Szükségünk van a közönség szeretetére” – Villáminterjú Blaha Attilával

A Weiss Junior fliegende csoport is fellép lengőtrapéz számával Dinasztiák című műsorunkban. Az egyetlen magyar, családtagokból álló csoport fogóját, Blaha Attilát kérdeztük a zsáner rejtelmeiről és nehézségeiről.

Mindannyian nagyon jól képzett artistaművészek vagytok, akik pályafutásuk során már több zsánerben is remekeltek. Miért volt nagy álmotok, hogy egy közös fliegende-számot hozzatok létre?

A fliegende egy olyan produkció, ami ugyanannyira hozzátartozik a cirkuszművészethez, mint a bohócok vagy a pattogatott kukorica, aminek az illatára minden felnőtt vissza tud emlékezni. Ilyen a fliegende is, aki látott már ilyen produkciót, nem felejti el. A deszkaszámunk után úgy gondoltuk, hogy ideje megvalósítanunk az álmunkat. Viszont elérhetetlennek tűnt, mert Magyarországon nincs fliegende próbalehetőség, ugyanis nagy területet és belmagasságot igényel.

Végül úgy hozta a sors, hogy 2008-ban Olaszországban egy cirkusznál megismertük Fabio Pereira Paraizót, aki három hét után felvetette, hogy szívesen megtanítja nekünk a fliegende rejtelmeit. Három-négy hónapon át tanított minket, majd online tartottuk a kapcsolatot. Elküldtük neki a próbavideóinkat, ő pedig visszajelzett, hogy min kell javítanunk, így sikerült összerakni a számot. Több mint egy év tanulással töltött idő után már a következő szezont a fliegendével tudtuk kezdeni. Fabio pedig két év múlva csatlakozott hozzánk.

Mi okozza a legnagyobb nehézséget egy fliegende-számban?

Ha egy hónapnál többet kihagy az artista, akkor a kezén, vagy nekem fogóként a lábamon megszűnik a bőr keménysége. Ebben az esetben a forgó emberek tenyerén három centiméter átmérőjű kör alakú szakadás jön létre. Nekem egy év kihagyás után, nem volt bőr a lábamon. A többi artista is csodálkozott, hogy véresen jövök ki, mert vérzik a lábam a kosztüm alatt. Ez két hónapig tart, majd elmúlik, mert ismét megkeményedik a bőr.

A szám egyik fő specialitása a tripla szaltó bekötött szemmel.

 

Lengéskor látszólag szinte hozzáértek a kupolához. Hogy küszöbölitek ki, hogy ne lendüljetek túl?

A szám egyik fő specialitása a tripla szaltó bekötött szemmel. Amikor Fabio leng a trapézon, az ugrás előtt a trapéznak van egy holtpontja, amit az artisták éreznek, ezért tudjuk, hogy mennyire lehet hajtani. Ha mégis túlhajtjuk, a trapéz drótkötele berogy, és leesik az artista, mert nincs meg a lengés húzása. Éppen ezért nem ütközünk neki a kupolának.

A szaltóknál figyelni kell a jó tempóra. Ha ez nincs meg, a forgó embert lerántja a mozgási energia, engem pedig kilő, mint egy rugó. Anno Dániel öcsém is fogó volt, vele megtörtént, hogy emiatt kiakadt a lába a trapézból. Ilyenkor gyorsan kézzel el kell kapni a trapézt, ugyanis egyszer nem sikerült neki, ezért szó szerint kilőtte a hálóba.

Mi a véleményetek a műsorról?

Igazán színvonalas, remek magyar produkciókat válogattak össze a rendezők. Nagyon boldogok és hálásak vagyunk, hogy ismét felléphetünk, mert Európában jelenleg kizárólag a Fővárosi Nagycirkuszban zajlanak cirkuszi előadások. Reméljük, hogy kamerán keresztül is át tudjuk adni az élményt a közönségnek. Egy dolog viszont nagyon hiányzik: a taps. Szükségünk van a közönség szeretetére, frenetikus érzés átélni, amikor percekig nem tudunk kijönni a manézsból a vastaps miatt.

Szekáry Zsuzsanna

Fotó: Urbán Ádám