„A rekvizitjeim olyan egyedi technológiai újítások, amelyek még nem voltak a manézsban” – interjú Dittmar Laidoval  

A Porond Ifjú Csillaga-díjas Dittmar Laido, a Cirque du Soleil sztárja is fellép Dinasztiák című műsorunkban történetmesélő zsonglőrszámával. Laidot technikai újításokat felvonultató új produkciójáról és a cirkuszművészet változásairól kérdeztük.

A Dinasztiák című műsorban debütáló új számod miben különbözik az eddigi számaidtól, mi a mondanivalója?

Az új számommal úgy érzem sikerült megújulnom és remélem olyat mutathatok, amit még nem látott a közönség. Talán a legnagyobb különbség a régebbi számaim és az új között, hogy egykor a technikai tudásomra fektettem a hangsúlyt és aköré építettem a számaimat. Most azonban a történet kerül előtérbe és a zsonglőrködés szinte csak egy eszköz a történet kibontására.

A rekvizitjeim olyan egyedi technológiai újítások, amelyek még nem voltak a manézsban. A lényeg itt nem is abban rejlik mit csinál a rekvizit hanem, hogy miért csinálja és ezzel próbálja elvarázsolni a nézőt egy olyan álomvilágba, ahol a folytonos meglepetéseknek köszönhetően úgy érezheti, bármi megtörténhet.

A számom megalkotásánál olyan dolgokból inspirálódtam, amiket személy szerint imádok. A jazz zene, bicolor cipő, vintage nyakkendő és fehér ing. Mindez azt a romantikát próbálja előidézni amik az 50-es évek hollywoodi filmjeire emlékeztetnek. Ennek hangulatát szeretném megteremteni a manézsban látható rekviziteimmel is.

A pad és kandeláber elárulja, hogy egy parkban vagyunk, ami szinte minden romantikus film néma szereplője, hisz sokszor itt találkozunk, ismerjük meg és esünk szerelembe a másikkal.

Maga a történet egy örök kérdést próbál feszegetni: vajon választanunk kell az álmaink követése és a szerelem között?

A szám elején a főszereplőnk (jelen esetben én) visszatér erre a helyre, hogy az elmúlt szerelmén nosztalgiázzon, akiről egy képet tart a kezében. Amikor az előbb említett kép kiesik a kezemből és a lámpa fénye elalszik, észrevétlenül, egy zsonglőr álmába csöppenünk, amit mint maga a főszereplő csak a szám végén ismerünk fel amikor a fény újra felgyullad és visszatérünk a valóságba.Sokszor az életben választanunk kell szerelem és az álmaink követése között, ám az álmaink észrevétlenül magával ragadnak. Ekkor olyan áldozatokat hozunk a siker érdekében, aminek az árával nem mindig vagyunk tisztában. Csak miután az álmunk véget ért emlékszünk vissza mindarra amit hátrahagytunk és feláldoztunk a siker érdekében.

Az utolsó jelenetben minden elsötétül és már csak a lámpa fénye világít amely újra magával ragad egy új álomba, ezzel sugallva, hogy aki erre az útra rátért annak más választása nincs mint folytatni, minden örömével és bánatával együtt.

A szám maga egy üzenet, egy emlékeztető mindazoknak, akik túl sokat áldoztak magukból a siker érdekében.

Miért tartod fontosnak, hogy technológiai újításokkal és történetmeséléssel élj a manézsban?Úgy gondolom, hogy a technológia és a történetmesélés helyes ötvözése új távlatokat nyit az artisták számára. Ezt a hullámot jó ideje láthatjuk közeledni a modernebb cirkuszokban és varietékben, és ez lehetséges a tradicionális cirkuszban is.

Sokkal több a technikai lehetőség ma, mint volt 20 évvel ezelőtt, ezért fontosnak tartom, hogy ami a manézsban történhet is haladjon a korral.
Egy művésznek feladata tájékozódni a saját művészeti ágán kívül is. Megtanulhat történetet írni, strukturálni, dramaturgiailag felépíteni és egyedit alkotni.
A kortárs cirkusz leple alatt sok olyan produkció jön létre, ami ugyan nagyon egyedi, de sokszor csak fura, kaotikus és nincs konkrét üzenete.

Számomra az igazi művészet, kifejező és van mély mondanivalója, ami rávilágít az élet problémáira és igazságaira. Valami, amit nem direktben mond ki, ám mégis érthető. Ha valami képes szórakoztatni, egyben tanítani és elgondolkodtatni az szerintem örökzölddé és időtlenné válik.

Fotó: Urbán Ádám

Skip to content

Send this to a friend