Cirkuszi szomszédolás – tegnap játszotta utoljára a Fővárosi Nagycirkusz

Közép-Európa közepén Magyarország jelentős cirkuszi tradíciókkal bíró nemzet. Ahogy kiemelkedő alkotóink vannak a komolyzene, a színház, a táncművészet, az irodalom területén, úgy a cirkuszművészetünket is ismeri és elismeri a világ. Az elmúlt évszázadokban eredményeket csak úgy tudtunk felmutatni, hogy figyeltük és tiszteltük a szomszédos népek kultúráját, hatással voltunk rájuk és tőlük mindig tanultunk. Ahogy más művészeti ágakban, úgy a cirkuszművészetben is különös fontossága van ennek a kölcsönös inspirációnak.

A Fővárosi Nagycirkusz 2017 tavaszi műsora e kölcsönös „művészeti, kulturális respekt”-nek a jegyében született. Műsorunkban egy-egy produkcióval mutattuk be a szomszédos országok mellett a visegrádi négyek klasszikus és modern cirkuszi értékeit, útkereséseit. Célunk az volt, hogy a közös gyökerek felkutatása és megismerése mellett együtt, egy műsorban szerepeljenek azok a cirkuszművészek, akiknek cirkuszi tradíciói és művészete egymás mellett, egymással sok szálon és kölcsönhatásban találkozva fejlődött ki.

Cirkuszi szomszédolás című műsorunk első részében a visegrádi, második részében a szomszédos országok és hazánk kultúrájának bemutatására és cirkuszművészetének felvillantására tettünk kísérletet. A műsorban látható volt Helena Polach futballzsonglőr (Csehország), a Duo Szeibe levegőszáma (Lengyelország), a Duo Jednorog karika-galambszáma (Lengyelország), Valerijana Anamaria Sliva kutyaszáma (Szerbia), Veres Henrik zsonglőr (Magyarország), Adriana Folco (Knie) klasszikus Freiheit-száma (Ausztria), Jelena Znaor hullahopp-száma (Horvátország), a Troupe Yarov levegő-perzs száma (Ukrajna), a Duo Fabulous ikária száma (Ukrajna), a Duo Romance gurtni-tangó száma (Románia), a Duo Nonstop görgőszáma (Ukrajna), Katarina Sebestyénová vízgömb száma (Szlovákia) és a világhírű Rippel Brothers új koreográfiájú erőemelő száma (Magyarország).

A Cirkuszi Szomszédolás című cirkuszi műsor szinopszisa:

Régen a vándorcirkuszok szabadon járták Közép-Európát, sátrat vertek a városok mellett, kikiáltók csábították estéről estére a nagyérdeműt. S miközben mulattattak és szórakoztattak, a sátor mögött, az utazókocsik között barátságok születtek, szerelmek szövődtek, a fiatalok családot alapítottak, majd pedig önálló cirkuszi dinasztiákat. A cirkuszi élet romantikájához hozzá tartozott ez a fajta határokat és korlátokat nem ismerő szabadság. A ma is aktívan fellépő cirkuszi családok többsége is ebbe a világba vezeti vissza családfáját – számos cirkuszi família legendáriumának része, hogy utazás vagy közös fellépés során ismerkedtek össze a nagyszülők vagy a dédszülők.

Ebben a formában ez egy sajátosan közép-európai történet is: az itt élő számos nép a cirkusz világában folyamatosan összekeveredett egymással, akár a magánéletben, akár a porondon. S mi bármelyikről is beszéljünk, szerelemről beszélünk. S ahogy az élet elengedhetetlen összetevője a szerelem, úgy a művészetnek, a cirkuszművészetnek is az: kölcsönös figyelem szükséges hozzá, alázat, folyamatosan megújuló inspiráció, rengeteg munka és még több türelem.

És abban az értelemben is egy sajátos közép-európai történetről beszélünk, hogy az itt dolgozó és utazó művészek hazájukban is hazátlanok voltak. A lakókocsis élet, a folyamatos úton levés megfoszt a személyes, a biztonságos, a szerető otthontól. Darabunk és a jövőnket egyre inkább megfogalmazó terveink erre a sajátos helyzetre is reflektálnak: a Cirkuszi szomszédolásban úgy épít egy közös műsort számos tehetséges közép-európai artista, ahogy majd mi szeretnénk nekik otthont nyújtani a Budapestre álmodott közép-európai cirkuszművészeti központunkban.