Marton Árpád: Búcsúzóban

Marton Árpád:

Búcsúzóban

Akár a sátorcöveket,
szakítsd ki elszánt mozdulattal
a múltat, az emlékeket!
Nem dédelget és nem marasztal
a férfi szíve. Oly erős!
Nem ejt ő búcsúkönnyeket.
Szilárd és konok, mint a hős,
mert visszahozni nem lehet
a múltba hulló perceket –
bár állnak még a cölöpök,
a sátorponyva földre omlott,
s mi káprázatként szíveden
úrrá lett: mind semmivé foszlott –
varázslat és illúzió
elillan, olvad, mint a hó,
míg te, esendő bámuló
körültekintesz. Életed
maroknyi ábránd, ennyi csak:
fűrészpor, keréknyom, salak.