Marton Árpád: Cirkuszi rondó

Marton Árpád:

Cirkuszi rondó

Tekints szívedbe, s valld meg, mit tudsz
Lelkesítőbbet, mint a cirkusz?
Mi pótolhatná ezt a dolgot?
Nézz körül, itt mindenki boldog!
Nagymamát és kisgyereket
Elbűvölnek a flitterek,
S a szám végén lelkesen fölkiált –
A cirkusz káprázatos világ!
Tündöklő sátrunk fényben úszik,
Tündérkirálynő rúdra kúszik,
Illeg-billeg a drótokon,
Míg te kacagsz a clownokon.
Trombita zeng piros sátorban
Csodák élednek fűrészporban
Artistalányok, -legények –
Életre kelnek a regények.
Mi nem ismerünk lehetetlent:
Valóra váltjuk a hihetetlent!
Felpattanunk az elefántra,
Szádat tátod a teveszámra,
Balettozunk a drótkötélen,
Akárcsak puszta sétatéren,
Trapézon, dróton, póznákon
Cikázunk, akár az álom.
Szaltózunk-lengünk lóháton –
Ilyet nem látsz a mozivásznon!
Az artista azért tör magasba,
Hogy hitetek életben tartsa,
S műveli trükkjei sorát,
Mert ti várjátok a csodát!
Zabolázhatatlan vágtázhat,
Szemet és szívet kápráztat.
Mert hivatása az artistának
Őt hívja varázslatok papjának:
Mikor lóháton fejest áll,
Örömünnepet celebrál!
Míg csak egy szép nap, hajnalfelé
Utunk vesszük az ég felé,
Lovas, zsonglőr, a szép lovarnő
Eltűnt, akárcsak egy ködfelhő,
Nem leled ott a csodasátrat:
Elillant, akár a káprázat,
És aki lát, akár bolondot,
Nevet, hogy bámulsz tar porondot,
S habár a sátrat nem leled,
Ez mégse szegje kedvedet!
Lelked őrzi egy éven át
Az álmaidnak cirkuszát!