A költészet és a cirkuszművészet egymásba fonódása

A magyar elektronikus zene kiválósága, Yonderboi Egyenes labirintus című hanganyaga szolgál az előadás alapjául, a történetet a kilenc fiatal artistaművész és a két színész – Gyabronka József és Pető Kata – játéka mellett az irodalom leghíresebb költeményeinek segítségével mesélik el egy idős bohóc visszaemlékezéseit. Yonderboi Egyenes Labirintus című zenei mixében Pilinszky János, Ady Endre, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, Babits Mihály, Weöres Sándor, Molière és Shakespeare költemények hangzanak el Haumann Péter, Márkus László, Gábor Miklós és Pilinszky János tolmácsolásában.

Az Egyenes Labirintusban egy-egy verssel tökéletesen visznek végig egy olyan történetet, ami egy idős clown életéről és annak fontos állomásairól szól, amiket tulajdonképpen a cirkuszi számok absztrahálnak és képeznek le kimerevített pillanatokként. Mivel a darab alapját az elhangzó versek adják, az artistaművészeknek ezekhez igazodva kell – precízen, percre és szóról-szóra pontosan – végrehajtaniuk a mozdulataikat, hiszen ha nem így tennének, teljesen más jelentést kapna az adott kép. A cirkuszművészet érzelmeket és élethelyzeteket prezentáló lehetőségeinek tárháza épp olyan gazdag, mint a többi művészeti ágé. Képes bemutatni az örömöt, a bánatot, a magányt, a kirekesztettséget, a bizalmat, a csalódottságot, a szerelmet, a barátságot, a haragot, az odafigyelést, a gyengédséget, az erőt, a születést és az elmúlást. Az összművészeti előadásban javarészt Pilinszky-versek hangzanak el, amelyekkel a költő egy különleges atmoszférát teremt meg, a darab alkotói pedig olyan képeket és helyzeteket állítottak melléjük, ami tiszteletben tartja a költészetének sűrűségét és sötétségét.

A darabban javarészt levegőszámok láthatók – trapéz, gurtni, levegő-karika, tissue, drótkötél –, mert a történet egy férfinek egy nővel való viszonyáról szól a megismerkedésüktől kedve, a gyermekük születésén át egészen addig, hogyan marad egyedül a főszereplő. Így ezekhez a páros jelenetekhez, illetve a magányának a leképezéséhez választottak cirkuszi zsánerszámokat a darab készítői.

A főszereplőt alakító Gyabronka Józsefnek nincs egyszerű dolga, mert nem szólal meg a darabban, de úgy kell játszania, mintha a Yonderboi mixében elhangzó versek belső monológok lennének. Ezeket nagyon mélyen át tudja élni, miközben ez az egész el van idegenítve attól, hogy ő tulajdonképpen egy bohócot alakít.

Ahogyan a színház, a cirkusz is katarzist igyekszik kiváltani a nézőből, de amíg a színház ezt ritkábban teszi meg egy előadáson belül, addig a cirkuszművészet folyamatosan fenntartja a katartikus feszültséget. Ezt a hatást keresték ebben a darabban, hogy hogyan tud összekapcsolódni ez az állandóan vibráló feszültség a versekkel. A darabban látható levegőszámok tökéletesen leképezik a veszélyhelyzetet, a pici ponton függést, azt, hogy az ember mennyire apró, milyen kis dolgokon csúszik el, mennyire egyedül van és mennyire védtelen. A zsánerszámok ezt tökéletesen fel tudják nagyítani és zsigerileg hatva tudják bemutatni.

Olyan versek hangzanak el a darabban, amiket a középiskolások és az egyetemisták már tanultak az iskolában, de most megelevenednek és ezáltal jobban befogadhatóvá válnak számukra, valamint azt is megtapasztalják, hogy a művészeti ágak milyen módon képesek hatni egymásra úgy, hogy tökéletes egységet alkossanak. Az előadásban elhangzó egészen sűrű, mély szövegeket sokszor olvasva is nehéz megérteni, ezért az embernek többször is el kell olvasnia, hogy igazán megértse. Egészen más a cirkuszművészet és a színház tolmácsolásban szó szerint látni ezeket a verseket.

Az Egyenes labirintus egy útkeresés, melyben modern köntösben kifejezetten a cirkuszművészet és a költészet viszonyait feszegetik és vizsgálják az emberi természet legmélyebb érzésein át.

Szekáry Zsuzsanna