Három barát, aki együtt dolgozik – Trio Dandy interjú

Egy éve léptek fel közösen az orosz rúdszámotokkal. Mesélnétek a megalakulásotokról és a közben eltelt időről?

Pontosan, múlt szeptemberben lettünk kész a produkcióval. Yury-val már huszonnyolc éve dolgozunk együtt, ezen a számon pedig két és fél éve – egy év és öt hónapig gyakoroltuk Moszkvában ezt a produkciót, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle. Már léptünk fel együtt a Fővárosi Nagycirkuszban a 2008-as Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválon – a Fehér holló orosz rúdszámot adtuk elő akkori partnerünkkel, Carole Demersszel.

Azonban ezen az előadáson egy új partnerünk van, Kirill, aki azután lett a csapat tagja, hogy új társat kerestünk erre a produkcióra. Először nem igazán akart visszatérni a cirkusz világában, ám olyan jó volt az összhang hármunk között. Tudtuk, hogy együtt igazán színvonalas produkciót tudunk letenni az asztalra. Keményen edzünk, hogy ezt meg is tudjuk valósítani.

A produkciótokkal a pezsgő húszas évek forgatagát idézitek meg. Miért erre a korra esett a választásotok?

A dandy-stílus valójában hosszabb időt ölel fel, a húszas és harmincas éveket. Ezt a stílust Alexandre Grimailo alkotta meg, egy orosz rendező, aki Moszkvában él – ő rendezte az összes korábbi fellépésemet. Az ő ötlete volt ez a klasszikus stílus és ő állította össze az egészet. Valójában több különböző stílust is ajánlott nekünk, mind közül ez tetszett a legjobban. Nem volt egyszerű stílus terén megtalálni a közös pontot, mert különböző nemzedékeket képviselünk – Yury hatvannégy éves, én harmincnyolc, Kirill pedig harminc. Így meg kellett találnunk azt a stílust, ami kortól függetlenül illik hozzánk. Éppen ezért hoztunk létre egy olyan számot, amiben három barát együtt dolgozik, ami emellett néhány tréfát is tartalmaz – ez nem egy komikus szám, de vannak apró, vicces részei.

A 2018-as Moszkvai Nemzetközi Cirkuszfesztiválon elnyerték az Arany Elefánt-díjat és az Európai Cirkuszszövetség különdíját is. Tudnátok mesélni erről a fellépésetekről?

Ez nagyon különleges alkalom volt számunkra, mert akkor először mutattuk be ezt a számot. Még sosem adtuk elő ezt a produkciót, a fesztiválon volt a premiere. Ez volt emellett az első alkalom is, hogy a jelmezeinkben adtunk elő. Minden téren ez volt az első alkalom, így nem is tudtuk igazán, hogy mi lesz a közönség reakciója. Ezért hát éreztük az adrenalint, mivel Yury Nikulinon kívül senki, még a zsűri tagjai se látták ezt a számot. A közösségi médián sem osztottuk meg, ahogy ezt a számot gyakoroljuk, teljes titoktartás közepette tettük ezt. A közönségünk nagyon jól fogadta, mindenki felállt és tapsolt – nem olyan gyakori, hogy mindenki így reagáljon a közönségből – és a rendezőknek is nagyon tetszett. Szóval, kifejezetten sikeres volt.

Ti tartjátok a világrekordot rúdugrószámotokkal. Tudnátok mesélni erről?

Itt a technikánkról van szó – soha nem tettük ezt a rekordot hivatalossá, de az a titka, ahogy előadjuk a számot. Például a fesztiválon négy különböző triplaszaltót hajtottunk végre, és erre senki nem képes – még a cirkusz világában sem. Vannak, akiknél az egyik ugró kétféle triplaszaltóra képes, és talán van a csapatban egy másik ugró, aki képes még egy másfajta triplaszaltóra. A mi emberünk négy különböző triplaszaltóra képes. Itt két különböző triplaszaltót adunk elő – a négy különbözőt fesztiválokon adjuk elő, mert eléggé megterheli a testet.

Hogy kerültetek kapcsolatba a Repülőcirkusz előadásunkkal?

Régóta ismerem Kristóf Krisztiánt, már ismerte a szüleimet, mert cirkuszcsaládból származom, én vagyok az ötödik generáció. Az apámé a Starlight Circus Svájcban, a nagybátyámnak ugyanott van egy másik cirkusza, két másik nagybátyámnak Ausztráliában van cirkusza. Krisztián látta az előadásunkat, majd felhívta a rendezőnket, hogy ő maga is egy műsort szeretne rendezni Magyarországon, ami felkeltette az érdeklődésemet. Már voltam Budapesten, de nem ilyen hosszú időre. Nagyon jól érzem magam itt, Budapest csodaszép, a közönség nagyon kedves, ahogy az itt dolgozó emberek is. Emellett szeretjük a manézs méretét is, személy szerint jobban szeretem, ha a porond nem olyan nagy, mert közelebb vagy a közönséghez. Jobban látod a reakcióikat és így te is jobban adsz elő.

Pusztai Dániel