Az állat-művészek élete a cirkuszban belső szemmel-Első rész

Donnert Márta, szül. Csiszér Márta, táncos-akrobata, állatszelidítő

„A tanításuk játékkal kezdődik, amit fokozatosan kell felépíteni, olyan ez, mint a gyereknevelés. Amíg picik, addig játékkal, utána következetes tanulással tanítottuk őket. A férjem volt az idomár, én pedig az óvónéni. Én szoktattam őket az emberekhez és alakítottam ki a kölcsönös bizalmat egymás iránt. Utána kezdődik a szakma, a produkcióra nevelés, de nagyon sokat számít az emberhez való nevelés is. Ezért is születtek később saját tigriseink. Ha kiskoruktól megszokják az ember közelségét, akkor könnyebb velük foglalkozni, de ahány tigris, akár az embereknél, annyi karakter……… Amikor kicsik voltak, bent ültem velük a ketrecben, együtt is aludtunk, mindegyik az ölemben szeretett lenni……… Nálunk szerintem nevelés kérdése volt az egész, mindig megvolt a bizalom, sokszor csak a szemével jelzett a férjem és már csinálta a tigris a produkciót. Ugyanolyanok, mint egy kiskutyus vagy más állat, csak türelem kell hozzájuk, és meg kell ismerni a karakterüket, és ahhoz illő dolgokat kell megtanítani nekik………. Az utolsó időkben már könnyebb volt az utazás, a határátkelés, és akkor már a cirkuszokhoz jöttek az állatorvosok, ők ellenőrizték a kifutókat, medencéket, amiknek hivatalosan szabályozva volt a méretük, hogy egy tigrisre hány négyzetméter jusson, kellett nekik ágy, amire fel tudtak ugrani, búvóhelyek, ahová elvonulhattak. Két nyerges kamion volt összetolva és felépítve, ott volt a kifutójuk. Télen szalmán feküdtek, de imádtak kimenni a hóba”

Eötvös Loránd, Hortobágyi Károly-díjas zsonglőr, a Vitézi Rend tagja, a Cirkuszművészeti Tanács és a Hortobágyi Károly kuratóriumának tagja, a Párizsi Cirkuszfesztivál és a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál különdíjasa, az Eötvös Cirkusz igazgatója

„A cirkuszosok érző emberek, családcentrikusak, ugyanígy az állatokat is szeretik. Például az elefántok évtizedeken át, akár negyven-ötven évig is ugyanazzal az idomárral lépnek fel. Az idomárok és a tanítók szeretik saját állataikat. Egy ember, aki kutyát tart otthon, azért tartja, mert szereti, dédelgeti. Ugyanez van az idomárokkal is, szeretgetik még az oroszlánokat is. Láttam olyan embereket, akik reggel odamentek az oroszlánokhoz, tigrisekhez, akik majd elolvadtak, hogy megjött a gazdájuk. Alig várták, hogy odamenjenek megsimogatni őket. Nagyon sokat foglalkoznak az állataikkal, bármilyen állatot említsek, nagyon komoly, harmonikus kapcsolatban élnek az idomárjaikkal. Amikor megérkezünk egy új területre, az első az állatok jóléte, ellátása és biztonsága, és csak utána következünk mi. Tehát a saját lakókocsijainkat még helyre sem tesszük, de az állatoknak már fel van építve az istálló. Ez a legfontosabb.”

Szekáry Zsuzsanna