A drog jégre tesz – Rendhagyó óra a Fővárosi Nagycirkuszban

Marosi aztán ezen a vonalon indult tovább és az agyban található örömközpont bemutatásával folytatta. Mi vált ki örömöt? Hogyan jön létre az öröm érzése? Mi történik az agyban, amikor örömöt érzünk? Milyen biokémiai reakció indul el, amikor örülünk vagy boldogok vagyunk?

A kivetített látványos prezentáció – mely A drogokról másképp című és szerzői jogi oltalom alatt álló népszerű előadássorozat része – mozgóképei érthetően és látványosan mutatták be, amiről érthetően és egyszerűen szó volt: mi a különbség a természetes és a drogmámoros öröm között, mit tesz az aggyal és az agyban található receptorokkal a kábítószer. Itt hangzott el egy nagyon fontos alaptétel is: nem a kábítószer teszi tönkre az emberi szervezetet, hanem a kábítószer kiváltotta ingerek következtében az emberi szervezet teszi tönkre magát.

A prezentáción ezzel párhuzamosan a fokozatosan legyalult emberi agy holdbéli tája jelent meg. Hiszen egy drogfogyasztónak szüksége van újra meg újra ugyanarra az örömérzetre, ezért újra meg újra a szerhez nyúl, egyre nagyobb mennyiségben, amíg bele nem kerül a kábítószer 22-es csapdájába: azt hiszi, hogy a drogban van a hiba – dühösen vádolja a dealerét, hogy átvágta valami higított cuccal –, pedig nem, hanem az agyában, pontosabban a korábbi fogyasztás következtében legyalult örömközpontja „impotenciájában”.

Marosi Antal ezt követően egy másik fontos alapkérdést tett fel: „Hogy mondom el, hogy mi a kábítószer?” Dr. Balogh Sándorral közösen kialakított tapasztalata és véleménye szerint hibás az az irány, amikor felsorolják a drogokat és elmondják részletesen mindegyik kémiai összetevőit, vagy amikor látványosan megváltozott pupillákat és egyéb testtájakat mutatnak. Szerintük a drogokról – egy ilyen előadás keretei között – egyedül az értelem nyelvén érdemes beszélni, illetve le kell építeni a kábítószerekkel kapcsolatos „marketing-imázs” ravaszságait.

Ezek közé tartozik például, amikor a kezdő drogfogyasztóval elhiteti a dealere, hogy hülye még a droghoz is, és erre ő rossz reakcióként csak azért is fogyaszt, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét. Ördögi kör ez is. Vagy azok az önhazugságok is ide tartoznak, hogy például: „Én majd tudom, hol a határ!”; „XY kipróbálta, mégsem lett semmi baja!”; „XY iszik, mégsem lett semmi baja.”; „Hollandiában szabad, nem lett gond belőle…”

A talán mindenki által számos alkalommal hallott és a köztudatba rendesen beleivódott „drogmarketing-reklámmondatok” cáfolata után Marosi Antal még kitért röviden a kábítószerek helyére és rendszerszemléletű besorolhatóságára. Az élvezeti cikkek (pl. cigaretta, kávé, alkohol), a gyógyszerek és a mérgek (pl. Domestos, a szipusok ragasztója, a biofű vagy a krokodil) mellett a negyedik kategória a drogoké. A különbség többek között annyi, hogy míg az élvezeti cikkek és gyógyszerek esetében van egy erős belső és külső kontroll (vö. kulturált alkoholfogyasztás, illetve orvosi felügyelet), addig a mérgek és a drogok esetében nincsen semmi ilyen: ez egy kontrollvesztett állapot – aminek minden esetben az a vége, hogy az ember csak ül bambán, néz ki a fejéből, mint egy szobanövény, amíg nagyon csúnyán bele nem pusztul a saját hülyeségébe.