dr. Fabényi Júlia: CIRKUSZ – a Circus Flow kortárs művészeti kiállítás megnyitója

Vajon mi készteti festőinket, szobrászainkat, a képző- és iparművészeket, professzionálist és autodidaktát arra, hogy a cirkusz témára alkotói ösztöneik beinduljanak, és letegyenek egy sor alkotást? Mi ez a lendületes érdeklődés, ami miatt a pályázati felhívásra közel 300-an jelentkeztek, közel 500 művel? Mi mozgatja meg ennyire a fantáziát abból a témából, ami nem mese, de varázslat, nem élet, de annak talán mégis a tükörképe? És van-e még olyan téma, amely ennyire népszerű lenne? Tehát elsőként azonnali gratuláció a téma kiíróinak, mert nagyon eltalálták a művészek vonzalmát.

Maradjunk az európai régióban: a századelő, és a 19.sz vége a művészeti életben különös figyelemmel foglalkozott a cirkusz motívummal. A nagyvárosi élet, a mulatók, a kabarék világa és a cirkusz – a manézs – ábrázolása többet jelentett, mint egy dokumentatív beszámolót, üzenet értéke volt mindkét pólusnak, ebből a könnyed, vagy szórakoztató világból. A mulató maga dekadens, a manézs az ünnep, a csillogó/vibráló akrobatika és melankólia.

Egyik legjelentősebb példánk Picasso számolhatatlan, és több évtizeden keresztül vitt és feszegetett témája, a fehérbohóc ruhába öltöztetett gyermek, Paul. Talán pont Picasso Pierrot kisfiúja a leginkább törekvés a realizmusra a clown-on keresztül, persze nem lép szembe a szimbolizmus eszköztárával, mindössze közeg-függetlenné teszi, az ábrázolás a kisfiúra fókuszál, és nem egy elgondolkodó, messzibe tekintő Pierrot-ra, nem az általános érvényt keresi benne, hanem a speciálisat, a modellt, a kisfiát.

Pablo Picasso Paulo, Picasso fia, mint Pierrot

Pablo Picasso Paulo, Picasso fia, mint Pierrot

 

A Pierrot a manézs számára nagyon fontos. De más művészek számára is. A téma az egész 20. századi művészetet átfogja. Mire szolgált akár a manézs, akár a Pierrot, vagy a bohóc oly gyakori megfogalmazása? Hát egyáltalán nem csak a gondtalan vidámság megtestesítője! Persze az is, de inkább a lelki mélységeket sejteni engedő ál-arc, fedés, tragédia, embertelenség. Míg a cirkuszi eleven megjelenítője ténylegesen a vidám, burleszk szórakoztatás figurája, addig a képzőművészet olyan elvont igénnyel helyezi el szereplőit a képben, a figurában, hogy azok kettős arca, kiszolgáltatott személye a világ gonoszságainak metaforáját teszi ezzel érzékelhetővé.

De honnan ered a Pierrot, a manézs, a cirkusz?

Pablo Picasso Ülő Harlequin

Pablo Picasso – Ülő Harlequin

 

Az ókori Róma elmúlásával a cirkusz bestiális világa is letűnt. Az újkori kultúra az arénák szemléjét valamivel emberségesebbre fogta. A küzdelem egyenlő ellenfelek között zajlott, de küzdelem volt véres véggel. A mai cirkusz csak az épületet, vagyis a kerek formát tartotta meg, és ez azért jó párszáz éve (pontosan 250 éve létezik így).

Az arénában történő harcot mutatványok váltották fel, olyan szórakoztató ipari elemek, amelyek különleges bravúrt, készséget és akrobatikai képességet követeltek. Az állatidomártól a légtornászig különleges szerepekkel, különleges dramaturgiával. A csillogás és könnyedség mögött fergeteges fizikai bravúr és az olimpiai sportolók teljesítményén is túltevő bátorság és fizikai koncentrációval képzett képesség rejlik.

Pablo Picasso - Akrobata és fiatal Harlequin

Pablo Picasso – Akrobata és fiatal Harlequin

 

A jelen kiállítás ábrázolásai között túlnyomó részt a manézs és a bohóc figurája van jelen, ez a figura, aki ikonográfiailag a legszélsőségesebb változásokon ment hát. Hol volt a kezdet? Valószínűleg az udvari bolond. A megmondó, a fennségek tükörképe, akinek a dolga volt a kritikus pozíció betöltése, de nyíltságáért – amiért tartották – gyakran az életével fizetett.

Aztán lett a népnek is megmondó figurája, a Paprika Jancsi. A 20. században, különösen az új tárgyiasság festészeti körében, a Harlekin, a Pierrot, a tragédia és tragikomédia hordozója. Jellegzetes viselete, vagy az álarc, ami az emberi gyarlóságot hivatott leplezni, nagyon komoly üzenettel, drámai fordulatokkal mutatta meg a korszakok gyilkos mivoltát. Metafora lett az embertelen arcú ember ellen küzdő, a lét mélységeinek viselője. Aba Novák cirkusz jelenetei sem a felhőtlen vidámság kifejezői, hanem gyakran a kétes lét, a tragédiát éreztető hírvivői.

Pablo Picasso - Lány a labdán

Pablo Picasso – Lány a labdán

 

Amiket itt látunk, ismét egy szép és érdekes válasz arra, hogyan érzünk ma, mi a ma művészeinek kívánsága. A bohóc arca nem metafora, hanem az élethű portré, legyen az fotográfia, festmény vagy kis faszobor. Nagyon érdekes mennyiségileg az akrobaták ábrázolása, ma már mindenkit lenyűgöz ez a hihetetlen mozgásművészet, a test és izmok  végletekig fejlesztése. A kis drótszobrok légiessége fejezi ki talán legminimalistábban, de nagyon találón azt a jelenséget, amit a cirkusz művészei számunkra jelentenek. És amit a művész számára jelent, az anyag-gipsz, drót, agyag, bronz végletekig való feszítése, a technikai lehetőségek maximális kiaknázása, hogy bemutathassa az akrobaták tökéletes izmainak határtalan képességét.

Pablo Picasso Pierrot és Halequin

Pablo Picasso – Pierrot és Halequin

 

Fekete Péter államtitkár úr szándékai szerint kapcsolódik össze térben és időben a kiállításunk a V4 elnökség átvételével, a cirkuszművészet nemzetközi és határtalan kapcsolata, nemzetközisége.  Ezért hívtak meg több, a V4 országokból származó alkotót. Így összesen 117 alkotó 256 alkotása látható a visegrádi kikötőben és a hajón.

A CIRCUS FLOW anyaga időszaki kiállításokon a Fővárosi Nagycirkuszban is látható lesz, tehát az anyag a továbbiakban is bemutatásra kerül. Az államtitkár úr szándéka szerint ezzel a rendezvénycsomaggal nemzetközi cirkuszarchívum és -kutatás  létrejöttét szeretné inspirálni, és a konkrét tevékenységen túl a képzőművészet és más műfajok vizsgálata, ill. gyűjtése is elindul, minden, ami szól a cirkuszról, hogy jobban megismerjük egymás cirkuszi vonatkozású képzőművészeti, alkotóművészeti tevékenységét. Kultúrpolitika szándék és stratégiai indíttatás a cirkuszművészet és a cirkuszi örökség kutatása, gyűjtése, a cirkusz újra pozicionálása.

Ezt a kiállítást egy csodává tette a rendező/szervező Joó Emese. Amilyen találmányokat itt beemelt, ahogy a fehérkocka kánont itt felrúgta, fantáziával, szeretettel és leginkább nagy odaadással és hozzáértéssel, úgy kijár neki a hatalmas köszönet. Minden a helyén volt, minden a professzionalitását igazolta! Gratuláció!

 

A nagyon jó szórakozást kívánok! A kiállítást megnyitom!

Visegrád, 2021. július 2.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Skip to content

Send this to a friend