Minden szenvedélyedet és szívedet bele kell adnod a műsorodba – Interjú Daniel Gollával

Mi volt az első repüléshez kötődő emléked, élményed?

Az első emlékem az, amikor megkaptam az első repülőmodellemet karácsonyra. Nagyon izgatott voltam és reptetni kezdtem.

De az első repülés során a gép becsapódott a földbe és ezer darabra tört. De még mindig annyira lenyűgözött a modellreptetés, hogy megjavítottam, és újra és újra próbálkoztam. Számos újabb karambol után kezdtem érezni, miként irányíthatom a repülőmet. A modellreptetés iránti szenvedélyem egyre erősebb lett, és már akkor arról álmodtam, hogy kiváló pilóta lesz belőlem.

Mikor építetted az első modelledet és mikor kezdtél el mások előtt mutatványokat végrehajtani?

Az első repülőmet közel húsz éve építettem, tízévesen. Saját repülőket kezdtem el építeni, mert szerettem volna valami egyedit, amije senki másnak nem volt.

Emellett a legjobb mutatványokat akartam végrehajtani, amikre az én repülőim alkalmasabbak voltak, mint azok, amiket mások is meg tudnak venni.

Az első mutatványaimat közvetlenül a szüleim háza mögött hajtottam végre. Minél többet reptettem, annál több tapasztalatot szereztem minden egyes nap, és úgy lettem egyre jobb – a közelben sétálók meg is álltak, és az általam végrehajtott mutatványokat bámulták.

Mikor döntöttél úgy, hogy pénzt keresel a hobbiddal?

Kilenc éve történt. A Circus Flic Flacben kezdtem el dolgozni, ahol láthattam a közönségem reakcióit. Eleinte ez a másodállásom volt, végzettségem szerint mechatronikus vagyok – ebbe a munkába beletartozik a mechanika, elektronika és az informatika. Azonban szerettem volna ennek a szenvedélyemnek szentelni az életem. Eleinte ez nagyon nehéz volt, mert senki nem akart fizetni vagy jegyet foglalni a produkciómra. Mindenki megijedt és nem voltak biztosak benne, hogy a műsorom sikeres lesz, de a közönség imádta, és már akkor elterveztem, hogy körbe utazom a világot a műsorommal és valami olyasmit mutatok a nagyérdeműnek, amihez foghatót még nem láttak.

Két évig másodállásként reptettem modelleket, de utána valóra vált az álmom – olyan erősnek bizonyult az előadásom, hogy elhatároztam, ezzel fogom keresni a kenyeremet.

Miért választottad a cirkusz világát? Mit jelent számodra a cirkusz?

Szeretem a cirkusz kedves közegét. Azért kezdtem el a Circus Flic Flacben dolgozni, hogy gyakoroljak. Télen egy sportcsarnokot béreltem a gyakorláshoz, de nagyon drága volt, így hát elkezdtem gyakorolni a Circus Flic Flacnél. A menedzser megengedte, hogy a műsor előtt fellépjek, ahol láttam, miként reagál a közönség az előadásomra.

Milyen érzés fellépni a cirkuszban? Mit szeretsz benne?

Szeretek közel lenni az emberekhez, szeretem rávenni őket, hogy vegyenek részt a műsorban, hogy érezzék, hogy ők is az előadás része, emellett szeretek eljátszani a fénnyel és a cirkuszon belül található technikával, mert külső helyszínen nincs lehetőség olyan nagyszerű műsort létrehozni.

Milyen berepülni a Fővárosi Nagycirkusz manézsát? Mikre kell ügyelni aerodinamikai szempontokból?

Függetlenül attól, hogy milyen építményben adsz elő, nagyon nehéz az épületen belül reptetni, mert nincs idő gondolkodni, mielőtt a repülőd a falba csapódna. Nem tudod kétszer-háromszor mérlegelni a döntésedet, azonnal tudnod kell, hogy jobbra vagy balra repülsz, és ez benne a nehéz. Sokban hasonlít a parkourre.

Melyik mutatványodat a legnehezebb végrehajtani és melyikre vagy a legbüszkébb?

Nem is egy konkrét mutatványt nehéz végrehajtani – valójában a legnehezebb egy teljes műsort létrehozni, ami illik az effektekhez és a zenéhez. Minden mutatvány nehéz, de a célom az, hogy a mutatványokkal a zene és az effektek segítségével egy olyan műsort hozzak létre, ami a legnagyobb hatással van a közönségre.

Mi a jó modellépítés titka?

Modellépítésnél meg kell találnod a súly és a méret tökéletes kombinációját, hogy kis helyeken is képes legyél repülni és jó mutatványokat végrehajtani vele. Meg kell találnod az aranyközéputat. Nem lehet túl apró, mert akkor az emberek nem látják a modellt, de nem lehet túl nagy sem, mert akkor nem hajthatsz vele végre jó mutatványokat kis helyen.

Mennyi időbe telik létrehozni egy kész műsort?

Nos, már tizenöt éve el kezdtem létrehozni egy műsort, jóval azelőtt, hogy kilenc éve elkezdtem fellépni. Látnom kellett, hogy mely effektek, mely mutatványok működnek jól egy előadásban. Azonban minden egyes műsor teljesen különbözik számomra, mert mindig megpróbálom rávenni a közönséget, hogy vegyenek részt a műsorban. Ha a baloldalon ülő közönség lelkesebb, akkor többet fogok játszani velük. A mutatványokat a közönség reakcióinak megfelelően hajtom végre. Minden egyes műsor improvizáció.

Melyik volt a legkedvesebb fellépésed?

Rengeteg van, de talán a legkedvesebb fellépésem Bécsben volt. Volt egy hatalmas élő televízióműsor Ausztriában, világszerte tizenkettő vagy tizenöt millió ember nézte. A helyszín közel volt a repülőtérhez. A tévéműsor a repülésről szólt. Az én kis repülőmodellemmel adtam elő mutatványokat hatalmas repülőgépek között, amelyek ezen a helyszínen vannak kiállítva.

Mit tanácsolnál azoknak, akik hivatásosan akarják űzni a modellreptetést?

Nem tudok konkrét instrukciókat adni, mivel mind különbözünk, de azt tanácsolnám, hogy ha valamit szeretnél, akkor nem számít, miféle műsorról van szó, minden szenvedélyedet és szívedet bele kell adnod.

Van kedvenc repüléssel kapcsolatos filmed vagy könyved?

Nagyon szeretem a Top Gunt, de igyekszem nem túlságosan egy adott filmhez „igazodni”. A saját „filmemet” akarom létrehozni a műsorral, amihez foghatót az emberek korábban nem láttak.

Jó dolog felhasználni a műsorokhoz egy filmötletet vagy zenét, mint amilyen a Danger Zone a Top Gunból, de én igyekszem mindig másféleképpen megközelíteni és valami olyasmit adni nekik, ami nagyon különböző és új.

Az a célom, hogy az emberek úgy álljanak fel a műsorom után, hogy megfeledkezzenek minden aggodalmukról és a repülésről álmodjanak. Gyerekként mindnyájan a repülésről álmodtunk, és én ezt az érzést szeretném visszaadni nekik. Szeretném megosztani velük a szenvedélyemet és szerfelett boldoggá tesz, hogy részese lehetek ennek a műsornak. Most először vagyok Budapesten.

Mi volt számodra a legnagyobb hatással, amikor Budapestre érkeztél?

Nagyon tetszett, hogy a cirkusz épülete egy hatalmas park közepén fekszik, ami körül ott volt az állatkert és minden egyéb. Eleinte belülről egy kicsit üresnek tűnt, de most a fényekkel, a tükörlabdával és az élő zenekarral minden nagyszerű, nagyon szeretek egy ilyen nagyszerű műsorban dolgozni, ilyen nagyszerű, profi és kedves fellépőkkel, olyan, mintha egy „családban” lennék.

Külön köszönet Kristóf Krisztiánnak ezért a nagyszerű, elsőosztályú előadásért!

Pusztai Dániel