„Legyenek Önök a cirkusz szó nagykövetei!” – „A cirkusz jelvilága” címmel rendeztek interdiszciplináris konferenciát

2025. október 3-5. között, a 24. Semiotica Agriensis nemzetközi tudományos konferencia keretében a cirkusz jelrendszerét tárgyalták ki negyven előadás során Egerben, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen. Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója azt kérte a résztvevőktől, legyenek a cirkusz szó szemiotikai nagykövetei: segítsenek abban, hogy visszaszoruljon a cirkusz szó pejoratív jelentése, hiszen a benne dolgozó, naponta életüket kockáztató művészek, artisták nem azt érdemlik, hogy a balhé szinonimája legyen a munkahelyük és művészetük neve.

A Magyar Szemiotikai Társaság negyedszázados hagyományra visszatekintő tudományos konferencia-sorozatának idei témája a cirkusz jelvilága volt. A háromnapos szimpóziumot a társszervező egyetemek rektorai és a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatója nyitották meg. Dr. Pajtókné dr. Tari Ilona, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) rektora a cirkuszművészet interdiszciplinaritását emelte ki: ahogyan a cirkuszban, úgy a konferencia előadásaiban is megjelenik a film, design, animáció, irodalom, szemiotika, sőt még a pedagógia is helyet kap; a cirkusz éppen ezért egy nagyon izgalmas, sok beszéd- és kutatási témát jelentő terület.

  Prof. dr. Sepsi Enikő, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) rektora, az SZFE Doktori Iskola Művészettudományi PhD-program vezetője levélben köszöntötte a konferencia előadóit, kiemelve az egyetemek közötti kapcsolatokat, a színház és a cirkusz egymásra hatását, a két egyetem doktoranduszainak és oktatóinak találkozását, e mellett további együttműködési lehetőségek keresését és elmélyítését javasolta.

Reidl Kamilla, a Budapest Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskola megbízott rektora köszöntő beszédében arra mutatott rá, hogy a főiskolán a cirkuszi szakok elindításával új világ nyílt meg előttük, nagyon sok párhuzamot fedeztek fel a kortárstánc és a cirkusz világa között.

Fekete Péter, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatója köszöntőjében és a konferenciát megnyitó előadásában bemutatta, hogy a magyar cirkuszművészet miért és hogyan van ott a világ élvonalában, egész évben nyitva tartó, végig teltházzal futó műsorainkkal, kőcirkuszunkkal, magas színvonalú artistaképzésünkkel, elindított pedagógiai és esélyteremtő projektjeikkel, tudományos munkánkkal, a világ élvonalába tartozó cirkuszfesztiválunkkal egyetemben. Fekete Péter Jászai Mari-díjas, érdemes művész előadása végén egy felhívást intézett a konferencia előadóihoz és közönségéhez, arra kért mindenkit, legyenek a cirkusz szó nagykövetei: „ha már szemiotika, akkor segítsenek abban, hogy visszaszoruljon a cirkusz szó csak Magyarországra jellemző, pejoratív jelentése, hiszen a benne dolgozó, naponta életüket kockáztató művészek, artisták nem azt érdemlik, hogy a balhé, a zűrzavar, a felfordulás szinonimája legyen a munkahelyük és a művészetük neve.” A cirkusz a csodák otthona: emberi erővel, kitartással, egymásra figyeléssel és szorgalommal megvalósítható csodák színtere.   Nekünk, alkotóknak szentély, a közönség számára felemelő kulturális tér, a katarzis színhelye- tette hozzá Fekete Péter.

A multidiszciplináris konferencia a cirkusz jelenségét filozófiai, művelődés-, művészet-, színháztörténeti, irodalmi, nyelvészeti, jelentéstani, pszichológiai, szociológiai, antropológiai megközelítésekkel járta körül, a közönség előadásokat hallhatott még a bohóc figurájának különböző megjelenéseiről, a cirkuszi audionarráció módszertanáról, a cirkusz és más művészeti ágak kapcsolódási pontjairól, a magyar cirkusz történetéről. Az előadók több mint tíz magyarországi egyetemről, Romániából és Indiából érkeztek, továbbá előadásokat tartottak a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum, valamint az Országos Széchenyi Könyvtár kutatói és tudományos munkatársai is.

A konferencia választott témájához illően játékosan feszegette a tudományos szimpózium kereteit, felvillantva, hogy a cirkuszi gondolkodás, a cirkuszművészet miképpen tudja színesíteni, tud hozzáadott értéket adni egy olyan megszokott keretrendszerhez is, mint amilyen egy tudományos konferencia. A megnyitón Rieberger Norbert és Szakálas Renáta artistaművészek, a gálavacsorán az azerbajdzsáni Samir Abasov egyensúlyozóművész léptek fel, a konferencia valamennyi előadását pedig Lakner Gábor, a Fővárosi Nagycirkusz zenekarának volt tagja, jelenleg a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum munkatársa által összeállított klasszikus cirkuszi fanfárok vezették fel. A résztvevőknek – interaktív előadások során – lehetőségük volt kipróbálni egy cirkuszi hintát, mely a csapatmunkára, az egymásra figyelésre irányította a figyelmet, illetve a Fővárosi Nagycirkusz cirkuszpedagógiai csapatának animátorai segítségével megtanulhatták a zsonglőrözés és a tányérpörgetés alapjait.

A konferencia zárásaként, a Semiotica Agriensis hagyományaihoz híven átadásra került a legjobb előadásokat elismerő oklevél is, melyet Greifenstein János (Budapest Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskola) „Mire gondolsz, amikor azt mondod, hogy »bohóc«?”, Tóth M. Zsombor (ELTE Tanító- és Óvóképző Kar) „Nevess, ha bírsz, ha mersz, ha tudsz! – A bohóc szemiotikája a 20–21. századi popkultúrában”, illetve junior előadói kategóriában Baranyai Vivien, a Budapest Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskola konferanszié-zsáner szakos hallgatója „Konferanszié a tradicionális, valamint az újcirkuszi szerkezetben” című előadásaikért vehettek át.

A szervezők és résztvevők bíznak abban, hogy a konferencia során létrejövő kapcsolatok és egymás kutatási, művészeti és gyakorlati területeinek megismerése további közös projektekhez, publikációkhoz és eseményekhez nyitnak majd utakat.