A 100 esztendős Elza néni

A család története egészen a 18. század végéig nyúlik vissza, amikor Jean-Baptiste Gautier, egy franciaországi farmer fia állatbemutatót alapított. Végül Magyarországon halt meg 1822-ben. Fia, Josepf Gautier már artistaként és cirkuszigazgatóként vitte tovább édesapja örökségét. Ő is Magyarországon halt meg 1846. szeptember 18-án, Tabánban. Az ő unokája volt Josepfine Gautier, híres műlovarnő, Elza néni nagymamája, aki Madame Gautier néven vált ismertté. Josepfine Gautier férjhez ment Charles Freferic Alexander Picard artistához, az ő közös gyermekük volt Picard Sándor József, Elza néni édesapja. Családjuk minden bizonnyal az egyik legrégebbi cirkuszos családok egyike, akik már a XIX. század elejétől – valószínűsíthetően – Magyarországon szórakoztatták a közönséget, és nagymértékben hozzájárultak a magyar cirkuszművészet kialakulásához.

Elza néni édesapja családi cirkuszában, a Picard cirkuszban nőtt fel. Kezdetben akrobataként bontogatta szárnyait, testvéreivel, majd később csak nővérével, Olival, duó trapézszámot mutattak be a családi cirkuszban. Mindeközben kijárta a négy elemit is, ami akkoriban egyáltalán nem számított szokványosnak. Így teltek Elza néni mindennapjai a két világháború között.

1938-ban megismerkedett a nála 23 évvel idősebb, nemrég megözvegyült Eötvös Nándor Aladárral, az Eötvös cirkusz alapítójával. Szerelem alakult ki köztük, majd nemsokára megtartották az esküvőt is. Elza néni egy családi élet közepébe csöppent, hiszen férjének már volt öt gyermeke: Gábor, a később világhírű zenebohóc 17, Feri 14, a kisebbek, Elvira 10, Gyuszi 6, és Emike 4 évesek voltak, akiket fel kellett nevelni. 1940-ben Elza néninél is beindult a gyermekáldás, megszületett Jóska, majd Éva, Kati, Cili, Edith, Babika és végül Nándi. A gyermeknevelés mellett a cirkusz üzemeltetésével, a háború viszontagságaival és sokszor az utóbbi miatti nincstelenséggel is meg kellett birkóznia. Amikor a háború után végre beindult az üzlet, jött az államosítás, odalett minden, amiért éveken keresztül dolgoztak, de ekkor sem adta fel, nem adhatta fel.

Az összekuporgatott, spórolt pénzből vásároltak ponyvát, és Elza néni férjével – és a gyerekek segítségével – napokon, heteken keresztül dolgozva varrógéppel készített egy sátrat, majd újra elindult az Eötvös Cirkusz. A hatvanas években a gyerekek úgy döntöttek, világot szeretnének látni, és külföldre mentek dolgozni. Elza néni és Eötvös bácsi Pesterzsébeten telepedtek le. Építettek egy házat, legkisebb gyermekük, Nándi pedig bekerült az artistaiskolába. 1973-ban Elza néni megözvegyült. A következő esztendőkben unokái, Susy és Loránd, az iskolai évek alatt nála laktak, ő nevelte és járatta iskolába őket, míg szüleik külföldön dolgoztak. Mostanában a dédunokák visznek színt az életébe. A mai napig tesz-vesz, sokat olvas, keresztrejtvényt fejt és filmeket néz a televízióban. Az elmúlt 100 év alatt sok mindent átélt: két világháborút, Trianont, államosítást, forradalmat, rendszerváltást. Végignézte az ezerarcú cirkusz evolúcióját a ló vontatta kocsiktól a legmodernebb cirkuszban is használt technológiákig, de kedves, alázatos személyisége mindig megmaradt.