Túl a bohóctréfákon

Az ukrán cirkuszművészet a világ élvonalába tartozik rendkívül sokoldalú és magasan kvalifikált artistaművészeinek és cirkuszi hagyományainak köszönhetően. Egy régebbi beszélgetésünk alkalmával Méhes Csaba Grand Prix-díjas előadóművész, a Baross Imre Artistaképző Iskola clown tagozatának osztályfőnöke mesélt nekem a Maski társulatról, akik valahol a pantomimesek és a színházi bohócok között foglalnak helyet. Saját színházuk van Odesszában és ők szervezik a Comediada Nemzetközi Bohóc-és Pantomim Fesztivált szinte nulla költségvetésből, de annál nagyobb lelkesedéssel és profizmussal, saját előadásaikat pedig egészen egyéni stílus és elképesztő humor jellemzi. Ilyen beharangozó után izgatottan ültem be a Nemzeti Színház előadótermébe, ahol megbizonyosodtam róla, hogy Méhes Csaba bizony nem tréfált meg, mert a Maski Theatre elképesztő profizmussal és lezserséggel előadott pörgős produkciója végig lekötötte a figyelmem, miközben az arcizmaim megdolgoztatásáról sem feledkezett meg.

A nyolc fős társulat a művészetek szinte teljes repertoárját felvonultatta a színpadon: énekeltek, táncoltak, árnyjátékot mutattak be, a kivetítőn profi grafikákat használtak, különleges jelmezekbe bújtak, elsütötték a hagyományos bohóctréfákat, és a pantomim elemeit néhol groteszk és abszurd köntösbe bugyolálva.

Zseniális érzékkel figuráztak ki olyan hétköznapi élethelyzeteket, mint egy elfuserált randi, ahol minden balul sül el, vagy a bosszankodó embereket, akik lekésik a vonatukat, a legmodernebb fegyverekkel felszerelt vadászokat, akik még így sem képesek vadat ejteni, vagy éppen a társadalmunkra oly jellemző exhibicionizmust idegesítő turisták képében. A megcsaláson kapott férfi és a két hölgy esetét, végül látványos sztepptánc párbajjal zárták a jelenetet, betekintést nyújtva a társulat profi táncképzettségébe, amit tovább emelt az egyik oldalán férfi, másik oldalán női ruhát viselő hölgy önmagával bemutatott táncos produkciója, amely nem csak a férfi női viszonyokat prezentálta magas szintű mozgásművészettel, hanem az egyén és a társadalom dualitását is. Komolyabb témák is terítékre kerültek, mint a gyermeki szorongás, vagy a dohányzás okozta elhalálozás.

A színvonalas, hol abszurd, groteszk, szürreális, de mindenképpen vicces, vagy épp elgondolkodtató előadást egy hatalmas, a közönséget bevonó bulizással zárta a Maski Theatre a Ghostbusters című film dallamaira, tökéletesen prezentálva a cirkusz-és a társművészetek összehangolt kapcsolatát.

Szekáry Zsuzsanna