Egy kis ember nagy élete  

Egy világhírű nevettető, akit előbb ismert meg a világ, mint saját hazája. Az aranyszívű, apró termetű bohóc, a pesti éjszaka ismert alakja. De ki volt Zoli bohóc, hogyan vált az arisztokrácia és a nép körében már életében legendává?

Hirsch Zoltán 1885. február 6-án született Dombóváron, nagycsaládos zsidó szülők harmadik gyermekeként. Angolkórban szenvedett, de a korai kórházi kezelések ellenére is törpe növésű maradt. Miután Pécsre költöztek, ellenállhatatlanul magához vonzotta az ott játszó Schmidt Cirkusz, ezért folyton ott sürgölődött, amiben tudta, segítette a cirkusz életét.

Bár szülei bádogosnak szánták, 1907-ben Max Schumann cirkuszához szegődött Amszerdamba, majd a Senez-csoporthoz. Mindkét társulattal bejárta a világot, fellépett többek között Dél-Amerikában, Nyugat-és Közép-Európában, Olaszországban, Oroszországban. A nemzetközi sikerek ellenére szíve minduntalan Magyarországra húzta, ezért az első világháború kitörése után nagy nehézségek árán hazautazott, hogy 1915-től a városligeti Beketow Cirkuszban szórakoztassa a közönséget. Öt év múlva újra vállalt fellépéseket külföldön, például a stockholmi Adolfi Cirkuszban, a londoni Olympiában, majd a Hagenbeck-és a Zentral Cirkusz társulatával.

A 110 centiméter magas, 44 kilogrammos, 34-es cipőt hordó, korai éveiben Fips néven fellépő Zoli a parodizálás, a helyzetkomikumok és a rögtönzés mestere volt, évekig volt partnere a szintén alacsony növésű Rolly, majd Gerard bohóc.

Zoli a két világháború közötti időszakban annyira népszerű volt itthon, akár egy filmsztár – bár ez sem állt távol tőle, 1922 és 1938 között hét filmben is szerepelt – előadásairól rendszeresen tudósítottak a lapok, valamint állandó fellépő volt az arisztokraták estélyein is. Barátai között tudhatta Kosztolányi Dezsőt és Karinthy Frigyest, szeretett hajnalig dorbézolni és kártyázni például a New York kávéházban, imádta a magas nőket, de a cirkusz volt a mindene, hivatását isteni küldetésnek tekintette.

Teljes szívéből szerette a gyerekeket, őket tartotta elsődleges célközönségének. Ezért nem meglepő, hogy az ismert nevettető egy alkalommal hezitálás nélkül mondott igent egy rá várakozó szegény családapának, hogy látogassa meg haldokló gyermekét és vidítsa fel az utolsó óráit. A mindenkivel kedves és közvetlen Zoli eltekintve a honoráriumtól, órákon át bolondozott a gyermek ágyánál, majd hajnalban gondterhelten hajtotta álomra a fejét. De másnap az édesapa ismét megkereste és kitörő örömmel újságolta, hogy az orvos szerint kisfia meggyógyul, ami Zolinak köszönhető. Így mondhatni ő volt az első bohócdoktorok egyike is.

Ez a történet a saját maga által írt Zoli: Kis ember nagy élete… című 160 oldalas önéletrajzból maradt az utókorra, amelynek valamennyi példányát dedikálta és jókívánságokkal látta el. A zsidó törvények életbelépése miatt 1942-től nem léphetett fel előadóként, ezért a magyar főváros utcáit járva próbált könyvének eladásából bevételhez jutni. Többek között ez okozta a vesztét, ugyanis 1944-ben könyvének illegális árusítása miatt, valamint a szabványméretnél kisebb sárga csillag viselése miatt az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. Állítólag az igazoltatása során eképp mentegetőzött: „Azt hittem, kérem, törpének kisebb csillag is elég!”

Sajnos nem volt elég, ahogy a világnak sem Zoliból, aki még rengeteg örömöt okozhatott volna kicsiknek és nagyoknak. Bár egy őrült eszme ideje korán vette el őt az emberektől, emléke a legnagyobb nevettetők között maradt fenn az utókor számára, akinek a sikerek mellett kijutott a folytonos ugratásokból és atrocitásokból is, de ennek ellenére mindig előre nézett és megőrizte vidámságát. Életéről 1983-ban Gárdos Péter készített rövid játékfilmet Kis ember nagy élet címmel.

Szekáry Zsuzsanna

Fotók:

Profil fotó: Arcanum Digitális Tudománytár

Zoli és Gerard Szekeres József- Szilágyi György: Circus

Zoli bohóc a Beketow Cirkusz Varieté műsorfüzetén (1930-as évek)

Zoli és Rolly a Wonder Circus színpadán a londoni Olympiában, 1930. december 21-én

Fotó: J. Gaiger / Getty Images Hungary