Beszélgetés a cirkuszi művészetek társadalmi felelősségvállalásáról

Izgalmas kérdést jártak körbe: hogyan, miben tudnak segíteni a cirkuszművészek azokon, akik valamilyen szempontból elesettek, hátrányos helyzetűek, azokon, akiknek kevés okuk van boldognak lenni, mosolyogni. Azoknak, akik kórházban gyógyulnak, szegény régióban, netán börtönben vagy háború sújtotta területen élnek.

A pódiumbeszélgetésre csupa olyan vendéget hívtak meg a szervezők, akik arra tették fel az életüket, hogy másokat felvidítsanak, és akik az este folyamán megosztották a tapasztalataikat, beavattak a küldetéstudatukba.

Greifenstein János bohóctréner missziónak nevezte a cirkuszi művészek szociális segítségnyújtását. Háromszöget vázolt fel: a kezdeményezett és misszió végzője mellett egyre inkább szükség van támogatókra is, akik anyagi lehetőséget biztosítanak ehhez a munkához. Hozzátette azt is, a rendszerváltás óta a társadalom fokozatosan hozzászokott, hogy a kórházakban az egészségügyi dolgozók mellett mások is dolgoznak a betegek gyógyulásáért.

Elérzékenyülhet-e a kórházban a bohócdoktor? – tette fel a kérdést Szabó László, a beszélgetés moderátora. Greifenstein János szerint csak annyira, mint egy mentőorvos, a bohócdoktorok ezért tanulják meg például a szupervízió technikáját.

Gelencsér Tünde, a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány művészeti vezetője beavatott: a tagjaik színészek, előadók közül kerülnek ki, folyamatosan képezik magukat, megtanulják a különböző bohóctechnikákat, emellett részt vesznek kommunikációs, egészségügyi és szociológiai képzéseken is. A szakember szerint a bohócdoktorok feladata, lehetősége, hogy humorral, nevetéssel, pozitív látásmóddal segítsék a gyógyulást.

Elhangzott: a bohócdoktorság Amerikából indult, a módszert Michael Cristensen fejlesztette ki, akit ismerhetünk Budapesten is, hiszen többször zsűrizett a nemzetközi cirkuszfesztiválon.

Gallyas Veronika, a Magyar Zsonglőr Egyesület elnökének útja eltérő a hagyományostól, nem az állami artistaképzőben, hanem az utcán tanulta a zsonglőrködést, szociális cirkusszal 2001-ben kezdett foglalkozni, amikor egy egyesületi tagjuk révén eljutott a Cseppkő Gyermekotthonba, 2013 óta pedig rendszeresen eljár fellépni a sajókazai roma fiatalokhoz is. Az egyesületük tagjai rendszeresen részt vesznek továbbképzéseken, néhány hónapja a MACIVA szervezésében a Cirque du Soleil tréningjén kilenc másik ország fiatal artistáival fejlesztették magukat Budapesten, legutóbb Berlinben menekültekkel dolgoztak együtt.

A munkájuk sikerét egy-egy mosolyban, egy nehezen kezelhető gyerek motiválásában mérik. Összességében, ha változtatni tudnak valakinek az életén. Ha sikerül kizökkenteni az elesettet a betegségtudatából, ha a jelen helyett más világot tudnak teremteni köré.

Feuer Yvette, a Bohócok a Láthatáron Csoport alapítója elmondta ma az ország gyerekeinek harmada létminimum alatt él. A csapatuk rendszeresen jár fellépni szegény régiókba, például Borsodba. Meglátása szerint nekik azokkal az eszközökkel kell segíteniük, amelyek a rendelkezésükre állnak. A Clowns Without Borders program részeseként társával kettesben bejárta a délszláv háború vége után két évvel, három hét alatt az egész Balkánt. Felidézte egy mestere szavait: „A bohócok nagyon tudatában vannak a halálnak, ezért azt üzenik, a rendelkezésünkre álló időt a legszebben töltsük el.”

Fekete Péter, a MACIVA ügyvezető igazgatója elmondta: „A Fővárosi Nagycirkuszban számtalan alkalommal láttunk már vendégül fogyatékkal élő vagy hátrányos helyzetű gyerekeket és felnőtteket az előadásainkon. Folyamatosan cseng a telefonunk, komoly és komolytalan szervezetek egyaránt megkeresnek bennünket. Sok ügy mellé odaálltunk már és tervezünk ez után is. A feleségem, aki a Pető Intézet rektor helyettese miatt valószínűleg erős érzékenységem van a hátrányos helyzetekre.”

Hogyan fogadják a hivatalos gyógyítók, hogy megjelentek körülöttük a cirkuszművészek is? – szólt a kérdés Dr. Kriván Gergelynek, a Szent László Kórház Gyermekhematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályának osztályvezető főorvosának.  

„Mi gyógyszerekkel, ők a személyiségükkel gyógyítanak. A munkájuk nagy terhet vesz le nem csak a mi, hanem a gyerekekkel a kórházban időt töltő szülők válláról is, akik a foglalkozások ideje alatt nyernek így pár szabad órát.” 

„Egy időben kezdtem el bűvészkedni és kórházakban fellépni” – avatott be Kaszányi Roland bűvész, a Mosolygó Kórház Alapítvány munkatársa. „A mai napig nem szoktam még meg teljesen, hogy nem ugyanazokat a reakciókat kapom a beteg gyerekektől, mint a teljesen egészségesektől, azt tapasztalom, előbbiek nehezebben oldódnak fel a produkcióim alatt.”  

A bölcsődésektől a felső vezetőkig mindenkinek szokott kutyaterápiás foglalkozásokat tartani Bánszky Noémi. Beilleszkedési problémák kezelésével és képességfejlesztéssel egyaránt foglalkozik. Azt vallja, a terápia akkor izgalmas és eredményes, ha az állat nem egyből teljesíti a parancsot, hanem ha már összeszokott egymással ember és állat.

A pódiumbeszélgetés közben most is készültek cirkuszi, irodalmi és zenei műsorszámokkal. Az estet Vincze Lilla énekesnő vezette fel a Legyetek jók, ha tudtok című dalával, a Fővárosi Nagycirkusz zenekarának két tagja Szakál László zongorán, Oláh Antal pedig szaxofonon adott elő közös betétszámot. Kránicz Richárd, a Kaposvári Egyetem színész szakos hallgatója Baráth Gyula A bohóc című versét mondta el, a fináléban pedig a Nagycirkusz futó előadásának, az Atlantisz gyermekei orosz artista párosa, Syulgina Maria és Pisarev Evgeny lépett fel, lélegzetelállító trapéz számával.

A legközelebbi ARTista Cafét május 30-án tartják a Fővárosi Nagycirkuszban, amikor a cirkuszi sátor hangulatát és az utazó társulatok témáját járják körbe. Ekkor újra közös gondolkozásra és beszélgetésre várják a cirkuszrajongókat.