Egy életen át tartó szerelem – Alfonzó és a cirkusz
museumÚjbuda Önkormányzata 2025. szeptember 22 -én emléktábla avatást rendezett Markos József „Alfonzó” tiszteletére a humorista hajdani lakóháza, a XI. kerület Irinyi József u. 40/b előtt. A Nemzeti Cirkuszművészeti Központot Graeser József Dodi artistaművész, a Fővárosi Nagycirkusz szakmai vezetője és Joó Emese főmuzeológus, a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum vezetője képviselte.
Markos György, Joó Emese és Graeser József Dodi 2025. szeptember 22-én Újbudán, Markos József „Alfonzó” frissen felavatott emléktáblájánál.
Az ünnepségen Görög András, Újbuda Önkormányzata Kulturális, Köznevelési, Informatikai és Sport Bizottságának elnöke mondott köszöntőt, Markos György a család nevében emlékezett meg édesapjáról, beszédet mondott az emléktábla állítást kezdeményező Bürgés Gábor, és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium diákja előadásában meghallgathattuk Ajtay Andor és Zerkovitz Béla szerzeményét: Tanulj meg fiacskám, komédiázni!
A ceremónia zárásaként, Újbuda Önkormányzata mellett, a Fővárosi Nagycirkusz és a cirkusztársadalom képviseletében Graeser József Dodi is elhelyezte az emlékezés virágkoszorúját.
„A neveltetés a legnagyobb fegyver – tartotta Alfonzó, azaz Markos József. – Szórakoztat és irányt mutat. Nevettetni csak a legegyszerűbb eszközökkel lehet.” A népszerű komikus és színész humorán, színpadi és filmes szerepein generációk nőttek fel. Élete szorosan összefonódott a cirkusz világával és a Fővárosi Nagycirkusz történetével is. Hogyan indult Alfonzó pályafutása? Milyen emlékeket őriz róla a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum?
Markos József 1912-ben született zsidó baromfikereskedő családba. Már gyermeknek is erős fizikumú fiú volt, így gyakran besegített az üzletbe. A szülei kereskedelmi pályára szánták, azonban a fiatal Józsefet jobban vonzotta a cirkusz világa, a kereskedelmi iskolát elhagyta, és 1930-ban inkább cirkuszi artistának szegődött. ”Pályámat untermannként kezdtem. Ez, – mint tudja – az az ember, aki a csoportos tornamutatványoknál legalul áll, s ha telefonhoz hívják, összedől az egész produkció…” – fogalmazott Alfonzó humorral pályája kezdetéről egyik interjújában („5 kérdés, 5 felelet”, Film Színház Muzsika, 1961. január 20.).
Később, családi nyomásra, még próbálkozott „civil” foglalkozásokkal, Párizsban a Renault autószerelője lett, hazánkban kereskedősegéd és vasesztergályos is volt, de útja újra és újra a cirkusz felé kanyarodott.
Alfonzó kivételesen erős testalkattal rendelkezett, ezért untermannként, ún. vagyis alsó emberként kezdte cirkuszi pályafutását. A kép 1935-ben készült. Forrás: Fortepan / Kármentő Éva
Dolgozott az Angol Parkban (később Vidámpark) működő Alpesi falu varieténél, birkózószámával, a „Hortobágy legyőzhetetlen bikája” néven bejárta Bulgáriát, táncosként Olaszországban turnézott, majd mindenesként elszegődött a Czája Cirkuszhoz. 1936-tól 5 év alatt végig járta Egyiptom, Szudán, Libanon, Szíria és Törökország mulatóit, Olaszország mozivarietéit – utóbbiakban Marcel Marceau-val és a fiatal Louis Armstronggal is találkozott – utolsó állomása a párizsi Olympia Varieté volt.
Hazatérése után ismét a népszerű budapesti varieték következtek, ahol táncosként alkalmazták. Egy véletlennek köszönhette, hogy felfedezték komikus oldalát. A Kis Újság erről így számolt be: „Mint táncos lépett fel és egy alkalommal női partnerét leejtette. Ebből nagy zavar keletkezett és a közönség kinevette őket. Viszont az igazgató rájött arra, hogy az ilyen „komikus” szám kell a közönségnek. Másnap már nem vétlenségből, hanem készakarva kellett elejtenie a partnernőt és zavart színlelve össze-vissza kapkodtak.” („Vasesztergályosból népszórakoztató”, Kis Újság, 1950. augusztus 20.) Ezután Flaschner Ernő, a Mouline Rouge tulajdonosa figyelt fel rá: „Ernő kiemelt, hónapokon keresztül foglalkozott velem, megmutatta a paródia lehetőségeit, módot adott arra, hogy a legjobbak között dolgozhassam” – mesélte a művész (Kis Újság, 1950. augusztus 20.).
Alfonzó ezután felhagyott a vándor életmóddal, a hazai közönség szórakoztatásának szentelte életét, és ritkán vállalt külföldi szereplést – például 1956-ban, amikor partnerével, Gács Rezsővel, azaz Rodolfóval szovjet turnéra indult egy 40 fős esztrád társulat tagjaként.
Eleinte Joe Stan néven lépett fel, ám amikor a negyvenes évek elején törvényben megtiltották az angol nevek használatát, megtetszett neki XIII. Alfonz spanyol király neve – a Fővárosi Nagycirkusz közönsége pedig már Alfonso vagy Alfonzó néven ismerte meg.
A Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum gyűjteményében található az egyik első Fővárosi Nagycirkuszhoz köthető dokumentum. 1950-ben Alfonzó Domonkos Zoltán, azaz Deddy partnere lett. Az itt látható két fotó vélhetően az Erzsébet körút 31. alatt lévő Fővárosi Varieté „Májusfa” című színpadi előadásán készült (erre utal a festett díszleten látható cirkuszi közönség), ahol cirkuszban játszódó paródiát adtak elő.
Alfonzó (Markos József) és Deddy (Domonkos Zoltán) a Fővárosi Varieté „Májusfa” című előadásában, 1950-ben. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum
Ugyanakkor ebben az évben a Fővárosi Nagycirkusz „Kacag a cirkusz” című júliusi műsorában is fellépett a humoros páros, mint bohócduó. Domonkos Zoltán Deddy a cirkuszvilág népszerű bohóca volt, aki az 1950-ben megalapított Állami Artistaképző Intézet tanára és első igazgatóhelyettese lett. Emlékét ma a róla elnevezett gyakorlóterem őrzi a Baross Imre Artistaképző Iskolában.
1. Alfonzó és Deddy párosát hirdető plakát 1950-ből. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum 2. A Fővárosi Nagycirkusz 1950. júliusi műsora Alfonzóval és Deddyvel. Forrás: Színház és Mozi, 1950. július 2.
Az 1960-as évektől Alfonzó szinte évente szerepelt mozifilmekben, tévéjátékokban, legendás szerepei közé tartozik a „Keménykalap és krumpliorr” című tévésorozatban Bagaméri, a fagylaltárus. Eközben továbbra is kabarék, varieték rendszeres fellépője volt, gyakran régi partnerével, Rodolfóval, artistákkal együtt lépett színpadra – a cirkuszmúzeum több ehhez hasonló plakátot is őriz:
A Kamara Varieté „Pesti álmok” és „Pesti műsor” című előadása 1965-ből, illetve 1975-ből. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum
Kitűnő parodista volt, saját tévés show-műsora is indult „Alfonzó Világszínháza” címmel. Legismertebb paródiái közé tartozott a Csehov-drámából készült „Ványadt bácsi”. 1969-ben Érdemes Művész lett. Humorát a katedrán is megcsillogtatta, a hetvenes években ugyanis az Állami Artistaképző Iskola cirkusz és varieté tanszakán „clown, bohóc, zenebohóc, pantomimus tagozat” indult két egymást követő évben is felnőttek részére. A tanárok – Rodolfó, Kovács Gyula, Szilágyi György, Spiegel Anni – között kapott helyett Alfonzó is, aki a komédia művészetére tanította a hallgatókat.
Alfonzó az Állami Artistaképző Intézet bohóctanszakos hallgotóinak tart órát 1973-ban.
Alfonzó gyakran vendégszerepelt a Fővárosi Nagycirkuszban, általában egy-egy különleges eseményen, vetélkedőn („Nevess baleset nélkül! – vidám vetélkedő”, 1962), színészek bemutatóján, jótékonysági esteken lépett fel, de 1983-ban hosszabb időre visszatért a porondra, a Gála ’83 című műsor művészeként. „Nagy örömmel jelenthetjük, hogy a nagy nevettető, a híres és köztudottan a cirkuszból indult és most a porondra visszatért ALFONZÓ érdemes művész e műsorunk „humor” részét vállalta!” – írták a műsor köszöntőjében, melynek plakátját és műsorfüzetét szintén megőrizte a múzeum:
A Fővárosi Nagycirkusz „Gála ’83” című műsorához készült szöveges plakát és a műsorfüzet egyik oldala Alfonzóval. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum
Szonday Szandra muzeológus
Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum
Recommended Posts
Autizmus-barát Kulturális Transzformációk
2025.08.12.
Trükkös cirkuszi műanyagok
2025.08.12.
