Itt van a szívem – Oleg Spigin interjú

Már hétéves korod óta fellépsz cirkuszi produkciókkal – először egy görgőszámmal. Tudnál mesélni, hogy kerültél kapcsolatba a cirkusz világával?

A családom miatt kezdtem el cirkuszban dolgozni. Noha a szüleim soha nem dolgoztak a cirkusz világában, az unokatestvérem és a nagymamám igen. Egyfolytában a cirkuszról beszéltek, én pedig a történeteiket halva eldöntöttem, hogy én is artistának állok. Így hát hatéves koromtól cirkusziskolában gyakoroltam, hétéves koromban pedig egy görgőszámmal kezdtem fellépni.

Hét-nyolc évig léptem fel ezzel a számmal, amikor édesapám megkérdezte, mit szeretnék? Cirkuszban dolgozni? Vagy egyetemre járni? Azt feleltem neki, hogy szeretem a cirkuszvilágát, ő pedig azt válaszolta, hogy ez esetben járjak cirkuszegyetemre, mert úgy diplomát szerzek és új produkciót is tanulok. Így hát cirkuszegyetemre jártam, és két évig gyakoroltam ott, mielőtt fel nem léptem volna a Washington-trapéz számommal.

Miért a Washington-trapéz mellett döntöttél?

Amikor cirkuszegyetemre jártam, először egy közös duettet gyakoroltam egy társammal. Hat hónapnyi gyakorlás után rájöttem, hogy nem ezt szeretném csinálni. Ezután az edzőm azt javasolta, hogy próbaképpen gyakoroljam a Washington-trapézt. Így kipróbáltam, és rájöttem, hogy ezt akarom csinálni, itt van a szívem. Ezután már csak Washington trapézt gyakoroltam. A legszebb a Washington trapézban az, hogy én döntöm el, mit akarok előadni és nem kell a társamhoz alkalmazkodnom. Minden ötlet és döntés az enyém.

2002-ben az orosz kulturális minisztérium a kultúráért és művészetekért tett hosszú és kitartó munkájáért kitüntetéssel jutalmazott. Tudnál egy kicsit mesélni erről?

A cirkuszművészetben folytatott hosszú tevékenységemet díjazták azzal az oklevéllel, emellett akkor kezdtem fellépni egy új trükkel a Washington-trapéz produkciómban. Ez egy összetett szám volt, ahol gyors köröket tettem, a fogammal tartottam magam egy forgó trapézon. Ez valójában az első alkalom volt, hogy ezt a trükköt előadta volna valaki bárhol a világon. Tehát ezt a díjat a cirkuszművészetben elért hosszútávú és akkori eredményeimért kaptam.

„Legenda” című Washington-trapéz produkcióddal elnyerted a 7. Nemzetközi Kobzov Cirkuszfesztivál és a 2. Nemzetközi Izraeli Cirkuszfesztivál aranydíját is. Tudnál mesélni ezekről?

Nos, addigra már szereztem bronz és ezüstdíjakat fesztiválokon, de igen, a 2018-as Nemzetközi Kobzov Cirkuszfesztiválon nyertem aranydíjat. Egy új trükköt adtam elő, hatalmas köröket tettem a Washington-trapézon miközben a fogammal tartottam magam. Ezt szintén én adtam elő először a világon. Azonban a 2. Nemzetközi Izraeli Cirkuszfesztivál aranydíját azelőtt nyertem, hogy kidolgoztam volna ezt a trükköt a Washington-trapézszámomhoz, szóval, az egy kicsit más volt.

Mi fogott meg a Repülőcirkusz előadásunkban?

Nagyon kedvelem ezt a műsort, tele van jó számokkal, artistaművészekkel és előadókkal, jó érzés a része lenni. A rendezőn, Kristóf Krisztiánon keresztül kerültem kapcsolatba a Repülőcirkusszal – öt éve dolgoztunk együtt először. Ezután léptem fel a Kobzov Cirkuszfesztiválon, ahol Krisztián látta az új trükkömet. Azon nyomban meghívottt Budapestre, hogy az új műsorban lépjek fel. Örömmel elfogadtam, mert ez az első alkalom, hogy Budapesten adok elő. Nagyon szeretem ezt a várost, már múzeumokba is ellátogattam! Nagyon boldog vagyok, hogy itt adhattam elő.

Pusztai Dániel