Egy bohóc tükrében – Találkozás Slava Poluninnal

Kozma András első kérdésére, hogy egyetért-e azzal, hogy a nevetés nemcsak szórakozás, hanem gyógyír a léleknek és talán a fizikai testnek is, Slava Polunin elmondta, hogy úgy gondolja, hogy a bohócmunka összefügg a nevetéssel, ami talán egyfajta mágia, az is lehet, hogy életfilozófia, de a nevetés valóban gyógyít. Hivatásuk lényege, hogy miközben járják a világot, a nevetést nevetésre váltják.

Kozma András szerint Slava Polunin amellett, hogy bohóc, több tisztséget visel – a Bolondok Akadémiájának elnöke, a Delfinek Követségének képviselője –, ám ezek mégsem elegendők a lényegének kifejezésére. A mester válaszként megosztotta, hogy egyszerre több dologgal is foglalkozik, és mindig felfedez valami újat, amit korábban nem ismert, ezért állandóan valami fantasztikusat kell alkotnia. Szereti habzsolni az életet, minden jó dolgot ki akar próbálni, ezért nem tudná magát egy szóval definiálni.

Mivel ez az életforma, amelyben Slava Polunin a barátaival és a családjával él, ahogy alkot és utazik, nehezen elképzelhető, ezért levetítettek a jelenlévőknek egy erről szóló, húszperces dokumentumfilmet, amely ezen kívül a bohócok történelméről és nevesebb képviselőiről is áttekintést adott.

Slava Polunin elmondta, hogy mostanában nem érdekli annyira a színház, mert inkább az életről próbál műalkotásokat készíteni. A bohócok megtanultak boldogok lenni és felébreszteni ezt az érzést az emberekben. Társulatuk központja és ötleteinek bölcsője a Párizs környékén álló birtoka, amely egy különleges csodaország.

Bozsik Yvette felelevenítette, hogy a csütörtöki előadás után transzállapotba került, amiért köszönetet mondott a mesternek, majd kifejtette, hogy szerinte abban is rejlik Slava Polunin különlegessége, hogy nem a földtől elrugaszkodott dolgokat csinál, hanem átlagos emberi karaktereket mutat be minden szomorúságukkal együtt. A bohóclegenda úgy érzi, hogy társulatával még a szomorú helyzeteket is az élet ünnepének részeként ábrázolják. Nagyon bonyolult mindig szeretni az életet, de a bohócok tudják a titkos receptet, hogyan lehet a körülményektől függetlenül boldognak lenni. A művészet átváltoztatja az életet, a SLAVA’S SNOWSHOW pedig egy lépés, amely ide vezet, mert hamar rájöttek, hogy számukra ez nem munka, hanem élvezet, amibe a publikumot is bevonják. Teljesen mindegy, hogy mit látnak a nézők, az a lényeg, hogy együtt vannak a közönséggel, egybeolvad a fantáziájuk, az örömük és az álmaik. Ahogy Csehov is mondta, a színházban az atmoszféra a legfontosabb, az összes többi csak segítség ahhoz, hogy létrehozzák a megfelelő hangulatot.

A közönség egy tagja rávilágított, hogy nemcsak a nevetés, de a sírás is gyógyít, mert az előadás után sírva fakadt, ami által felszabadult. Válaszában Slava Polunin elmondta, hogy megpróbálta elemezni, hogy miért sírnak az emberek az előadásaikon, de nem teljesen érti a jelenséget. Ennek talán az lehet az oka, hogy különösen a szláv kultúra a szépséget a könnyeken keresztül fogja fel.

A bohóclét nehézségeivel kapcsolatban megosztotta, hogy bátorság szükségeltetik hozzá, mert el kell felejteni a szabadnapokat és a régi életet, ugyanis egy új élet kezdődik ott, ahol nevetés, ünnep, öröm van, így attól kezdve ebben az állandó állapotban léteznek. A közönség soraiból érkezett kérdésre, miszerint mi a boldogság titka, a mester nagyot sóhajtott, majd a következőt válaszolta: „Nagyon egyszerű, az első számú szabály a következő: csak azt csináld, amitől csengés van a szívedben. Ha ez megvan, már félig boldog az ember. A második szabály az, hogy csak azokkal tedd ezt, akiket át szeretnél ölelni. A harmadik, hogy olyan helyet keress, ahol harmónia van. Ha az ember nem az eszét, hanem a szívét használja, máris közelebb kerül a boldogsághoz.”

Ezután a jelenlévők legnagyobb örömére Slava Polunin karrierjének két gyöngyszemét vetítették le az 1980-as és az 1990-es évekből, majd a bohóclegenda munkamódszerével kapcsolatban megosztotta, hogy számukra egyenesen tilos próbálni, pillanatnyi intuícióikat valósítják meg, amikhez a későbbiekben hozzátesznek dolgokat. A bohócok az élet, az aktív létezés provokátorai, mert ahogy egy bohóc él, úgy szeretne létezni mindenki.

Szekáry Zsuzsanna