Semmiért nem cserélném el ezt a világot – interjú Maka Gyulával, a Fővárosi Nagycirkusz konferansziéjával

Színházi berkekből jöttél, öt éve vagy a Fővárosi Nagycirkusz konferansziéja. Hogyan vezetett ide az utad?

A Pesti Magyar Színiakadémián végeztem Horváth Zoli kollégámmal, aki a bohóc a jelenlegi műsorban, utána a Győri Nemzeti Színházban dolgoztam, aztán a Sziget Színházban, majd a Szegedi Nemzeti Színházban. 2013. március 14-én találkoztam a Fővárosi Nagycirkusz akkori igazgatójával, Richter Józseffel és másnap már ott álltam a zenekar mellett, 1350 néző előtt. Remegő kézzel fogtam a mappámat és a hangom is remegett. Azóta megszűnt ez a remegés, az első két-három évben javarészt a nagyon klasszikus cirkuszi műsorokban konferáltam, majd Fekete Péter igazgatósága alatt kialakult egy másfajta tematikája is a műsoroknak, amelyek új színt vittek az én szerepkörömbe is.

Könnyen beilleszkedtél a cirkuszi világba? Mi a lényeges, téged érintő különbség a színház és a cirkusz között?

Úgy érzem, hogy hamar és könnyen beilleszkedtem ebbe a nagy családba. Abban különbözik leginkább, hogy egyedül vagyok a porondon a figyelem középpontjában. A színházban nagyon ritkán van egyedül az ember, mert mindig van egy partner, akire tudsz támaszkodni és kihúz a bajból. Az elején egy kis nehézséget okozott, hogy mindent egyedül kellett megoldanom. A felkonferálás mellett figyelnem kell a műszakot, hogy mennyi dolguk van, ki, mikor, mit visz és ahhoz mennyi idő kell, valamint a zenekarral is folyamatosan figyeljük egymást. Előfordul, hogy improvizálnom kell, például a karácsonyi műsorban nem működött rendesen egy akasztó, ezért a gyerekekkel elkezdtem énekelni a Hull a pelyhes fehér hó című dalt, felnéztem a zenekarra, akik egyből adták a zenei aláfestést. Szerencsére jól működnek a manézson belüli összekacsintások.

Egészen különleges ruhakölteményekben szoktál feltűnni a manézsban. Ezek személy szerint neked készülnek?

A bikinimre gondolsz? (nevet) Nagyon szép ruháim vannak, amelyek közül vannak olyanok is, melyeket nekem készítettek. Amit a Csodagömb – Cirkuszi Nagykarácsony című műsorban viseltem, személy szerint nekem készült. A mostani, Atlantic Flight – Nagy Cirkuszi Utazás című vízi cirkuszi műsorban viselt pilótaruhám egy eredeti Maléves pilótakabát, még a címke is benne van. A cilindereket mindig az én fejemre szabják, hogy ne legyenek kényelmetlenek. A Lúdas Matyi a cirkuszban című műsorban a Kisbírót alakítom, amiben egy Howard Lloyd jelmeztervező által tervezett ruhát viselek.

Melyik a kedvenc ruhád?

Amit a Csodagömb című műsorban viseltem: egy rendkívül finom anyagból készült, kényelmes, fehér frakk arany béléssel, de a Lúdas Matyi a cirkuszban című műsorban viselt hosszú, fekete, hímzésekkel tarkított kabátot is nagyon szeretem.

Milyennek látod belülről a cirkuszi világot?

Amikor idekerültem, én voltam a Fővárosi Nagycirkusz történetének legfiatalabb konferansziéja. Nézőként egészen más élményt nyújtott, ma már kicsit a sajátomnak is érzem a cirkuszt. Semmiért nem cserélném el. Színházba maximum nyáron, szabadtéri műsorokba térnék vissza, amihez nagy kedvem lenne, de a cirkuszt képtelen lennék itt hagyni. Ez egy csodálatos világ, ami újra a fénykorát éli. Tökéletes példa erre, hogy a szombat esti előadásokat rendszeresen látogatják a húszas éveik elején járó fiatalok, akik bulizás helyett inkább ide jönnek szórakozni. Ez annak is köszönhető, hogy a Fővárosi Nagycirkuszban olyan műsorok vannak – mint például a mostani vízi cirkuszi show –, melyek Magyarországon máshol nem láthatók.

Melyek a kedvenc műsoraid?

Nem könnyű erre válaszolni, mert minden műsorunk egyedi és különleges. Nagyon szerettem a Győztesek karneválját, amelyben a XII. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál legjobbjai léptek fel, és amiben énekeltem is. A Csodagömb szintén egy emlékezetes, varázslatos karácsonyi műsor volt. Meg kell említenem a négy évvel ezelőtt ment Circussimo-t, és az első műsoromat, a Magyar Cirkuszcsillagokat, amelyben csak magyar artisták léptek fel. A Lúdas Matyi is közel áll a szívemhez, mert egy teljesen új impulzust hozott mindannyiunk számára. Ez a Fővárosi Nagycirkusz első saját, összművészeti produkciója. A premier után valamennyiünket egy eksztatikus érzés kerített hatalmába, mert egy hihetetlenül jó előadást hoztunk létre.

Mások azt mondják, hogy mennek dolgozni, én azt mondom, hogy megyek és csinálom az előadást. Bár munkát végzek, mégsem érzem szó szerint annak, hiszen ez a második otthonom, ahol sok örömet okozunk az embereknek.

Szekáry Zsuzsanna