Szalag-bálványok, áldozati szertartások és eposzmesélés az ősök megelevenítésére

A sztyeppe illata cirkuszi előadáshoz kapcsolódóan, a Fővárosi Nagycirkusz előtt álló mongol jurtában Sántha István szociálantropológus Közép- és Belső-Ázsiában folytatott terepmunkáinak gazdag anyagából válogatott kiállítás látható. A kutató egészen közel hozza hozzánk a sztyeppe tőlünk messzi mindennapjait a végtelen füves puszták, kereksátrak, kerekházak, ottélő emberek testközeli képeivel, és saját beszámolóival…

A füvespuszták illatáról a szárított birka-, és marhatrágya, valamint az erjedt tejtermékek szaga jut először eszembe, mindkettő a nomád állattartás velejárója, terméke. Előbbi esetében a tőzeg a kulcsszó, mely különböző autentikus formában fennmaradt számos rokon középázsiai kipcsak török és szomszédos mongol, valamint a magyar nyelvben is. Gyakorlati funkciója a fűtés, de használják tisztításra is.

Magam is többször tapasztaltam, milyen kegyetlen hideg uralkodik ősszel és télen a füvespusztán. Az uralkodó szél tovább növeli a hidegérzetet. Az átalános pusztai fa hiányban, más fűtő eszköz után kell nézni. Így jön a képbe a tőzeg, a szárított állati ürülék. A fűtés során a tőzeg kellemes illata lengi be a kereksátor belső terét, melyben otthonosan érzik magukat a nomád pásztorok.

Tőzeg-fűtés a kereksátorban, Hövszgöl, Mongólia, 2022 nyara, Sántha István felvétele

Nyaranta az emberek a rokonság különböző szintjeit képviselve összejönnek a szülőföldön (tonto gazar), hogy helyi sámánok segítségével szükséges szertartásokat tartsanak. A szertartás elengedhetetlen része a füsttel való tisztítás. A bemutatandó áldozatot (alkohol, áldozati élet, édesség, az áldozati állat húsa) tisztítják meg a füsttel.

Füstölés a szertartások során 1998 nyarán a nyugati burjátok körében, Sántha István felvétele

Füstölőhöz jegenyefenyő kérget, szárított kakukkfűvet és állati (marha, birka, kecske) ürülékből szárítanak. Utóbbiak a szertartás „fehér”, az ősökkel kapcsolatos szent jellegének magasabb fokát kifejezve a keleti, a mongol puszták felé mutatnak, ahonnan a „fehér” mongol törzsek a Bajkál nyugati partjára érkeztek a vándorlásaik során.

Füstölés tőzeggel a nyári nemzetségi szertartáson (tajlgan) Nyugat-burjátföldön 1995 nyarán, Sántha István felvétele

A nemzetségi szertartás során az áldozati állat húsát az értő kezek feldarabolják és nagy üstökben (togon) megfőzik. A füvespusztai nomádok máshol érzékelik a tisztaság határait, a számomra mosatlannak tűnő főtt belsőségek, az enyhén avasodó szalonna kedvenc ételeik között szerepelnek.

Az áldozati állat (ló) émelyítő hússzaga terjeng az egyik nyugati burját nemzetség nyári szertartásán (tajlgan) 1995 nyarán, Sántha István felvétele

A tőzeg mellett a másik központi termimus az arhi (tejpálinka), mely nemcsak az ősöknek bemutatott szertartások áldozati itala, hanem fogyasztása az ünnepségeknek is szerves része. Kefír gombával beoltott tehéntej felét (kb. húsz liternyit) mindennap lefőznek, míg a maradékot még az aznap este ugyanennyi frissen fejt tejjel felöntik, hogy legyen este ideje a tejpálinka alapanyagának (kefír) megerjednie.

Tejpálinka főzés (a frissen lefőzőtt opálosan áttetsző színű tejpálinka balra lent) nyugati-burjátoknál 1998 nyarán, Sántha István felvétele

Minden család (külön háztartás) saját tejpálinkát áldoz a sámán (bő) segítségével a nyári nemzetségi szertartáson (tajlgan) ezzel a saját szerencséjüket biztosítva egész évre. A szertartás része az áldozat bemutatása is az ősöknek. A tejpálinka áldozása friss nyírfahajtás segítségével aranyszínű fakupából történik. A szertartás végét az jelenti, hogy a fakupát elhajítják, ha három kísérletből sikerül egyszer (minél hamarább) nyílásával felfelé a földre esni, szerencsét, a szertartás sikerességét jelenti.

Tejpálinka áldozás a nyári nemzetségi szertartáson (tajilgan) a nyugati burjátoknál 2000 nyarán, Sántha István felvétele

A tej tekinthető az legelső, az egyik legtisztább és egyben a legősibb áldozatfajtának, melyet a nemzetségi („fehér”) szertartásokon áldoznak fel.

Tejáldozás a nyári nemzetségi szertartáson (tajilgan) Nyugati-burjátföld 1995 nyarán, Sántha István felvétele

A pusztán keresztül mozgó szél megzörgeti a száraz növények leveleit, meglebegteti a családi vagy vadász bálványok (ongonok) szalagjait, életre keltve azokat.

Szalag áldozat (balra) egy nyári családi szertartáson (tajilgan) 1997 nyarán, Sántha István felvétele

A nyugati burjátok akkor áldoznak Kígyó-kánnak, amikor olyan tevékenységre készülnek, mely a kéz-, és lábfájás veszélyével jár, mint téli tajgai vadászatnál, amikor a ló nincs mindig tekintettel a lovas kilógó lábára és kezére (meg a fejére). Kígyó-kánnak van feje, teste és „lába”, mely egy komplex rituális domborzatra utal. Az áldozó hely (jelen esteben Kígyó-kán teste) egy melegforrást rejtő és kígyók lakhelyéül szolgáló hely pihenőjén található, ahol a kígyónak a birka legfinomabb részét, a hátszínét (mely „halhúst” szimbolizál) áldozzák fel nyársakon, színes szalagokkal, melyeket a kígyók előszeretettel fogyasztanak már szertartás folyamán is, mely arra utal, hogy az akció sikeres volt.

Kígyó-kán (Mogoi khan) szalagbálványa és a szertartás gazdája (sámánja) Nyugat-Burjátföldön 1998 nyarán, Sántha István felvétele

A családi bálvány (ongon) neve valójában „nő-bálvány” (ezi ongon), melynek gyakorlati jelentése a „családi-bálvány”. Két fekete filcből kivágott alak szimbolizálja a férjet és a feleséget.

Családi (férj-feleség) bálvány Nyugat-Burjátföldön, 2000 nyarán, Sántha István felvétele

A férfi bálvány egy köralakú nyírfa keretet (sámándob káváját?) és benne egy emberalakot szimbolizál, melyet liszttel kevert tejföllel etetnek a szertartások során, mellyel a család és a lakhely (a ház) békéjét, nyugalmát lehet kieszközölni.

Férfi-bálvány (er’e-ongon). A fotót Sántha István készítette Nyugat-Burjátföldön 2000 őszén.

A Nyérc-bálványnak (holongo ongon) való áldozással a vadász-szerencsét lehet kieszközölni. Vadászszezon kezdete előtt a sámán vagy más karizmatikus nemzetségi vezető segítségével imádkoznak a nyugati burjátok az ősöknek, emlegetik őket, hogy hagyják békén, felejtsék el a vadászokat, hogy elérhessék az „egy gondolat” (koncentrációs, transz-) tudatállapotát, mely segtíségével már intuícióikra tudnak hagyatkozni a vadászok, nem jelent gondot nekik, hogy merre induljanak el vadat keresni. Az „egy gondolat“képességgel csak a karizmatikus személyek, mint sámánok,nemzetségi vezetők, kovácsok, vagy eposzmesélők  rendelkeznek, akik közvetlen kapcsolatot tartanak fenn saját őseikkel. Ezt a technikát a nyugati burjátok a mindennepi élet más terein használják, mint az üzleti életben, amikor nem ősökkel kikövezett szférában kell sikeresen működniük.

Nyérc bálvány (holongo ongon). Sántha István felvétele Nyugat-Burjátföldön 2000 nyarán

Az egykori hős tetteit, népének történelmi tragédiáját az eposzmesélő három éjen át regéli az ős egykori szálláshelyén segítve felidézni alakját, feldolgozni a traumát.

Abdunazar baksi, a Kongrád nemzetség Alpamis eposzának egy részletét regéli egy esküvőn dombra (pengetős hangszer) kísérettel Dél-Özbegisztánban 2021 novemberében, Sántha István felvétele

A kobzos jobb oldalán egy másik ősi hangszer a kil-kijak fedezhető fel. Ezen a hangszeren való hagyományos játék a hetvenes évek elejére gyakrolatilag kihalt Kirgizsztánban. Elzárt Tádzsikföldön élő kirgiz zárványokban sikerült megőrizni a hangszeres tudást, onnan került vissza a nyolcvanas évek végén a hangszer és a vele kapcsolatos hangszeres játék az anyaország zenei vérkeringésébe. Jelen esetben a progfi kobzos megörökölte nagyapja körtefából faragott hangszerét. Más hangszeren való játéktudása ösztönözte arra, hogy próbát tegyen a keze ügyében lévő hangszer megszólaltatására.

Kobozozás (komuz cserti), Alaj-kuu, Dél-Kirgizsztánban 2021 decemberében, Sántha István felvétele

A koboz, bár manapság nők is játszanak rajta, hagyomanyosan mégis inkább férfi hangszernek tekinthető míg dorombot szinte kizárólag nők használnak. Ezek a nemi szerepek a hangszerkészítők műhelyében oldódnak fel.

Családi koboz (komuz) és doromb (ooz-komuz) játék, Iszik-köl déli partján Észak-Kirgizsztánban, 1994 őszén, Sántha István felvétele