Az összetartás ereje

A cirkuszművészet fontos társadalmi üzenetekkel bír, amelyek túlmutatnak a látványi esztétikumokon: ilyen a kitartás, az összetartás, a bizalom, az egyenlőség, a bátorság, a barátság vagy a csapatmunka. Ezeknek az üzeneteknek és a magasfokú művészi közlésmódnak hála, a cirkuszművészet mára már túllépett a puszta szórakoztatási formán: a modern cirkuszművészet több mint 250 éves fennállása során a társművészetekkel egyenrangú, az érzelmeinkre és a gondolatainkra hatást gyakorló előadó-művészeti ággá vált.
Ezek a társadalmi értékek a manézson kívül is, mindenki életében jelen vannak, de hogy cirkuszi példát említsek, elég csak megnézni egy nemzetközi artistacsoportot, akik nemtől, kortól, vallástól és bőrszíntől függetlenül, egymás életét a kezükben tartva állnak ki a világ elé. Már csak ez is több fontos társadalmi üzenettel bír.
A cirkuszművészek és a cirkuszokban dolgozó stábtagok életformájukból, közös érdeklődési körükből, valamint a cirkuszművészet iránti rajongásuktól teljes mértékben átitatva, egy nagy családot alkotnak, akik a bajban is összetartanak. Jó példa erre az összefogásra, ha például egy artistaművész egy sajnálatos baleset következtében megsérül, akkor rendszeresen gyűjtést szerveznek, támogató-jótékonysági előadásokat tartanak, ezzel is támogatva a felépülését a kórházi látogatások és a külföldről történő hazaszállítás segítése mellett.
A stábtagok között is nagy az összetartás. A minap hallottam Szikora Sándor esetéről, akit mindenki csak Felhőnek becéz. „Felhő” tíz éve a Fővárosi Nagycirkusz stábjának oszlopos tagja főgépész munkakörben. Természetesen nemcsak a hatáskörében dolgozik, ő is ott segít, ahol tud. Így tett azon a bizonyos napon is, amikor a Fővárosi Nagycirkuszban rekedt Alania Troupe lovainak szánt takarmány megérkezett. A teherautó defektet kapott a cirkusz udvarán, ő pedig a kerékcsere közben eltörte a síp-és a szárkapocs csontját. Marosi Antal, a Fővárosi Nagycirkusz sajtófőnöke azonnal kórházba vitte és ameddig engedték, vele maradt.
A hír futótűzként terjedt a cirkuszban, az intézmény vezetősége gyorssegélyt utalt, míg a dolgozók, ki mennyit tudott, összedobtak némi pénzt egy kalapba, és azonnal élelmiszereket vásároltak az egy gyermekes édesapa számára.
A történet itt nem ért véget, ugyanis azóta minden nap ebéd érkezik Budapestről Gödre, amit személyesen szállít ki Marosi Antal, Graeser József „Dodi”, a Fővárosi Nagycirkusz szakmai vezetője, Antoni Gábor üzemeltetési vezető vagy Fülöp Gábor anyagbeszerző, éppen amelyikük ráér.
A cirkusz valóban olyan, mint egy összetartó, egymást segítő nagy család. „Felhő” szerint ez egy példátlan összefogás volt ebben a mindenki számára nehéz időszakban, amiért nagyon hálás az általa családtagoknak tartott kollégáinak.
Így elevenednek meg a társadalmi üzenetek a manézsban és azon kívül, amikor az összetartás már nem csak egy szó, hanem jóval többé válik, az életet jelenti.
Gyógyulj meg mihamarabb, „Felhő”! Szeretettel várunk vissza!
Szekáry Zsuzsanna
Recommended Posts

Csodaemberek a magyar cirkuszművészetben
2025.04.07.