Megnyílt Urbán Ádám A cirkusz láthatatlan lelke című kiállítása
SzekaryZsuzsanna07Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő a kultúra és a művészetek elhivatott támogatójaként kiállítássorozatot szervez, hogy ezzel is segítse a tehetséges művészek széles körben való megismertetését. A MANK Nonprofit Kft.-vel közös, Staféta elnevezésű programsorozat harmadik kiállítása Urbán Ádám Balogh Rudolf-díjas fotográfus A cirkusz láthatatlan lelke címét viseli, melynek megnyitója február 8-án, a Támogatáskezelő székházában volt.
A megjelenteket Monszpart Zsolt, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő főigazgatója köszöntötte, aki felidézte a program eddigi sikereit, ismertette a céljait, valamint felhívta a figyelmet a magyar fotográfia kiemelkedő kulturális szerepére.
A kiállítást Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár nyitotta meg. „A fotózás nem szegény rokona sem a festészetnek, sem a filmezésnek. Ez az a képzőművészet – és sokáig az is marad –, amely feltalálta a modern látványt.” – írja Oliviero Toscani olasz fényképész és reklámtervező. Gondolatát pedig különösen érvényesnek érzem Urbán Ádám cirkuszi fotóival kapcsolatban is. S rögtön egyszerre két oldalról is. Az egyik oldal a cirkusz oldala, a cirkuszi képek és vizualitás világa. A művészt nem a látvány érdekli elsősorban, nem a csillogás és a produkció tökéletessége – habár a cirkusz állandó fotósaként az elmúlt évtized valamennyi előadásáról és próbájáról is számtalan képe van –, hanem az ember. A fellépés előtti pillanat, az ovációból függönytakarásba visszaérkezés pillanata. Aztán az egyedüllét, amikor a produkció előtt egy artista összesűríti az energiáit, koncentrál, melegít, nem figyel kifelé, csak befelé. Ezek a közösség által soha nem látott pillanatok érdeklik Urbán Ádámot. S ha igaz az, hogy a cirkusz a pillanat, az akkor és ott művészete, s ennyiben nagyon is tünékeny és múlandó. Akkor igaz az is, hogy ezek a pillanatok éppen azért mélyen emberiek és örökéletűek, mert láthatatlanságuk ellenére nagyon mélyen és végtelenül emberiek. Mindig is voltak, mindig is vannak, mindig is lesznek. Ebben a gesztusban van Urbán Ádám képeinek igazán nagy ereje: úgy ott lenni és megfigyelni, mintha ott sem lenne és nem figyelne. Egy olyan helyen és egy olyan pillanatban, ami igazán bensőséges, intim és magának való. S ez a pillanat kiemelve mégis iszonyú erővel hat, átjön rajta mindaz, ami a cirkusz világa – ami volt mindig is a cirkusz világa: a befektetett iszonyú munka és lemondás, és kilépve a függöny elé pedig a fény, siker, csillogás” – zárta gondolatait Fekete Péter.
Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár beszédében a cirkuszművészet függöny mögötti csodáinak megörökítéséről és Urbán Ádám fotóinak erejéről beszélt.
Miután Kovács Zoltán felolvasta Lázár Ervin A cirkusz című novelláját, Kőrösi Orsolya, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ ügyvezető igazgatója lépett a mikrofonhoz, és felidézte, hogy az idők folyamán megtanulta tisztelni Urbán Ádám nagyon makacs, állandóan az eredetiségre és az autonómiára való törekvését. „Ami összeköti a legkülönbözőbb korokban és műfajokban dolgozó magyar fotográfusok munkáit, és ami a sikerük titka, az egy olyan lényeglátás, amely valamiféle sajátos részvételből, empátiából indul ki. A résztvevő megfigyelésből azt gondolom, hogy ez a magyar tekintet. A magyar dokumentarista fotó lényege. Ezt tudják a magyar fotográfusok, ez van a vérükben. Például Robert Capáéban. A világhírű fotóművész a katonákról, a partizánokról készült, a hétköznapi pillanatokat és a harcokat ábrázoló fotográfiáit a résztvevő megfigyelő pozíciójából készítette, határtalan empátiával. Ott volt, együtt volt velük, egészen közel volt hozzájuk, és így születtek meg a képei. Egyszerre volt részese és egyszerre volt objektív megfigyelője az eseményeknek. Azt gondolom, hogy ez az a magyarázat, amiért itt állunk. Azért, mert Urbán Ádám fotográfus egyszerre empátiával teli részese és ugyanakkor objektív megfigyelője a cirkusz világának, amihez olyan közel ment, mint még eddig senki. Közel ment és a képei jók lettek” – mutatott rá Kőrösi Orsolya.
Kőrösi Orsolya a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ ügyvezető-igazgatója megnyitó beszédében Urbán Ádám fotógráfiai tevékenységét méltatta.
Urbán Ádám tíz éve fotózza a Fővárosi Nagycirkusz, a hozzá tartozó Művésztelep és a Baross Imre Artistaképző Intézet Szakgimnázium eseményeit, a műsorokat, a fellépők cirkuszi és cirkuszon kívüli életét és a kulisszatitkokat. A kiállítási anyagban több szemszögből mutatja be a cirkusz a nagyközönség számára láthatatlan, bensőséges lelkét. A Balogh Rudolf-díjas fotóművész kérdésünkre megosztotta, nagy öröm számára, hogy egy újabb helyen kerülnek bemutatásra a fotói, amelyekkel tovább öregbíti a Fővárosi Nagycirkusz hírnevét. „Fontosnak tartom minden alkalom megragadását arra, hogy a képeket és azok üzeneteit – mint például a csapatmunka, a kitartás, az összetartozás, az egyensúly – eljuttassam a közönséghez, illetve a Cirkusz a függöny mögött című fotóalbumomon keresztül majd az utókornak.”
Urbán Ádám Balogh Rudolf-díjas fotográfus tíz éve nyújt betekintést a cirkuszművészet rejtett világába.
A kiállításmegnyitó fényét a Monarchia Zeneművész Egyesület vonósnégyese emelte.
A cirkusz láthatatlan lelke című kiállítás 2022. március 31-ig látogatható a Támogatáskezelő székházában, munkanapokon 8 és 16 óra között.
Szekáry Zsuzsanna
Fotó: Csákvári Zsigmond / MANK
