A cirkuszművészet hatásai a többi művészeti ágra – Költészet
VamosBence007Ma ünnepeljük a költészet világnapját, melynek alkalmából a teljesség igénye nélkül adunk ízelítőt a cirkuszművészet költészetre gyakorolt hatásáról. 250 év alatt a cirkuszművészet minden társadalmi réteghez eljutott, inspirációt és fejlődést hozva a többi művészeti ágba. Ezáltal is bizonyítva létjogosultságát, mert nem csak szórakoztat, hanem a kultúra szerves részét képezi, ezért a cirkuszművészet fennmaradása és ápolása közös társadalmi érdekünk.
Az emberi akarattal létrehozható csoda, vagyis a cirkuszművészet minden korban ihletet ad a költőknek, akik vagy átvitt értelemben, metaforaként használják fel a cirkusz témáját, vagy a közvetlenül rájuk gyakorolt élményeiket öntik versbe.
Paul Verlaine, a francia parnasszista és szimbolista költő egy ösztövér, Auguszt-típusú nevettető sikerét vetette papírra A bohóc című költeményében. Guilleume Apollinaire, a párizsi avantgárd szellemei életének egyik meghatározó alakja Kötéltáncosok című három versszakos költeményében a vándorcirkuszok megjelenéséről ír, ahogyan Pilinszky Jánost is megihlette az állatokkal érkező, zenétől hangos tarka társaság, amelyet Őszi cirkusz című versében hagyott az utókorra.
Weöres Sándor Vásár című versében két versszakot is szentelt a városba érkező vándorcirkuszban látható különleges attrakciók bemutatásának, míg Bohóc című rövid versében már ihletért fohászkodik barátjához, Pieróhoz. Wass Albert pedig Magyar cirkusz című versében a manézsba helyezi át a magyarság harcát.
Babits Mihály, a Nyugat első nemzedékének jeles tagja, a Don Guriga monológjában a zsonglőrködést a költészettel helyezi párhuzamba, míg szintén nyugatos kortársát, Szép Ernőt, az élet törékenysége és múlandósága ejtette gondolkodóba egy cirkuszi látogatása során, ami A cirkuszban című versében öltött testet. Romhányi József pedig egy pórul járt állatidomár történetét verselte meg a Mese a számolni tudó oroszlánról című művében.
A versek korrajzokként is funkcionálnak, mint például az 1849-ben született amerikai író, költő James Whitcomb Riley esetében, aki John Robinson’s Circus – One Hundredth Annula Tour című művében a híres vándorcirkuszról és fellépőiről ad részletes beszámolót, akiket mielőtt 1929-ben felvásárolt volna John Ringling, plakátjaikon a Föld legnagyobb és legteljesebb menazsériájával hirdették műsoraikat. A szintén amerikai Sylvia Plath költő, író, novellista, gyerekkönyvíró 1955-ben, a The Atlantic magazinban megjelent Circus in Three Rings című versében a cirkuszt egy kaotikus hurrikánként aposztrofálja, amely saját életének érzelmi forrongásait tükrözi. Emellett emléket állít a világ egyik leghíresebb és legnagyobb amerikai utazócirkuszának, a három évvel ezelőtt megszűnt Ringling Circusnak, amely a világon egyedülálló módon egyszerre három manézsban adott műsorokat a világ legjobb – köztük számos magyar – artistaművészeinek közreműködésével.
Az idén február 24-én, 83 éves korában elhunyt Csukás István költő, író, ifjúsági szerző szeretetteljes és tanulságos művein generációk nőttek fel. Őt is megihlette a cirkusz világa, amelynek Bohócinduló című versében adott hangot.
Kortárs költőinkre is hatást gyakorol a cirkuszművészet varázslatos világa. Szonday Szandrát például egy, a Fővárosi Nagycirkuszban fellépett kínai artista hölgy lengő drót produkciója ihlette meg, amit Huang Yang a porondon című versében festett le. Cseh Katalin erdélyi költő, tanár Cirkuszban című gyermekversében a cirkusz derűjét, zenebohócait, akrobatáit, bűvészét és számtalan csodáját írja le, míg a hatgyermekes, József Attila-díjas Lackfi János számtalan versben – Bevonuló, Műlovarnő, A késdobáló, Légi család, A bűvész, A kutyaidomár, Dorottya és Johanna, a művészkedők – örökíti meg a cirkuszművészeti zsánereket és az átélt élményeket.
Szekáry Zsuzsanna
(Kép forrás: https://www.kushagrabajaj.com/)
