Búcsúzunk Felföldi Anikótól

Maradj velünk, drága Művésznő!

Szükségünk van Rád! Hogy érezhessük egy-egy felcsillanó mosolyodból, biztató szavadból; mily boldogító felelősség játszani, alkotni, együvé tartozni, élni és megélni.

Sokat tanulhattunk Tőled minderről, s mindezt úgy, hogy sohasem oktattál közben, s különösen nem kioktattál minket, a rajongóidat, a kollégáidat, a Köréd gyülekező, tanácsot, jó szót váró pályakezdőket. Tanulhattunk, mert Te a legtöbbet adtad nekünk, az idődet, s a figyelmedet, és kinyitottál minket Magadra, s a Te világodra. Ahol komoly tétje van minden egyes színpadi és nem színpadi szónak, utánozhatatlanul elegáns, s mégis szenvedélyesen élet közeli stílusa minden gesztusnak a deszkákon innen és túl. Ahol tisztelet jár alkotásnak, alkotótársnak, publikumnak. Ahol lelke, teremtő, létrehozó, és alkotó szándéka van minden percnek, bárhol pereg is le. A rivaldafényben, a színészbüfé zsongásában, a Színészegyesület megbeszélésein, izgatott növendékek színészvizsgáin, ünnepségeken, miket pályatársaidnak szerveztél, vagy csillogó vitorlásodon, a mi tengerünk hullámain táncolva.

Mert Neked a Balaton volt, és maradt a Riviéra

S Mert – miként múlhatatlan slágered hirdeti –

a Lollobrigida és a Sophia Loren, ,

Sőt, a Marina Vlady nekünk te vagy!

Mert itt tartottál Magadban egy emberöltőnyi ragyogást a Nagymező utcai Broadway fényéből.

S nem túlzás állítani, hogy emberi és művészi fényed beragyogta a porondot is, a Fővárosi Nagycirkusz manézsát, a próbafolyamat s a 100 előadás során, mikor Te, Lúdas Matyi édesanyját alakítottad nagyszabású, összművészeti utakat kereső, új cirkuszművészeti gondolkodást megjelenítő produkciónkban. Elkalandoztál hozzánk, a Városligetbe, hogy jelenléteddel, ölelő kedvességeddel, páratlan szakmai tudásoddal, tapasztalatoddal, kitűnő humoroddal és könnyed eleganciáddal példát mutass nekünk. Most itt a cirkuszban. És magaddal ragadtad mindazokat, akik körülvettek, vehettek: artistától a növendékekig,

Drága Anikó, Te megmutattad, milyen a szeretett publikumhoz méltó művészi színvonal, milyen a kitartó, és eredményes munka. Mércét állítva elénk, az előadó-művészet innenén és túlján.

A magyar teátrumok világot jelentő deszkái, majd a világszerte bejátszott deszkák, s az imádott Operettszínház színpada mellett, néhány éve, 2016 őszén, újabb otthont találtál magadnak a Fővárosi Nagycirkuszban. A közös siker után nem szakadtál el tőlünk, jöttél műsort nézni, velünk voltál az ünnepeinken, társulati eseményeinken. S nagy izgalommal készültél velünk együtt erre az idei januárra, Európa egyik legrangosabb cirkuszművészeti eseményére, a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválra. Készültünk mi is, együtt tapsolunk majd a nézőtéren, ámulva a manézs csodáin, Veled …. a sors, fájdalmasan, másként rendelkezett.

Gyakran mondtad, ha ünnepeltek: napozom kicsit, fürdök a fényben. Szeretted élvezni a melegítőn simogató szeretetet. S tudtad, mit és mennyit kell tenni azért nap-nap után, hogy megtaláljon a fény. S nekünk boldogság volt a közeledben lenni, mert ahol Te voltál, ott kisütött a Nap.

Anikó, elköszönünk most Tőled, mi, a Te cirkuszi családod!

Maradj velünk, maradj meg nekünk, drága Művésznő!

Viszünk magunkkal, tovább, az úton!

Kovács Gábor Dénes beszéde, 2020.01.30-án Felföldi Anikó búcsúztató szentmiséjét követően.