Marton Árpád: Cirkuszi romantika

Marton Árpád:

Cirkuszi romantika

Akár a manézs illatos pora,
mi mind eltűnünk majd egy szép napon.
Nem vágtázunk körül többé soha,
nevünk sem szerepel a programon,

s a sátrat, melyben diadalt arattunk,
ronggyá emészti majd a zord idő,
és mindent, amiről mi álmodoztunk,
mosollyal illet csak a szebb jövő.

A varázs illan, és egy szürke reggel
messzi billegnek a tarka kocsik
ábrándjainkkal s az állatsereggel.
Csak ők tudják, könnyünk miért folyik.

Egy darabig még állunk a porondon
kifosztottan, mint az Auguszt bohóc.
Korcs indulót harsog a dob s a trombon.
Szívünk mélyén pernyévé ég a kóc.