„Vigyázat, csalok!” – 110 éve született Rodolfo, a világhírű magyar bűvész

Holnap lenne 110 éves Rodolfo, a világhírű magyar bűvész. Egy a nyolcadik kerületből induló kisfiú hihetetlen életútja, aki még életében legendává vált.

Rodolfo, Grosz Rezsőként látta meg a napvilágot egy józsefvárosi szegény zsidó család második gyermekeként. Az általa többször elmesélt legenda szerint a bűvészet csodájával tizennégy évesen került kapcsolatba. „Egy kínai gyöngyárust mentettem ki a Dunából, aki hálából dunai kavicsokkal bemutatott két bűvész trükköt. Másnap a Mátyás téren a haveroknak is bemutattam. Megállt mellettünk egy elegáns idősebb úr. – Ódry Zuárd vagyok, a Magyar Amatőr Mágusok Egyesületének elnökségi tagja. Ha tényleg ilyen tehetséges vagy és akarod is, ingyen tanítalak.ˮ – írja Vigyázat, most nem csalok című, életének utolsó évében írt és halála után megjelent memoárkötetében. Ódry Zuárdtól tanulta meg a bűvészet alapjait és tőle kapta a művésznevét is. Ekkortájt alakult ki a rá jellemző elegáns bűvész megjelenése: fekete angol bajusz, hátra fésült fényes haj, sötétkék frakk, csokornyakkendő, fényes lakkcipő, hófehér, vasalt ing. Rodolfo élete végiéig adott a kifogástalan megjelenésére.

Rodolfo több mint ötezer trükköt tudott, ezek között számos kártyatrükk szerepelt. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum

 

Fiatal bűvész a mulatók aranykorában

Az 1930-as években Európa-szerte a fénykorukat élték a mulatók. Rodolfo Budapest leghíresebb helyszínein – Arizona, Moulin Rouge, Alpesi Falu mulató, Clarus Kabaré, Sanghay, Plantázs, Zanzibár, Palais de Dance táncpalota – ejtette ámulatba a közönséget. A Moulin Rouge-ban olyan kollégákkal kezdett el együtt dolgozni, mint a Latabár fivérek vagy Alfonzó, akikkel későbbi pályafutása is szorosan összefonódott. Ekkor alakult ki Rodolfo beszélő bűvész karaktere és a színpadi helyzeteket kihasználó rögtönző képessége.

Élet a II. világháború alatt

Az 1939-es második zsidó törvény egycsapásra megváltoztatta Rodolfo életét. Fel kellett adnia polgári állását az úridivat-üzletben, ezért artistaügynöke javaslatára megalakította a Rodolfo Reveu-t. Táncos revüműsorba ágyazott bűvészműsorával komoly sikereket arattak feleségével és egyben asszisztensével, Nádor Olgával, aki egész életén át társa volt. Első külföldi fellépéseik Athénban, Isztambulban és az egyiptomi Alexandriában voltak. Rodolfót ügyessége és lélekjelenléte mindig átsegítette a nehéz helyzetekben, amelyre jó példa egy a török határon, a vonaton történt eset: „… görög vámosok vettek körül. Olga elsápadt, hiszen a zsebemben lapuló tárca dagadt a dollároktól.ˮ Olga később megkérdezte, hova rejtette a pénzt? –„Hát a legjobb helyre! Amikor mentünk a motozásra beloptam a vámos zsebébe, búcsúzáskor meg szépen visszaloptam.ˮ

A munkaszolgálat ideje alatt sem veszítette el a jókedvét, rendszeresen szórakoztatta bajtársait különböző bűvésztrükkökkel. Ezzel nemcsak mentális épségük megőrzését segítette, hanem egyben kivívta megbecsülésüket is. Társai hálából igyekeztek óvni őt, ezért kesztyűben dolgozhatott, vigyázva a kezeire. A szerencsés véletlennek köszönhetően több alkalommal is egy helyre került a barátaival, az artistaművész és humorista Alfonzóval és a később a Fővárosi Nagycirkusznak is rendszeresen kosztümöket tervező Vogel Eric-kel. Rodolfo családnevét 1945 decemberében magyarosította Gácsra.

A háború munkaszolgálattal, bujkálással és éhezéssel töltött évei után szinte azonnal ismét az újranyitott budapesti varieték színpadain találta magát. Ekkor már országos hírnévnek örvendett. Rendszeresen turnézott vidéken is többek között Karády Katalinnal, annak disszidálásáig.

1948-tól eleinte komikus duóban lépett fel Alfonzóval, majd egy szám erejéig csatlakozott hozzájuk Latabár Kálmán színész is, akit „kettéfűrészelt” a színpadon. 1950-től tizenöt éven át lépett fel a Latabár-fivérek színházakban bemutatott varieté műsoraiban. Később rendszeresen szerepelt televíziós műsorokban, valamint több bűvészettel foglalkozó könyvet is megjelentetett. Rodolfo a változó történelmi korszakokban is mindig sikeres maradt. Nem részegítette meg a siker, számára a minőségi szórakoztatás volt a legfontosabb. „Nekem mindegy kinek bűvészkedem, mert a trükkjeimre mindenki ugyanúgy reagál. Az Arizona gazdag nézője és a hajdúsági parasztember egyféleképpen fogadta a csodáimat. Mert a csodáim általánosan emberiek.”

További külföldi sikerek

Rodolfonak először 1956-ban adódott lehetősége az első magyar esztrád műsorral három hónapra a Szovjetunióba utazni. Később Londonban a BBC televíziós show műsorában lépett fel. Az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás magyar pavilonjának kulturális műsorában is fellépett, majd rendszeresen meghívást kapott Zürichbe és más európai városokba, például Párizsba.

Rodolfoval nemcsak a hazai, de a külföldi média is rendszeresen foglalkozott. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum

 

Rodolfo és a cirkuszművészet kapcsolata

Az artistaművészekhez hasonlóan Rodolfo is rendszeresen fellépett a mozi-varietékben az országszerte vetített filmek vetítése előtt vagy után. Többször nagy sikerrel szerepelt a Fővárosi Nagycirkusz műsoraiban is. 1962-ben belépett a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalathoz, egy évvel később megválasztották az Artista Szakszervezet elnökének. Pozíciójából fakadóan sokat tett a Fővárosi Nagycirkusz új épületének felépüléséért. Hatvanéves volt, amikor természetesen ő is fellépett a kor magyar artistacsillagaival 1971. január 14-én, az épület nyitógáláján.

Rodolfo a Fővárosi Nagycirkusz 1971-es nyitógáláját hirdető műsorfüzetben. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum

 

Rodolfo egész életében kísérletezett és gyakorolt, ennek köszönhetően több mint ötezer trükköt tudott előadni, amelyeket kombinált is egymással. Hosszú éveken át napi nyolc órát, és a későbbiekben is napi négy-öt órát gyakorolt a tükör előtt. Erőssége volt a kézügyesség, otthon volt a gondolatolvasás, a memotechnika, a szuggesztiós mutatványok és a színpadi zsebtolvajlás művészetében.

Az érdemes-és kiváló művész utolsó fellépésére 1986. január 13-án, a Mikroszkóp Színpadon került sor. A mindig elegáns és már életében legendává vált Rodolfonak nem volt szüksége figyelemelterelő effektekre, fény-és pirotechnikai eszközökre, hanghatásokra, csinos asszisztensnők hadára. Mindenkit levett a lábáról karizmatikus egyéniségével, közvetlenségével, humorával és hatalmas tudásával.

Szekáry Zsuzsanna

 

Borítókép: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum

 

Forrás:

– Berend Mihály – Gács Rezső: Rodolfo. Vigyázat, most nem csalok! Budapest, Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó, 1987.

Kecskeméti Katona József Múzeum – Rodolfo vándorkiállítás

Skip to content

Send this to a friend