Interjú Otlecz Adriennel, a Fővárosi Nagycirkusz díszlettervezőjével

Miért választottad a díszlettervezői pályát? Milyen út vezetett a Fővárosi Nagycirkuszig?

A Kaposvári Egyetem látványtervező szakos hallgatójaként másodév után először a nyári szünet idejére a Békéscsabai Jókai Színházba vezetett az utam, ahol nagyon jól éreztem magam. Kipróbálhattam magam a színházi működés legkülönbözőbb szegmenseiben, de a fő csapásirány mindig is a szcenika volt, a díszlet. A tér sokkal inkább felkeltette az érdeklődésem, mint a jelmez. Az egyetem elvégzése után biztos voltam benne, hogy oda szeretnék visszamenni dolgozni. 2016-ban már némi gyakorlattal és tapasztalattal gazdagodva úgy döntöttem, hogy itt nem állok meg, szeretnék továbbtanulni. A Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány szakát választottam, melyet idén nyáron végeztem el. Szakdolgozatomban a színház és a cirkusz kölcsönhatásait vizsgáltam kortárs rendezések tükrében. A cirkusz helyét kerestem az előadóművészetek között, és azt, hogy miért nem foglalkozunk annyit a cirkuszművészettel, mint a színházművészettel. Talán éppen ezek mentén elindulva is nagyon izgalmasnak tartom az utóbbi időben Hegymegi Máté által megrendezett Egyenes labirintust, az Uray Péter rendezte Rómeó & Júliát, és persze a Rengeteg – Looking out című előadást.

Az első nagy munkám a Fővárosi Nagycirkuszban a XII. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválon megrendezett 250 év Cirkusz, 250 méter cirkuszművészet című kiállítás volt, ahol nem csak a látványtervek megrajzolása, a kiállítótér megtervezése, hanem maga a kutató- és történelmi gyűjtőmunka legnagyobb része és a grafikai munka elvégzése is az én feladataim közé tartozott, amely alighanem karrierem eddigi legnagyobb kihívása volt. Ezt követte egy újabb hatalmas projekt, a Rengeteg – Looking out című előadás díszletterve. A Samuel Tétrault rendezte darab az eddigi legkedvesebb munka számomra, ami sok tekintetben elképesztő kihívás volt.

Mi a különbség a színházi és a cirkuszi díszletek között? Mit kell a cirkuszban figyelembe venni a tervezésnél?

Azt gondolom, hogy alapjaiban a díszlet, bármilyen produkcióról legyen szó, ugyanazt jelenti. A cirkuszban alapvetően rekvizitek vannak, de egy klasszikus cirkuszi előadásban is helyet találhatunk a díszletnek, és itt sokkal inkább a funkció és a tartósság, a strapabírás fontos, de a látványosság, az érdekesség, a csoda ugyanúgy lényeges. Például egy kellék teljesen másképpen funkcionál egy artista és egy színész kezében.

Hogyan és milyen koncepció alapján készült a Szikramanók – Karácsonyi kaland a cirkuszban díszlete?

A klasszikus cirkuszi előadás sajátja, hogy az előadók, az artisták nem csak a produkciót, hanem a saját jelmezeiket, rekvizitjeiket, látványelemeiket, kellékeiket, tehát egy teljes csomagot hoznak magukkal. Egy-egy produkció önmagában ki van találva. A Szikramanók esetében is ilyen módon épül fel minden, ellenben például a Rengeteg – Looking out című darabbal, ahol az artista csak a saját mozgáskultúráját és tudását hozta, míg a díszletet és a jelmezt sajátosan, az adott téma és történet tükrében kellett megtervezni és megvalósítani.

A téli műsorunkban a különböző előadók, különböző látványvilággal érkeznek, így ebben az esetben csak kiegészítő látványelemekre van szükség. Ebben az előadásban a karácsonyi dobozok megtervezése és kivitelezése volt a feladatom, melyből a fénnyel együtt majd a karácsonyi csoda is kiárad. A huncut Szikramanók elcsenik a karácsonyi ajándékokat, melyek felnyitásukkor kivilágítanak a dobozba rejtett lámpácskák segítségével. A nagyrészt saját kezűleg elkészített dobozoknak az oldala áttört mintával lett díszítve, így az oldalakon felrajzolt minta is hozzáad a fényjátékos karácsonyi hangulathoz.