A cirkusz egy hatalmas ernyő, ami alá minden belefér

Szekáry Zsuzsanna: Ön a Cirkusz Világszövetség ügyvezető igazgatója. Milyen feladatokkal jár ennek a posztnak a betöltése?

Mata Zsuzsa: Ez az első nonprofit Cirkusz Világszövetség. Mi képviseljük a cirkuszi szervezeteket a világ öt kontinensén, mindenhol vannak tagjaink. Célunk a cirkuszművészet értékeinek megőrzése, promotálása. Vannak programjaink, konkrétan van egy csoportunk, akik azzal foglalkoznak, hogy a világ cirkuszi történetíróit, gyűjtőit, kutatóit egy adatbázisba gyűjtik, nyilvántartják a műveiket és ezeket meg is osztják, folyamatos kapcsolatfelvétel van közöttük. Minden területen képviseljük a cirkuszművészetet, nemzeti és nemzetközi szinten is, elsősorban politikai és elvi kérdésekben, akár az Európai Parlamentben, akár egy adott ország kormányánál vagy miniszterénél. Kapcsolatban állunk velük és ellátjuk a cirkuszok érdekképviseletét.

Sz.Zs.: Hogyan telnek a napjai, mennyi utazással jár ez a munka?

M.Zs.: Sokat kell utaznom, a szervezet központja Monacóban van, ahol évente megtartjuk a közgyűlést, és a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivállal összefüggésben saját programokat szervezünk. Vannak olyan vezetőségi üléseink is, melyeket nem Monte-Carlóban tartunk, hanem más városokban, ebben az évben például Rómában. A munkám sűrűn elszólít Németországba, Belgiumba, Olaszországba és Oroszországba is. Emellett meghívnak cirkuszfesztiválokra, amelyeket – ha lehetőségem van rá – elfogadok, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a személyes kapcsolatokon keresztül mennyire tudom tudatosítani az emberekben azt, hogy kik vagyunk és mit képviselünk. 

Sz.Zs.: Mostanában folytak tárgyalások azért, hogy a cirkuszművészet felkerüljön az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listájára. Mit gondol, sikerül elérni ezt a célt?

M.Zs.: Öt évvel ezelőtt indítottuk el ezt a programot. Az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Listáján a mai napig egy koreai magasdrót produkció van csupán feltüntetve, de ez inkább street art, tehát piaci, komédiás jellegű műsorszám. Nagyon jó esély van arra, hogy be tudjunk adni egy multinacionális kérvényt. Ennek az az előfeltétele, hogy egyes országokban az UNESCO Nemzeti Szellemi Örökség listájára a cirkusz már fel legyen véve. Hollandia volt az első ország, ahol ez sikerült, Magyarország a második. Finnországban komoly előrelépés történt az elmúlt hónapokban, és van esély arra is, hogy a két nagy és fontos cirkuszművészeti hagyományokkal rendelkező országban, Olaszországban és Franciaországban is sikerüljön tenni valamit. Örülnénk neki, ha Latin-Amerikát is bele tudnánk vonni ebbe a kezdeményezésbe, mert így színesebb lenne azoknak az országoknak a köre, akik együtt kérvényezik nemzetközi szinten a cirkuszművészet felvételét erre a listára. Úgy gondolom, hogy ez abszolút működőképes.

Sz.Zs.: Miért fontos ez?

M.Zs.: Mondok egy példát, hogy miért fontos. Tíz-tizenkét évvel ezelőtt, ha valaki a cirkusz világából megjelent Brüsszelben az Európai Parlamentben vagy az Európai Bizottságban, és elmondta, hogy a cirkusz világából jött, és szeretné, ha az ő problémáival is foglalkoznának, akkor a politikusok nagyra nyitották a szemüket, tudták, hogy foglalkozni kellene vele, de nem tudták, hogyan, és nem értették, hogy mégis mit keres ott. Ma már ott tartunk, hogy minket keresnek meg minden olyan témában, amihez valamiféle közünk van – legyen szó akár adózásról vagy vízummal kapcsolatos kérdésekről.

Meg kell emelni az egész ágazat presztízsét. Ehhez az kell, hogy minőségi produkciók szülessenek, és a vadhajtásokat – melyek természetesen vannak, hiszen a cirkusz elsősorban üzlet és csak másodsorban művészet – lefaragjuk. A nagy elődökhöz méltó dolgokat tegyünk le az asztalra, olyanokat, melyeket elfogadnak és tisztelnek.

Sz.Zs.: Milyennek látja a magyar cirkuszművészet pozícióját a világban?

M.Zs.: A magyar cirkuszművészet mindig nagyon fontos szerepet töltött be a világban. Ha visszatekintünk a cirkusztörténetre, mindig nagynevű artistáink, bohócaink, állatidomárjaink dolgoztak a világ minden táján. Egy nagyon komoly cirkuszi tradícióval rendelkező ország vagyunk, és ez nagy kincs.

Sz.Zs.: Milyennek látja a cirkuszok jövőjét, kellenek-e változtatások, és ha igen, milyenek?

M.Zs.: Minden csak úgy marad meg, ha valamilyen formában figyel az idők szavára. A változás olyan dolog, ami szükséges ahhoz, hogy az állandóság meglegyen. A cirkusztörténetben voltak időszakok, amikor a cirkusz hatott a színházra, és voltak, amikor a színház hatott vissza a cirkuszra. Ezek az időszakok különböző formában váltották egymást, most ismét a színházi elemek vannak nagyobb hatással a produkciókra. Egy cirkuszműsorban fontos, hogy milyen a kosztüm, a koreográfia, a zene, a világítás csak úgy, mint a színházi daraboknál. Ezek az elemek ma erősebbek, és különböző formában nyilvánulnak meg. A cirkuszművészet minden ágának, a hagyományos cirkuszművészetnek és az új kezdeményezéseknek is – mint amiket például a Fővárosi Nagycirkuszban lehet látni – mind helyük van. A cirkusz egy hatalmas ernyő, ami alá minden belefér. A lényeg az, hogy mindenkinek meg kell adni a szabadságot és a lehetőséget arra, hogy azt reprezentálja, amiről úgy gondolja, hogy a legjobban tudja csinálni.

Sz.Zs.: Hogy született meg az artistavilág atyjáról, Tihany mesterről írt életrajzi könyve?

M.Zs.: Tihany bácsival való ismeretségem évtizedekre visszanyúló személyes és nagyon bensőséges kapcsolat volt. Nagy tisztelője voltam, vagyok és mindig is leszek. Számtalan estét beszélgettünk át, amikor nekem csak kérdeznem kellett, ő pedig mesélt. Ez egy egészen különleges ajándéka a sorsnak. Ezeket a beszélgetéseket utána mindig megpróbáltam az elhangzottakhoz hűen lejegyezni magamnak. Amikor ő 90 éves lett, ott voltam a Guadalajarában rendezett születésnapi ünnepségén. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy nem veszhet el az életműve, el kell juttatnom a cirkuszi szakma berkein kívülre is, amihez segítséget kaptam a Magyar Cirkusz és Varietétől. Így született meg a róla szóló könyv.