„Egyedül nem megy…”

Így van ez a cirkuszművészetben is. Ahhoz, hogy megszülessen a csoda, rengeteg ember munkája szükséges. Először is, az ifjú artista támogató családja, majd a tanárai és diáktársai, koreográfusok, jelmeztervezők- és készítők, idősebb kollégái tanácsai, a fellépése során a háttérszakmák dolgozói – porondosok, fény- és hangtechnikusok –, fotósok, videósok, jegyszedők és még hosszan sorolhatnám. Ha csak egyetlen embert látunk is fellépni a manézsban, a produkciója csapatmunka eredménye. Egy óraműpontos precizitással összehangolt munkáé, amiből mindenki kiveszi a maga részét. A cirkusz világában ezt soha nem kényszerből, hanem szerelemből teszik, mert, ahogy az idős, nagymúltú artistaművészeink szokták mondani, „aki egyszer megérzi a fűrészpor szagát, örökre rabul ejti.”

Igazán nagyot és maradandót csak csapatmunkával lehet létrehozni. Merni kell álmodni és hasonló vakmerő álmodozókat kell találni a megvalósításhoz vezető rögös úton. Ezt tette a Fővárosi Nagycirkusz nyári műsorában fellépő Mongol Cirkusz Társulat is, akik kapva az intézmény által biztosított gyakorlási lehetőségen és az ott dolgozók hozzáértő segítőkészségén, továbbfejlesztették az eleve kétszeres cirkuszfesztivál-díjas golyószámukat, amellyel a zsánerben teljesen egyedülálló, és addig lehetetlennek hitt produkciót hoztak létre.

Fekete Péter kulturális államtitkár, a cirkuszművészet megújításáért felelős miniszteri biztos, az Országos Színházi Évadnyitó ünnepségen az ott is fellépő Mongol Cirkusz Társulat produkciójából merítkezve mondta el a csapatmunka fontosságára felhívó beszédét, amelynek egy részletét idézem:

„Magasra törni, és onnan széjjelnézni. Fentről nézni, RÁ- látni a világra! Feljutni oda, ahonnan minden látszik, ahonnan látszik a lentről láthatatlan. Megismerni az ismeretlent! Az addig megismerhetetlent. Magasra akarsz feljutni? Magasabbra? Akkor fuss neki bátran! Én doblak. Te ugrasz. Ő elkap, a vállára állsz. Ha megbillensz, elkap. Ha megbillen, elkapom. Mi vigyázunk rád. Nem fogsz lezuhanni. Nem fog fájni a repülés sem. Megcsináljuk. S majd elmondod nekünk is, mit látsz… Onnan fentről. Jövünk, tesszük a dolgunkat. Feljutsz, és meglátod. Feljutunk – és meglátjuk. És látnak téged. És meglátnak minket is általad. Általad… aki elmeséled. Mind együtt. Mind magasabbra. Csak együtt. Csapatban, így.”

Szekáry Zsuzsanna

Skip to content

Send this to a friend