Egyensúly a művészetekben

Balansz, harmónia, kiegyensúlyozottság, magunkba és a partnereinkbe vetett hit és bizalom – aki színpadra vagy porondra lép, vagy bármilyen alkotómunkát végez, ha gondolatokat, érzelmeket, üzenetet szeretne közvetíteni a közönség felé, akkor ezek a fogalmak elengedhetetlenek. A zenében például nemcsak a hallgatósággal, önmagunkkal kell egyensúlyt kialakítani, hanem magával a hangszerrel is, amely a társunk, hozzánk hasonló módon „lelke van”. A színházban is elengedhetetlen az egyensúly, hiszen a művészek közösen hoznak létre egy előadást, amelyben minden szónak, minden színpadon tett gesztusnak kifejezőnek kell lennie, élnie kell. Az artisták esetében is nélkülözhetetlen az egyensúly, nélküle nem sikerül a trükk, elmarad a produkció. Ezek a gondolatok ugyan elindulnak bennünk, de aztán magával viszi őket a nézőtársak által tömött villamos szűkössége, vagy elnyomja a mindenkit szabálytalanul előző autós feletti mérgünk. Beszélnünk kell róla, hogy tudatosuljanak, tudatosulniuk kell, hogy megértsük őket. Gondolatébresztés, beszélgetés, életünk mozgatórugóinak feltárása volt a célja a legutóbbi ARTista Cafénak, amelynek díszvendége Simon Árpád kiváló artista, obermann, aki idén tölti be 90. életévét. A művész 1947-ben vizsgázott az Artista Iskolában, bejárta az egész világot, fellépett Louis Armstronggal, egyensúlyozásban a legjobbak közé tartozott, most pedig izgalmas történeteket mesélt a közönségnek.  

Az est vendégei voltak: Kiss József, a Szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője, Bakos-Kiss Gábor, a Nemzeti Színház színművésze, Matola Dávid, a Pécsi Balett táncművésze, Bizják Gábor Artisjus-díjas kürtös, Andó Sándor pszichológus, a Honvéd Kórház Pszichológiai Osztályának vezetője, Fekete Péter, a MACIVA igazgatója, aki pedig kérdezett: Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára.