A remény gyermekei – Cirkusz- és táncművészeti előadás hitről, reményről és összetartásról a Nemzeti Színházban  

Az ukrán artistanövendékek a Nemzeti Színházban tartott megható gálaesten, a cirkusz-és a táncművészet nyelvén mondtak köszönetet a magyar közönségnek.

Február 24-én a világot döbbenetes hír rázta fel békés szendergéséből: Ukrajnában kitört a háború, melynek következtében milliók élete vált kilátástalanná. Ahogy Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója is felidézte köszöntőjében, Magyarországon azon nyomban példás összefogás szerveződött a cirkusz világában is, ugyanis a jótékonyság, az egymásra figyelés, az egymás segítése, a cirkuszművészet alapüzenetei közé tartoznak. A Nemzeti Cirkuszművészeti Központ, az INspirál Cirkuszközpont, a Baross Imre Artistaképző Intézet, a Recirquel Társulat és a Balance Akrobatika & Torna Club összefogásának és Kristóf Krisztián világhírű artistaművész koordinálásának köszönhetően közel 120 cirkusziskolás gyermek és tanáraik biztonságban hajthajták álomra a fejüket, napi háromszori étkezésben részesülnek, valamint folytathajták az iskolai tanulmányaikat. Ezen kívül a mentális egészségük érdekében különböző színes programokat biztosítanak számukra. A próbalehetőség különlegesen fontos, nemcsak azért, hogy továbbfejlesszék a tudásukat, hanem mert a cirkuszművészet gyakorlása egy biztos pont, amibe kapaszkodhatnak, akárcsak a Fővárosi Nagycirkusz, melynek kapui mindig nyitva állnak a bajba jutott artisták előtt. A 6 és 17 év közötti fiataloknak ideiglenesen új családjuk lett, amely gondoskodik, óvja és védi őket: a cirkuszművészet. Azonban az ukrán cirkuszi akadémiák növendékei vissza szeretnének adni valamit a magyar közönségnek, köszönetet szeretnének mondani, ezt pedig átlépve a nyelvi akadályokat, csak a cirkuszművészet sokszínű eszköztárával képesek megtenni. Először a Cirkuszi világnapon, a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál szervezőbizottsága Urs Pilz vezetésével és Stephanie hercegnő támogatásával létrejött jótékonysági előadássorozaton mutatkoztak be a cirkusz kedvelőknek. Június 15-én pedig a Nemzeti Színház Nagytermében léptek színpadra a Balance Akrobatika és Torna Club magyar válogatott párosával és Alina Pash énekesnővel. 

A hatalmas nézőtér dugig megtelt cirkuszrajongó közönséggel, mindenki izgatottan várta a Gulnara Savenko rendezte és koreografálta előadást. Elképedve néztem ezeket a fiatal tehetségeket, az artista növendékek pontos, precíz kunsztjait, a Kijevi Cirkuszakadémia tánc tagozatának légies és összehangolt mozdulatait. A tánckar olyan szenvedéllyel táncolt, ami szinte letaglózott és ahogy csak a leghíresebb táncművészek tudnak. Mozdulataikból áradt az elemi őserő, miközben olyan változatos érzelmeket jelenítettek meg, mint a melankólia, a vidámság, a fájdalom, a hit, a remény, az összetartás vagy a büszkeség. Ebben az előadásban a tánckar valóban szerves részét képezte a produkcióknak, amelyek között levegőszámokat, akrobatikát, kaucsuk produkciót, akrobatikus emelőszámot, pantomim elemeket, egykerekű zsonglőrszámot és egy megrázó hand stand produkciót is láthattunk. Utóbbi a háborús helyzetre reflektált, egy boldog család szétszakadását, majd újbóli összeolvadását jelenítette meg érzékeny művészeti eszközeivel. Az összművészeti darab hidat képezett az Ukrajnában magas szinten művelt pantomim és cirkuszművészet, a modern színpadi mozgáskultúra, a táncművészet és a zeneművészet között. A mélyen gyökerező tradíciók erős szálaikkal szőtték át a jelenkor elvárásainak tökéletesen megfelelő előadást. Annyira belefeledkeztem a látványba és a színes ukrán kultúrából adott kóstolóba, hogy néha megfeledkeztem róla, ezek a gyerekek hónapok óta nem látták a szüleiket. Ezek a gyerekek egy háborús országból menekültek. Egy idegen országban, távol a családi, meleg otthontól, a művészetekből és egymásból merítenek erőt. Most pedig itt vannak, a rangos Nemzeti Színház színpadán, ahol elképesztő profizmussal és alázattal adnak a közönségnek egy darabot a lelkükből. És reményt. Az előadás címe nagyon találó, valóban a remény gyermekei ők, akiket nézve elhiszem, hogy ismét beköszönthet a béke kora, hazatérhetnek a családjukhoz és újból kinyitnak az iskoláik. De addig is vigyázunk rátok. Köszönjük, hogy kölcsönösen tanulhatunk egymástól, hogy emlékeztettek minket a remény fontosságára.  Köszönjük ezt a gyönyörű előadást, amely a legvégére önfeledt buli hangulatba torkollt és a közönség veletek együtt táncolva, felállva ünnepelt.

Szekáry Zsuzsanna

Fotó: Urbán Ádám

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Skip to content

Send this to a friend