Magyar világsiker Japánban  

 

Hogy jutottatok ki ismét a Daidogei Világbajnokságra?

Kassai Benjámin: Miután a 2018-ban megrendezett XII. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválon a kínai rúd produkciónkért a szakmai zsűri Bronz-díjjal ismert el minket, a Daidogei Világbajnokság szervezői kopogtattak az öltözőnk ajtaján és meghívtak minket a tavalyi világbajnokságra. Mivel akkor Ezüst-díjat nyertünk, idén is visszahívtak minket.

 

Hogyan készültetek a világbajnokságra?

Kassai Benjámin: Az előtte lévő hónapot teljesen a gyakorlásra szántuk, naponta több órát készültünk. Nem szerettünk volna ugyanazzal a műsorszámmal menni, ezért változtattunk a műsorunkon, új zenét kerestünk és megkombináltuk a trükköket.

 

Hogy épül fel a Daidogei Világbajnokság?

Kassai Benjámin: A négynapos világbajnokságon egy nagy parkban több, mint tizenöt szabadtéri színpad és egy színház volt. Minden fellépő, minden nap más helyre volt beosztva, de mi a rekvizitünk miatt nehezebben tudtunk mozogni, ezért minden nap ugyanazon a színpadon léptünk fel napi négy alkalommal. A zsűri tagjait a város polgárai közül választották ki.

Fehér Ádám: Bár ez egy világbajnokság, még is úgy épül fel, mint egy utcafesztivál. Ennek megfelelően van kalappénz, amiről először nem is tudtunk, ezért kiruccanásnak és nem pénzkeresésnek fogtuk fel a részvételünket. A helyszínen viszont szembesültünk vele, hogy mennyire fontosnak tartják a kalappénzt a japán emberek. Mindenki dob bele pénzt, még az is, aki a leghátsó sorból nézi az előadást. Amikor végeztünk a számunkkal, minden alkalommal mondtam egy rövid beszédet, amelyben megköszöntem a nézőknek, hogy eljöttek. Utána kinyitottuk a számunkban használt esernyőinket, amiket kitettük magunk elé és abba dobálták a nézők a pénzt. A világ minden tájáról érkeztek fellépők.

 

Ilyenkor tudnak egymástól tanulni és ismerkedni egymással az artisták, vagy annyira sűrű a program, hogy nincs rá idő?

Fehér Ádám: Nagyon sűrű a program, sehol nem volt eddig napi négy fellépésünk, ezért inkább este volt egy kis időnk. A világbajnokság reggel tíz órakor kezdődik, az előadások között két óra szünetünk volt. A fellépések után viszont mindenki annyira elfáradt, hogy elment pihenni a szállására. De azért egy-két este volt rá időnk, hogy megigyunk egy forró csokit az artistákkal.

 

Milyen volt a nézők fogadtatása, hogy érzetétek magatokat?

Kassai Benjámin: A nézők nagyon kedveltek és szerettek minket. Ez abból is látszott, hogy minden előadásunk után fél órán át fotózkodtak velünk és aláírásokat kértek.

Fehér Ádám: A zsűri teljesen civilekből állt. Úgy érzem, hogy érdekesek számukra a külföldi produkciók és nagyon értékelik azt, hogy Európából csak miattuk jöttünk el, ezért nagy odaadással tekintették meg az előadásainkat. Az emberek a műsor előtt már legalább egy órával várják a fellépőket. Különösen tetszik, hogy a japán embereknél még nagy jelentőséggel bírnak azok a szavak, hogy „bocsánat”, „köszönöm”, „szívesen”. Olyan apró gesztusokat is értékeltek, amikor például valakit előreengedtem; mélyen meghajolt és megköszönte. Nagyon szeretek Japánban lenni! Ha jövőre is felkérnek minket, nagyon szívesen megyünk!

 

Volt időtök turistaként körbenézni?

Kassai Benjámin: Nem igazán, mert nagyrészt a fesztivál töltötte ki az időnket. Mielőtt hazaindultunk volna, volt egy fél napunk és esténk Tokióban, amikor kicsit körül tudtunk nézni.

 

Mik a jövőbeli terveitek?

Fehér Ádám: December 12-től január 4-ig a Müpában vendégszerepelünk a Recirquel Társulat Kristály című előadásában, utána a XIII. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál nyitó eseményén, a január 7-én, a Művésztelepen bemutatásra kerülő Szent boszorkány című összművészeti darabban lépünk fel, majd a Soproni Színházzal közös produkcióinkban.

Szekáry Zsuzsanna