De kik is azok a Szikramanók?

Otthona egy hatalmas jégtorony, annak legfelsőbb ablakából kémleli minden áldott nap és minden sötét éjjel az emberek szívét. Figyeli és megjegyzi, ki volt jó és ki követett el valami rosszat, ki segített embertársának és ki nem, ki hazudott és ki mondott igazat, ki adta át a helyet a buszon egy bottal is alig sántikáló öreg bácsinak és ki fordította el a fejét inkább, ki adta oda fele uzsonnáját a padtársának, ki tanult jól és ki az, aki nem csak akkor gondol a jócselekedetekre, amikor karácsony közeledtével elkezdi összeirkálni, mit szeretne ajándékba kapni.

S ahogy közeledik a karácsony ünnepe, a Karácsony Szelleme égig érő tornya minden termébe, szobájába, csigalépcsőjére és ablakába színes csillagszórókat illeszt, majd csettint egyet és varázslatára minden csillagszóró egyszerre szikrázni kezd, s ahogy pattog róluk megannyi lila, kék, piros, zöld és sárga szikra, úgy kelnek belőlük életre a Szikramanók.

De kik is ők? Kik ezek a huncut kis lényecskék? Koboldok vagy tündérek rokonai? Netán a Mikulás krampuszainak játszótársai? Vagy esetleg a kövér kis gyerekangyalok csintalan pajtásai? Mindezt nem tudhatjuk, csak azt, hogy az ünnepi este előtt a Karácsony Szelleme szétküldi őket kerek e világba. Ők pedig csillagról csillagra ugrándozva, szél szárnyára ülve, a téli napfény gyenge sugarain csúszdázva, holdvilágnál lopakodva elmennek mindenkihez, és közelről jól megvizsgálják, ki hogyan készül a karácsonyra.

Ha pedig valakit csak az érdekel, hogy minél drágább és több ajándékot kapjon, a Szikramanók szeme szikrázni kezd, ezt bizony egyáltalán nem kedvelik. Ha egy gyerek vagy felnőtt elfelejtette, miről is szól a karácsony ünnepe, a Szikramanók táncra perdülnek otthona körül, elcsenik és eldugják az ajándékokat. S egészen addig vissza sem adják azokat, míg azt nem érzik, hogy valakinek a szíve felengedett, és újra meg nem tanult figyelni szeretteire.

Bizalom, szeretet, egyensúly, odafigyelés, törődés – ezeket keresik bennünk a Szikramanók. S ha mi megtanulunk egymásra figyelni, a szeretet ünnepén szeretetet és odafigyelést ajándékozni, drága ajándékok helyett egy mosolyt, egy simogatást, egy régóta halogatott telefonhívást, haragosainknak megbocsátást, szüleinknek szófogadást, testvérünknek egy rajzot, nagyszüleinknek egy kedves, kézzel írt levelet adni, akkor a Szikramanók visszaadják az ajándékainkat, s felizzó fényükkel még szebbé világítják a karácsonyunkat, a Karácsony Szelleme pedig tornyából felrepül, és mosolyogva szívünkbe költözik.