Válogatott tornászból lett artistaművész – Interjú Fábián Attilával  

Fábián Attila ifjúsági magyar bajnok tornász és kisvilágbajnok atléta volt, amikor beszippantotta a cirkusz varázslatos világa. Villáminterjúnkban sportolói karrierjéről, a sport és a cirkuszművészet különbségeiről, valamint a Dinasztiák című műsorunkban látható produkciójáról kérdeztük.

Hogy kezdődött a profi sportolói karriered, és milyen eredményeket értél el?

Négyévesen jazz balettozni kezdtem, de öt év múlva kevésnek bizonyult ez a mozgásforma, és lehetőséget kaptam, hogy kipróbáljam a szertornát, ami azonnal megtetszett. Dunaújvárosban, a Dunaferr SE-nél töltöttem a sportoló életem nagy részét, majd 2004-ben átigazoltam a Központi Sport- és Ifjúsági Egyesülethez (KSI), ahol négy évet töltöttem el. Tornászként attól függően, hogy milyen szeren indultam, magyar bajnoki első, második, harmadik, negyedik, ötödik helyezést értem el. A gyűrű volt a kiemelt szerem, és mivel a tornával párhuzamosan atletizáltam is, utóbbiban a sprintszámokban és a távolugrásban értem el kimagasló eredményeket, szintén magyar bajnoki, és kisvilágbajnoki címeket szereztem. 

2008-ban kezdtem el az artista tanulmányaimat, ugyanis egy tornász barátom artista ismerőse keresett egy srácot, aki tud kézen állni és nem túl magas. Megkérdezett a kolléga, hogy kipróbálnám-e? Két évvel később léptem először a cirkuszi közönség elé duó hand to hand számmal, miközben létrehoztam a szóló handstand produkciómat. 2019-ben elvégeztem a Baross Imre Artistaképző Intézet felnőtt képzését. Ezen kívül duó gurtni- és emelőszámokon is dolgozunk Fodor Felíciával, aki szintén fellép a Dinasztiák című műsorban szóló gurtniszámmal.

Fábián Attila sikeres sportkarrierjét hagyta maga mögött a cirkusz varázslatos világáért.

 

Hogy tetszik a cirkusz világa? Miben különbözik a sportolói karrieredtől?

Ha az ember hivatásos sportoló, ugyanúgy utazgathat, de egy cirkusszal teljesen más világot látni. Bár a cirkuszi világ sokkal zártabb közösség, mégis nyitottabbak az emberek. Mivel többségében egy nemzetközi társulat dolgozik együtt, megismerjük egymás kultúráját és nyelvét, függetlenül attól, hogy közös nyelvként az angolt használjuk. Összegezve nem bántam meg a váltást, fantasztikus élmény artistaként élni.

 

Mi a handstand számod különlegessége?

Két magas pálcán dolgozom, amiken különféle mozdulatokat, trükköket csinálok kitartva. Minden handstand számban lát a közönség kézenállást, és egy kézen történő trükk kitartást. Az én produkcióm attól más, hogy belerejtettem egy-két tornászos mozdulatot.

Egy bolgár artistaművésznél láttam, hogy csinál támaszmérleget, mellső mérleget előre forogva, én viszont hátrafelé engedem le a trükköket, és hátrafelé kivitelezve mutatom be őket. Nem lehetetlen véghezvinni, de talán több erő szükséges hozzájuk.

Az I’am a Human című számra adom elő a produkciómat, és mivel magnéziumot használok csúszásgátlóként a tenyeremre, látványelemként beleépítettem a koreográfiába a szálló port.

 

Szekáry Zsuzsanna

Fotó: Urbán Ádám

Skip to content

Send this to a friend