Balogh Rudolf-díjjal tüntették ki Urbán Ádám fotográfust

Urbán Ádám a fényképalkotásban eddig eltöltött húsz év alatt kialakult fotós hitvallása szerint az egyszerű és érthető, mégis érdekes, önálló gondolatokat kifejező, valódi tartalmak híve. Ezek megjelenítése érdekében meglévő minták követése helyett eredetiségre törekszik, vagyis szívesen kockáztat. Az értékteremtést is hordozó dokumentálás, a kulturális közösségek képi megőrzése mind-mind fontos szeleteit jelentik a fényképalkotásban eddig eltöltött éveinek. Képeivel olyasfajta ajtókat szeretne nyitni a jelenbe, amely mögött már a múlt őrződik majd meg: így éltünk, éreztünk, gondolkoztunk, alkottunk, szórakoztunk, munkálkodtunk. Tíz éve fotózza a százharminc éves Fővárosi Nagycirkusz, a hozzá tartozó Művésztelep és a Baross Imre Artistaképző Intézet eseményeit, a műsorokat, a fellépők cirkuszi és cirkuszon kívüli életét és a kulisszatitkokat. Egyéb elismerések mellett számos díjat nyert a Magyar Sajtófotó Pályázaton, több egyéni és csoportos kiállításon és szakmai publikációkban mutatta be műveit. Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a RANDOM és PICTORIAL COLLECTIVE művészeti szervezetnek.

Kérdésünkre, hogy mit jelent számára ez a rangos díj, így felelt: „Nem számítottam a Balogh Rudolf-díjra, ami a magyar fotográfia legrangosabb szakmai díja, mert annyira benne vagyok a munkában és az adott projektre koncentrálok, hogy maradandót alkossak, legyen az a Fővárosi Nagycirkuszban vagy az Aszódi Javítóintézetben, hogy nem foglalkozom azzal, hogy milyen díjakat kaphatok, mert nem ezért dolgozom. Bár a díjak mindig jó visszajelzéseket adnak, hogy az ember jó úton halad az életművében, amit majd maga után hagy. Nagy inspirációt és lendületet ad számomra ez a díj, nagyon örülök neki. Két fotográfiai énem van, az alkalmazott reklámfotós és az értékteremtő dokumentarista és társadalomábrázoló fotós. Amíg az egyikkel pénzt keresek, a másikkal inkább művészi értéket szeretnék létrehozni. Édesapám, a Balázs Béla-díjas Urbán Tamás is nagyon büszke rám, hogy nekem ítélték ezt az életpálya elismerést. Tőle és a fotós kortársaitól tanultam meg a kitartást és, hogy ne csak a felszínt mutassam be, hanem hosszú távú projektekben menjek a témák mélyére, ahogy teszem azt a Fővárosi Nagycirkuszban is több, mint tíz éve a cirkusz fotósaként. Az egyik célom, hogy Közép-Európa egyetlen kőcirkuszának városligeti eseményeit, a benne zajló megindító sorsokat, pillanatokat megőrizzem és dokumentáljam az utókor számára.”

Szekáry Zsuzsanna