulásra, valamint fontosnak tartják, hogy története is legyen a műsorszámuknak.

Az est folyamán a Cirkuszi szomszédolás horvát fellépője, Jelena Znaor szórakoztatta az egybegyűlteket hullahopp karika számával, Békefi Viktória színésznő pedig a New York, New York című dalt adta elő. A Fővárosi Nagycirkusz zenekara a Lúdas Matyi a cirkuszban című előadás zenei betétjével tette színesebbé az estet, felhívva a közönség figyelmét, hogy a Fővárosi Nagycirkusz az előadást a nagy sikerre való tekintettel, március 22. és 26. között ismét műsorára tűzi.

 

Az este kötetlen beszélgetéssel zárult a cirkusz manézsában egy csésze tea vagy kávé mellett a Dallmayr támogatásával.

A következő ARTista Cafe március 27.-én, 18:00 órától lesz a cirkusz manézsában. Témája a klasszikus és a kortárs cirkusz egymás mellett élése lesz.

 

 

írta: Szekáry Zsuzsanna