Fesztivál Plusz-Világsztárok Budapesten: fókuszban az ember és az állat szeretetkapcsolata – Interjú Petró Eszter állatvédelmi referenssel
Hidvegi.KrisztinaLátványos világszámok, magával ragadó hangulat és tapsvihar jellemezte az első Fesztivál Plusz – Világsztárok Budapesten című előadásait, amelyben a XV. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál győztes produkciói láthatóak.
SZERETET, BIZALOM, FELELŐSSÉG
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” (Antoine de Saint-Exupéry)
Két többszörös fesztiváldíjas csúcsprodukció mutatja be ember és állat szeretetkapcsolatát a Fővárosi Nagycirkusz porondján! A ma és a jövő cirkuszának kiemelt szerepe van a felelős állattartás, az állatjóllét területén!
Aex Giona lószáma a Fesztivál Plusz- Világsztárok Budapesten című előadásban
Alex Giona
lószám – szabadidomítás / horse act – liberty training
Olaszország / Italy
Alex Giona nemcsak elhozta az Ezüst Bohóc-díjat a 45. Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválról 2023-ban, hanem egy csodás képességű mágus is, aki valami olyat tud a lovakról, amit csak nagyon kevesen. Így ír róla a Fieracavalli: “Alex karrierjét rendhagyó és úttörő megközelítése határozta meg a lovas művészetek világában, ő maga pedig az elmúlt években a szabadidomítás, valamint az ember és a ló közötti egyedülálló, varázslatos kapcsolat egyik szimbólumává vált.” Ő pedig így beszél magáról: “A lovakkal kialakított szoros kapcsolatom egy olyan játékos gyakorlatból indul ki, amelyben a lovak »szabadnak és egyenlőnek« érzik magukat velem. Gyakran beszélek hozzájuk és bókolok nekik, hogy napról napra egyre jobban megszokják a hangomat, és így megértsék azokat a kulcsszavakat, amelyek a különböző kunsztokhoz tartoznak.”
Elisa Cussadiè papagáj száma a Fesztivál Plusz-Világsztárok Budapesten című előadásban
Elisa Cussadiè
papagájszám / parrot act
Olaszország / Italy
Elisa Veronában született 1988-ban, egy négygenerációs cirkuszi családba. Hatévesen lépett fel először, egy kaucsuk számmal. A következő években több más zsánerre is kiképezte magát: hullahopp karika, fakír, fejegyensúly, bűvészet. Akkor kezdett el papagájokkal, galambokkal és kutyákkal dolgozni, amikor találkozott férjével, Alessio Fochesato-val – ők számukra igazi családtagok. Különösen szerencsésnek vallja magát, hogy egy cirkuszi családba született és így hamar belecsöppent a szórakoztatóipar világába: így vele született tehetségét szenvedélyesen bele tudja rakni előadásaiba, akár artistamutatványokról, akár állatos számokról van szó. 2023-ban, a 45. Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál Bronz Bohóc-díját nyerték el.
Melyek a felelős állattartás szabályai? Milyen tréningezési módszereket alkalmaznak a cirkuszban és van-e helyük az állatoknak egyáltalán a porondon? Mit érdemes tudni az idomítás művészetéről? Interjú Petró Eszter etológussal, állattrénerrel, kutyakiképzővel, a Fővárosi Nagycirkusz állatvédelmi referensével.
Petró Eszter állatvédelmi referens (fotó:Chikán Erika)
Mivel foglalkozik az etológia?
Az etológia az állatok és (az emberek) viselkedésével foglalkozó tudomány. Az etológus azt kutatja, hogy az állatok mit, miért tesznek, valamint, hogy a viselkedésük milyen átalakulásokon megy keresztül az egyedfejlődés, valamint az evolúció során.
Mint állatvédelmi referensnek, mi a feladatod a Fővárosi Nagycirkuszban? Hogyan tréningezed az állatokat?
Fontos megjegyezni már az elején, hogy habár az idomítás szónak mára lett egy pejoratív felhangja, valójában definíció szerint a szó nem jelent többet vagy kevesebbet, mint tanítás, kiképzés, tréningezés. Ami pedig a mindennapjaink része, hiszen minden élőlény folyamatosan tanul. Tanulnak a kisgyerekek akkor, amikor közösen kimegyünk a játszótérre és tanulunk mi is, amikor más élőlényekkel kerülünk kapcsolatba. Tanul a kutya akkor is, amikor csak együtt nézzük a kanapén az esti filmet. A cirkuszi produkciók az idomítás művészetével mutatják be mire is képes ember és állat együtt.
A 19. századtól beszélhetünk a társállat fogalmáról. Ma már nemcsak valamilyen munka céljából élnek együtt emberek és állatok, hanem társként is megosztjuk velük otthonunkat. Kapcsolódni szeretnénk, de sokszor nem ismerjük a mikéntjét. Ezért van szükség sok olyan platformra, ahol beszélünk az állatokkal kapcsolatos témákról.
Számos olyan hiedelem, tévhit kering a világban, ami nagy hatással van az emberek gondolkodására az állattartásról. Ilyen volt hosszú ideig (és talán még mind a mai napig) a falkavezér elmélet, ami az ember és a kutya kapcsolódásának módját írta le.
Valójában azért tudott ilyen sokáig fennmaradni ez a téves megközelítés, mert jól illeszkedett az emberi társadalom berendezkedéséhez és egy egyszerű kézzel fogható magyarázatot és eszközt adott az egyébként igen bonyolult szociális kapcsolódásra, ami ember és kutya között lehetséges.
Amikor megnézünk egy cirkuszi előadást, az a lelkünkre hat. Érzelmeket vált ki. Egy megkomponált viselkedési sorozat bemutatásáról van szó. A szám, ami bemutatásra kerül, már a végtermék, egy hosszú tanítási folyamat eredménye.
Valójában azonban az odavezető út az, ami a valódi értéket jelenti. Abban, hogy milyen tudásunk van a „tanítás művészetében”, az állatok viselkedésének és etológiájának ismeretében nagy különbségek lehetnek. A „végtermékben” a laikusok számára nem mindig könnyű meglátni, hogy a tanításban valójában milyen különbségek lehetnek. Azonban a kellő érzékenységgel figyelő emberek valahogy zsigereikben érzik, hogy valójában mikor is történik valódi együttműködésen alapuló kapcsolódás. Ezért hiszem, hogy van helye az állatoknak a cirkuszban.
A mai tudásunk az állatok tanításáról, az állati elme működéséről hosszas évtizedek tudományos munkáinak összessége. Gondolhatnánk mindezt feleslegesnek is, de akkor ma is igen egyszerű lényeknek vélnénk az állatokat.
Etológusként az elsődleges feladatom, hogy megfelelő tudományos módszerekkel megvizsgáljam, hogy valóban megfelelő-e az állatok tréningezése és tartása. Megfigyelem a cirkuszi trénerek munkáját, és akinél ez szükséges, csiszolunk az alkalmazott technikákon. A másik fontos teendőm, hogy minél több emberhez eljuttassam a cirkuszban dolgozó trénerek által felhalmozott értékes tudást.
Ahogy Alex Giona előadását nézzük, érezhetjük, hogy valami egészen izgalmasról dolog történik. Mit jelent pontosan a szabadidomítás fogalma?
Mára már lovas körökben elterjedté vált a természetes lókiképzés és a szabadidomítás fogalma. Kicsit félrevezető mindkét kifejezés, ezért téves elgondolásokat szülhet. Valójában arról van szó, hogy a tanítás során a lovak kommunikációs eszköztárát használja az ember, de nem szabad elfelejteni, hogy mi emberek sohasem leszünk lovak és ezt a lovak is tudják.
Ma már tágabb értelemben azonosíthatjuk (magát a natural horsemanship-et, azaz a természetes lókiképzést) egy olyan szemléletmóddal is, ahol figyelembe vesszük a lovunkat, mint társunkat, nem pedig mint eszközünket. Figyelünk jelzéseire, érzéseire, rávezetjük a megoldásokra, és nem elvárunk, hanem kérünk. Hatalmas különbség van az elvárás és a kérés között! A ló nem gép, így nem várhatjuk el, hogy mindig a maximumot hozza. Ahogy az embereknél is, náluk is vannak jobb-rosszabb napok. A másik lényeges pont, hogy hagyunk időt és teret arra, hogy a ló maga jöjjön rá, mit kérünk tőle. Így valóban a ló elmebeli képességeit „használhatjuk” fel.
Türelem, nyugalom a két kulcsfogalom. A szabadidomítás pedig ezeken alapul, ám talán kicsit túlmutat ezen. Tulajdonképpen a szabadidomítás a természetes lókiképzési attitűd része. A feladatok tanítására vonatkozik. A szabadidomítás módszertanával tanított feladatoknak köszönhetően a nem-lovas ember számára is érdekes és élvezhető előadást lehet létrehozni.
Azonban nagyon sokan csak a „trükköt” látják bennük és elfelejtik, hogy egy-egy elem nagyon sokat fejleszt magán a ló-emberkapcsolaton, az egyensúlyon, izomzaton, de akár az ugrótechnikán is. Hangsúlyozni kell, hogy a bizalom nem zablán támaszkodik, azaz ilyen elemek korrekt bemutatása, tanítása nem eszközökön alapul, hanem partneri kapcsolaton.
Alex Giona előadásában számos érdekes elemet láthatunk. Például az ágaskodást, ami sok esetben, például egy lovardában nem szívesen látott viselkedés, hiszen veszélyes lehet. A csodálatos az, hogy a tréner mindezt egy alárendelt, guggoló pózból, meghajolva a ló előtt kéri a lótól, nem pedig ereje fitogtatásával.
Egy másik érdekes dolog a lovak hátralépése, ami a szakmában eltérő megközelítéseket rejt magában. Sokan úgy gondolkoznak a hátra léptetésről, mint egy büntetésről. Azonban sokan egy bizalmi feladatnak tekintik, hiszen a lovak nem látnak hátrafelé. Ez egy nagyon jó bemelegítő, erősítő feladat is lehet. Vajon az előadás közben hányan veszik észre a különbséget? Hiszen ezt a feladatot sokféleképpen el lehet érni és alkalmazni. Tudásunkat és hozzáállásunkat nagymértékben befolyásolja, hogy valójában mi is történik, amikor ezt kérjük a lótól.
A testbeszéd hogyan, milyen módon jelenik meg az állatokkal való kapcsolattartásban?
A mi emberi kommunikációnknak és a 60-80% valójában nonverbális kommunikáció. Az állatoknak pedig még fontosabb, őket nem tudjuk átverni. Ők érezni fogják azt, amit valójában gondolunk abban a pillanatban.
Hedinger(1961) volt talán az egyetlen etológus, aki a cirkuszi produkciókat korábban etológiai oldalról vizsgálta, ő volt az, aki a testbeszéddel foglalkozott, leírva a közeledés és a távolodás fontosságát. Ez azóta egy olyan tudásanyag, amit az emberi gyógyításban is hasznosítunk.
Alex Giona és lovai előadása tényleg a lelkünkre hat. Az ember és az állat közös táncát a valódi együttműködést mutatja be. Valahol zsigereinkben érezzük, hogy ez kicsit más.
Az egész testbeszéden alapul. Finom, egészen apró.
Ha feltesszük az embereknek azt a kérdést, hogy melyik állat a „legokosabb”, akkor sokan a delfint és a papagájt említik. Miről ismerhető fel a madarak intelligenciája?
A galambok, varjúk, papagájok igen komplex elmével rendelkező élőlények. Holott agyunk nem nagyobb, mint egy kisebb méretű dió. Szívmelengető érzés volt, amikor a próbák során láthattam Elisá-t felkészülni papagájaival az előadásra. Egyenként megmutatott nekik minden tárgyat, amivel találkozhatnak madarai:
„Ez itt egy üdítős üveg”! Nézd meg!” – kérte. A papagáj pedig odatotyogott és megnézte, csőrével megtapintotta az üveget. Ez is annak az értő figyelemmel bíró attitűdnek a része, ami a legfontosabb az állattréneri szakmában.
Az állati elméről való gondolkodás fejlődésébe nagyon fontos mérföldkő volt Irene Pepperberg kutatása Alex nevű papagájával. Abban az időben, a ’80-as években, ha valaki a beszédet tanulmányozta, akkor csak a főemlős kutatások jutottak eszébe. Senki nem foglalkozott a papagájok szótanulási képességével. Ezért is gondolták azt, hogy a papagájok egyszerűen hangot utánoznak. Alexnek köszönhetően mára már tudjuk, hogy képesek funkcionálisan használni a szavakat és akaratukat kifejezni. Alex képes volt több száz tárgy nevét megtanulni, felismerte azok színét, alakját és anyagát. Meg tudta mondani, hogy két tárgy közül melyik a nagyobb. A legtöbb esetben ezeket pusztán megfigyelésből, azaz emberek beszélgetéséből leste el.
Pepperberg egy televíziós szereplés alkalmával szerette volna bemutatni Alex tudását. Szokásos módon megkérdezte tőle, hogy milyen tárgyat tart a kezébe, Alex válaszolt, hogy egy kulcsot, majd megkérdezte, hogy milyen színű a kulcs? Erre Alex azt felelte: „Nem mondom meg!”
A műsor után már az öltözőben a következőt mondta a madár: -” Bocsánat, zöld.”
Persze ez csak egy anekdota, nem egy tudományos eredmény, azonban ezek a kis történetek viszik tovább a gondolkodást.
Nap, mint nap felteszem magamnak a kérdést, amit Frans de Waal könyvében olvastam: „Vajon elég okosak vagyunk, hogy értsük milyen okosak az állatok?”
Járjunk nyitott szemmel. Lássuk meg a különbségeket. Az állatok tiszteletet érdemelnek. Remélem egyszer olyan világban élhetünk, ahol az emberek nem kizsákmányolják az állatokat, hanem tanulnak tőlük.
