Hogyan alakul a Fővárosi Nagycirkusz sorsa? – Interjú Fekete Péterrel
Fekete Péter négy évvel ezelőtt szögre akasztotta a cirkuszigazgatói frakkját és államtitkári zakóra cserélte, de a számos fontos feladata mellett sosem távolodott el a cirkusz világától, ami mindig a szívügye maradt. A Fővárosi Nagycirkusz újból kinevezett igazgatójával az elmúlt évek eredményeiről, a segítségnyújtás fontosságáról, egymásra figyelésről, az intézmény világszerte betöltött kiemelkedő szerepéről és jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Államtitkárként hogyan segítette a magyar cirkuszművészetet?
Amikor elvállaltam az államtitkári megbízatást, tisztában voltam vele, hogy legjobb tudásom szerint nemcsak a cirkuszművészetet, hanem a teljes magyar kultúrát képviselnem kell, amely magában foglalja az előadóművészet szinte összes ágát, valamint a könyvtári-, levéltári- és múzeumi ágazatokat.
Államtitkárként megtarthattam a cirkuszművészet megújításáért felelős miniszteri biztosi pozíciómat, ami lehetővé tette, hogy a többi művészeti ághoz hasonlóan, a cirkuszművészettel is behatóan tudjak foglalkozni. Világszinten is egyedülálló, ami Magyarországon a pandémiás időszakban történt, hiszen amíg Európa összes cirkusza bezárt és a kontinens valamennyi artistája munkanélkülivé vált, a Fővárosi Nagycirkusz mintegy kétszáz magyar artistaművésznek adott folyamatos próbalehetőséget és munkát a Dinasztiák előadás-sorozatában, akkor is, amikor nézők fogadására nem volt lehetőség. Az utazó cirkuszokat sem hagytuk magukra, takarmánnyal és állateledellel segítettük őket, hogy túléljék a nehéz időszakot. Ez idő tájt a Fővárosi Nagycirkusz díjmentesen befogadta a budapesti telephelyére az egyik Magyarországon rekedt cirkuszt, annak teljes társulatával. A nyugdíjas artisták közül 15 fő egy éven át nyugdíj-kiegészítésként extra juttatásban részesült, valamint az állam jelentős összeget biztosított a Magyar Artistaművészek és Cirkuszi Dolgozók Szakszervezetén keresztül a munka nélkül maradt artisták megsegítésére. A pandémia alatt rendkívül sok művész maradt munka nélkül, ezért a kormány életre hívta a Köszönjük Magyarország! programot, amely segítő kezet nyújtott a munkalehetőség és jövedelem nélkül maradt előadóművészeknek és ezzel együtt a művészeti élményeket, programokat kényszerűen nélkülöző közösségeknek. Számos artistaművész élt a lehetőséggel, hogy a program keretében kapott ötszázezer forintért cserébe a pandémia elmúltával pótolják az elmaradt fellépéseiket. A programnak köszönhetően a kistelepülésekre is olyan minőségi kulturális produkciók juthattak el, amilyenre korábban nem volt példa.
Magyarország a pandémia időszaka alatt a kulturális szférát tekintve is példamutatóan járt el, de azt megelőzően, 2019-ben útjára indított egy, az összes általános iskolást érintő, hiánypótló projektet, a Lázár Ervin Programot. Mi adja a program különlegességét és fontosságát?
A világszerte unikális Lázár Ervin Program célja, hogy szociális helyzettől és lakóhelytől függetlenül, minden általános iskolai diák, tanévenként egyszer ingyenesen juthasson előadó-művészeti élményhez. Tehát minden általános iskolás gyermek évfolyamtól függően évente egyszer színházba, táncművészeti előadásra, komolyzenei koncertre, bábelőadásra és cirkuszba látogat. A hatodikos gyermekek a Fővárosi Nagycirkuszba látogatnak el, ahol egy Európa-szintű művészi produkciót tekintenek meg. A cirkuszművészet hozzásegíti őket az absztrakció megtanulásához, és olyan üzeneteket juttat el hozzájuk, amelyeket más művészeti ágban nem tudnak megszerezni: ha leesik, vedd fel, ha elbotlasz, kelj fel, ha egyedül nem megy, keress társakat és megvalósítható a csoda. Ez a különleges művészeti ág felhívja a gyerekek figyelmét az esélyegyenlőségre, az egymásra figyelés, a bizalom és a kitartás fontosságára.
Milyen érzés volt visszatérni a Fővárosi Nagycirkuszba?
Rendkívül jól esett az utazó cirkuszok igazgatóinak köszöntése, akik nagy számban gyűltek össze azon a gálaműsoron, amelyet a visszatérésem alkalmából rendeztünk. Értékelték, hogy odafigyeltem az elmúlt időszakban a magyarországi cirkuszokra, így ennek a nagy családnak a tagjaként térhettem vissza a Fővárosi Nagycirkusz igazgatói székébe. Hálás vagyok az intézmény dolgozóinak, akik a távollétemben harmonikusan és magas szakmai szinten működtették.
Megkönnyíti a visszatérésemet, hogy Közép-Európa egyetlen kőcirkuszában az elmúlt évek legsikeresebb produkciójával, a RAIN – Esőcirkusz című előadással várjuk a közönséget, amely a világklasszis cirkuszi számok mellett egy komoly társadalmi üzenetet is közvetít, reflektál a szomszédunkban dúló háborúra. Az egyik elődöm a premier után azt mondta, hogy felemelő ünnep a Fővárosi Nagycirkuszba jönni.
Az intézmény a háború kitörése óta közel százharminc ukrán menekültről gondoskodik, emellett az ukrán cirkuszok állatainak is juttatott állateledelt és állatgyógyászati eszközöket. Magától értetődő volt, hogy a Fővárosi Nagycirkusz segítséget nyújt?
Bajban ismerszik meg az ember. A jótékonyság, az egymásra figyelés, az egymás segítése, a cirkuszművészet alapüzenetei közé tartoznak. Fontos, hogy ez ne csak szóban, hanem tettekben is mérhető legyen, ezért havi szinten tíz millió forintos nagyságrendben költünk az oltalmunk alatt álló ukrán artistaképzős diákokra, akiknek iskolai képzést, programokat, étkezést, próbatermet, szakmai felügyeletet biztosítunk, valamint részt veszünk az adományok koordinálásában. Rajtuk kívül azoknak az ukrán artistaművész családoknak is segítséget nyújtunk, akik Nyugat-Európába tartanak és csak egy-két napra állnak meg pihenni, mert Európa-szerte ismeretes, hogy a Fővárosi Nagycirkusz egy olyan stabil pont, ahol a bajba jutottak segítséget kapnak.
A Fővárosi Nagycirkusz nyári műsoraiban az ukrán művészek mellett orosz és fehérorosz artisták is fellépnek, ami szembe megy a nemzetközi kulturális színtéren kialakuló trendekkel. Miért képez ez alól kivételt a cirkusz?
Úgy tűnik, megbolondult a világ, ugyanis elterjedőben van, hogy a háború miatt kirekesszék a művészi életből az orosz műveket és az orosz művészeket. A Fővárosi Nagycirkusz nagyon határozottan kiáll a művészet semlegessége mellett. Ha a manézs egyik oldalán egy orosz művész elugrik, a másik oldalon egy ukrán artista biztos, hogy elkapja. Ez olyan üzenet, amely az egész világ számára a békevágyunkat és a kirekesztés elleni küzdelmünket hirdeti.
Milyen irányba tart, milyen helyet foglal el a világban jelenleg a magyar cirkuszművészet, és hogyan kapcsolódik ehhez a Fővárosi Nagycirkusz?
Európában egyértelműen vezető helyet töltünk be, világviszonylatban pedig szintén az élen járunk. Ugyanis olyan tudományos alapossággal működő, ugyanakkor szakmaiságában, üzleti érzékében, komplexitásában, a társművészetekkel való együttműködésben élen járó színtér kevés van a világban, mint a Fővárosi Nagycirkusz. Alakuló múzeumunk, levéltárunk, könyvtárunk és saját iskolánk van, valamint egész évben nyitva tartó, teltházzal működő intézmény vagyunk. Ilyen pedig nincs több Európában. Nemzetközi szinten is elismernek minket, a szakembereinket rendszeresen meghívják nemzetközi konferenciákra, fesztiválokra, versenyekre; nyugodt szívvel fordulnak hozzájuk szakmai és tudományos kérdésekben is. A tudományos részlegünk olyan eredményeket és partnerségeket tud felmutatni, amely Európa számos múzeumát, archívumát és művészeti alapítványát idevonzza együttműködésre, közös gondolkodásra.
Magyarország nemcsak a klasszikus, hanem az újcirkusz terén is kimagasló eredményeket mutathat fel, hiszen számos újcirkuszi társulat működik sikerrel, például rendkívül büszkék lehetünk a Harangozó Gyula-díjas Vági Bence által működtetett világhírű Recirquel Társulatra, amely szakmai munkájával méltán követi a több mint százéves tradicionális magyar cirkuszi családok sikerszériáját.
A közeljövőben mik a tervei a Fővárosi Nagycirkusz élén?
A Magyar Cirkuszművészeti Központ égisze alatt működő Fővárosi Nagycirkusz Európa vezető intézménye. Ez a rang kötelez rá, hogy folyamatosan oda kell figyelnünk az utazócirkuszok segítésére és szakmai fejlesztésükre. Továbbra is törekednünk kell a társművészetekkel, az irodalommal, a képzőművészettel, a klasszikus zenével való együttműködésre. Folytatjuk a cirkuszpedagógiai és a tudományos munkát, mert módszertani központtá akarunk válni, ahová szerte a világból érkeznek tanulni vágyók. Viszont le kell dolgoznunk az infrastrukturális hátrányainkat, ugyanis méltatlan állapotban van a Baross Imre Artistaképző Intézet és a Fővárosi Nagycirkusz épülete is. Bízunk benne, hogy hamar elmúlik a gazdasági válság, a háború és az energiaválság időszaka, hogy megvalósíthassuk az évtizedes álmunkat és felépíthetjük a kor elvárásainak megfelelő új cirkuszművészeti központunkat, amely méltó teret ad a világhírű magyar cirkuszművészetnek, az oktatásnak és a tudományos munkának.
Szekáry Zsuzsanna
Fotó: Urbán Ádám
További interjúkat és híreket ide kattintva olvashatnak.