Hiánypótló múzeumpedagógiai kötetet mutattak be a Fővárosi Nagycirkuszban
A megjelenteket dr. Borsós Beáta, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója köszöntötte, aki rávilágított, hogy nem véletlen, hogy a sajtótájékoztatót a Fővárosi Nagycirkusz Cirkusz Gyermek Világ foglalkoztató terében tartották. A múzeumok megújulása progresszív jelenség, rendhagyó témák, formabontó arculat, interaktív szórakoztató megoldások jellemzik. A cirkuszművészet is megújul, hazai és nemzetközi szinten is, ezért keresik azokat a formákat, megoldásokat, amivel megszólíthatják a mai kor közönségét is.
Új Nemzeti Cirkuszművészeti Központ épül, melynek helyszínéről Magyarország kormánya döntött, ami nem csak a cirkuszépületet jelenti, hanem a legfontosabb cél a cirkuszművészet tartalmi megújulása. „A múzeumok inkább a gondolatokra hatnak, miközben próbálnak interaktívvá válni és az érzelmekre is hatni. A cirkuszművészetről ellenben inkább a szórakoztatás, a katarzis, az érzelmekre való hatás jut eszünkbe. Mi pedig azt szeretnénk, ha a cirkuszművészet túllépne a puszta szórakoztatási formán és gondolatokat, társadalmi üzeneteket tudna közvetíteni. Itt van a kapcsolódási pont a múzeumok és a cirkusz között, illetve a Nemzeti Cirkuszművészeti Központnak lesz egy múzeuma, egy kutatótára és egy adattára. Közép-Európában a Fővárosi Nagycirkusz az egyetlen kőcirkusz, ezért kötelességünk, hogy a cirkuszi emlékeket, tárgyakat megőrizzük, feldolgozzuk, archiváljuk és hozzáférhetővé tegyük az utókor számára”- mutatott rá dr. Borsós Beáta.
Ehhez nem csak a Szabadtéri Néprajzi Múzeumtól, hanem Magyarország összes múzeumától segítséget kértek és kapnak. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központtal egy éve elindult egy közös együttműködés. A cirkuszpedagógiát a Fővárosi Nagycirkusz munkatársai találták ki, akik azon dolgoznak, hogy lehet a cirkuszművészetet az oktatási intézmények programjával összeegyeztetve felhasználni az oktatáshoz, amelyhez sok segítséget kapnak a Módszertani Központtól.
Kassai Hajnal, az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárság Múzeumi Főosztály főosztályvezetője a múzeumok szerepéről beszélt az iskolai közösségi szolgálatban. Felelevenítette, hogy a 2012/13-as tanévben bevezették az iskolákban a közösségi szolgálatot. Ez azt jeleni a gyakorlatban, hogy a fiatal felnőttek 14-től 20 éves korig kötelező jelleggel, az általuk választott helyszínen, 50 órában közösségi tevékenységet kell, hogy vállaljanak. A program célja, hogy a társadalmi szerepvállalást és ennek igényét erősítsék, valamint növeljék a fiatalok személyes kompetenciáit. Kérdés, hogy ez a kötelező jelleg jót tesz-e a programnak, vagy inkább gátolja. „Joó Emese könyvén keresztül rávilágít, hogy hosszú távon ez hasznos lehet az iskolai közösségeknek, de csak akkor, ha a fogadó intézmények megfelelő módon foglalkoztatják a gyermekeket” – hangsúlyozta Kassai Hajnal.
A Múzeumi iránytű sorozat kötetei lépésről lépésre végigviszik a múzeumok feladatait, szolgálatait, legfontosabb ügyeit és segíti a múzeumi dolgozók munkáját. „A huszadik kötet azért is lényeges, mert egy speciális programot dolgoz fel, ami a mai napig gyerekcipőben jár a múzeumoknál. A könyv bíztatást ad azoknak a múzeumi dolgozóknak, akik még az elején járnak az önkéntes programnak, valamint útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy a múzeumi dolgozók megfelelően kezeljék a fiatalokat, akik nem a múzeumokra fókuszálnak. Ezért olyan programokat kell létrehoznia a múzeumoknak, ahonnan a fiatalok elégedetten távoznak és a jövőben is hajlandóak legyenek visszatérni, és emellett megjelenhet a múzeumi pályaorientáció segítése is. A könyv útmutatást ad, hogyan lehet bevonni a fiatalokat a múzeumok társadalmi párbeszédébe” – ismertette röviden a kötet lényegét Kassai Hajnal.
Dr. Bereczki Ibolya, a Múzeumi iránytű sorozatszerkesztője, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettese az általa szerkesztett könyvsorozat történetéről, tartalmairól és formai megújításáról beszélt, majd rátért a sajtótájékoztató témájául szolgáló kötetre. „A MIKSZ – Gyakorlati útmutató az iskolai közösségi szolgálat múzeumi szervezéshez címet viselő kiadvány Joó Emese egyéniségétől, gyakorlati tapasztalataitól, az elmélet felé fordulásától válik fontos mérföldkővé” – méltatta a szerzőt dr. Bereczki Ibolya. Továbbá köszönetét fejezte ki Bodó Márton társszerzőnek, aki a jogszabály alkotás folyamatától kezdve az iskolai közösségi szolgálat kérdéseiben profi szakértőként segítette a munkájukat, többek között az iskolai oldalról vonatkozó gyakorlati és elméleti részek megírásában. A kötet szerkezetében azt is mutatja, hogy egymás mellé teszi a múzeumi és az iskolai oldalt, miközben érdekes és releváns témákat mutat be, amelyekkel a múzeumi szakemberek elérik és bevonják a diákokat.
A sajtótájékoztatót az iskolai közösségi szolgálatot teljesítő diákokat, valamint a témában kompetens pedagógusokat és múzeumi szakértőket megszólaltató módszertani nap követte.
Szekáry Zsuzsanna