Játszi könnyedséggel a halál torkában – ifj. Simet Lászlóval

Hat év elteltével lépsz fel újra a Fővárosi Nagycirkuszban. Hogy érzed magad nálunk?

Nagyon jól, mert a Fővárosi Nagycirkuszt teljesen a magaménak érzem. Itt nőttem fel, itt töltöttem a gyerekkoromat, csüngtem az artistákon, hallgattam a történeteiket, néztem a műsorokat. Mindig szívesen jövök ide vissza, különösen most, hogy két számmal is fellépek a Főnix – Tűzcirkusz című műsorban. Az egyik a halálkerék, a másik pedig a ferde drótszám motorral, amit még nem látott tőlem a hazai közönség. Sőt, ha jól emlékszem, az 1980-as évek eleje óta nem volt itt motorszám, úgyhogy ez újdonság a pesti közönség számára. A jelenlegi partnerem a motorszámban egy nagyon ügyes fiatal artista, Leskó Boglárka, ő asszisztál a halálkeréknél is. Bár manapság halálkerék produkcióval egyre több helyen találkozhatunk – amikor 1995-ben elkezdtem, még az elsők között voltam –, az enyém az egyéni előadásmódtól válik különlegessé.

Miért nevezik ezt a műsorszámot halálkeréknek?

Az én rekvizitem kilenc méteres, forgó fémszerkezet, aminek a hatvan centiméter széles ketrecén belül és kívül is biztosítókötél nélkül szaladgálok. Sajnos több csúnya baleset is volt ebből a számból, az én produkcióm is egy halálos balesetből kifolyólag született meg. 1994-ben az angliai Blackpool Tower Circusban dolgozott egy angol testvérpár. A premier estéjén az egyikük leesett és szörnyethalt a manézsban. A következő évi műsorba is be akarták tenni ezt a számot, így arra már én mentem helyettük.

Ránézésre a halálkerék talán könnyűnek tűnhet, ezért sok artista próbálja meg a megfelelő alap nélkül. Én akkor már majdnem húsz éve magasdróton dolgoztam, ami sokkal veszélyesebb, nehezebb és nagyobb tudást igénylő műsorszám, mint a halálkerék, amivel kiszélesítettem a repertoáromat. Tisztában voltam a magasság veszélyeivel, hiszen két évtizede erről szólt az életem, így nem okozott különösebb problémát a műsorszám megtanulása.

Mi a véleményed a Főnix – Tűzcirkusz című műsorról?

Elindult a cirkuszművészet megreformálása, manapság minden cirkusz egyre inkább egy adott tematika köré építi a műsorát. Leáldozott az a világ, amikor csak felkonferálták az artistaszámokat, a produkció után a fellépők meghajoltak, majd kivonultak. Ez manapság már kevés a közönségnek, a Fővárosi Nagycirkusz profi stábja pedig halad az új kor elvárásaival. A Főnix – Tűzcirkusz tematikája a tűz, mint őselem köré épül, amely az egész műsort közrefogja és áthatja, egy izgalmas kerettörténetbe ágyazva. A Fővárosi Nagycirkusz egyike azon kevés Európában található kőcirkusznak amely – leszámítva az egy hónapos karbantartási leállást –, egész évben nyitva tart.

A cirkuszi szakma egy nagy család. Itt mindenki ismer mindenkit, így nagyon jól tudom, hogy nemcsak a magyar, de a külföldi artisták is nagyon szeretnek itt dolgozni, mert megkapják azokat a lehetőségeket és feltételeket, amikre szükségük van a produkciójuk kivitelezéséhez. Az sem elhanyagolható, hogy a Fővárosi Nagycirkusz nagyon szép és frekventált helyen van, és világszerte jó nevű cirkuszként tartják számon.

Biztonságban érzed itt magad? Kellően tapasztalt és felkészült a Fővárosi Nagycirkusz személyzete?

A szám abszolút rajtam és a partneremen múlik, de nagyon fontos a műszaki személyzet. Voltam külföldön nagynevű, komoly cirkuszoknál, ahol komolyan tartottam attól, hogy a műszak balesetet fog okozni, mert teljesen képzetlen, alkalmatlan embereket alkalmaztak. Az én számaim nagyon komoly rekvizitálást igényelnek, ezért igen fontos, hogy szerelik fel az eszközeimet.

A Fővárosi Nagycirkuszban viszonylag régi és lelkes a műszaki csapat, akik odateszik magukat, így abszolút biztonságban érzem magam.

Szekáry Zsuzsanna