Érdemes Művész elismeréssel tüntették ki Rippel Ferenc és Rippel Viktor artistaművészeket

Rippel Ferenc és Rippel Viktor szülei is artistaművészek voltak, Trio Cortez néven járták a világ színpadait és manézsait. A Rippel testvérek már az anyatejjel magukba szívták az inspirációt, hogy később kemény munkával, világszerte elismert artistaművészekké váljanak. Szüleik három éves koruktól képezték őket, majd gyermekként szertornászok lettek és sorban nyerték a versenyeket. Ez a kemény sport jó alapot adott a későbbi terveikhez, mert már magas akrobatikai tudással nyertek felvételt az Állami Artistaképző Intézetbe, ahol tíz éves koruktól tizennyolc éves korukig tanulták az artisztika minden ágát. Miután lediplomáztak, a Magyar Cirkusz és Varieté által 1990-ben egy éves szerződést kaptak az akkori Szovjetunióba, ahol lovas zsoké produkcióval és a saját akrobatikus kaszkadőr számukkal léptek fel. Ebben az időben kezdték el gyakorolni az erőemelő számukat, amihez az orosz artista kollégáik segítettek beállítani a jelenlegi Rippel Brothers produkció alapjait, az akkor ritkaságszámba menő páros kézenálló-számot. Ezután egy impresszárió szerződést ajánlott nekik a Bahamákon és elindult a mai napig tartó felfelé ívelő karrierjük. A Hortobágyi Károly-díjas Rippel testvérek többszörös Guinness-rekorderek és a nemzetközi cirkuszfesztiválokon is szép eredményekkel képviselték a magyar cirkuszművészetet. 2009-ben létrehozták a Rippel Brothers Mozgásművészeti Akadémiát, jelenleg két iskolájuk van, több mint ezer tanulóval, akiknek átörökítik a méltán világhírű magyar cirkuszművészetet.

Rippel Ferencet kérdeztük, hogy mit jelent számukra ez a rangos elismerés: „Úgy érezzük, hogy az Érdemes Művész kitüntetés nemcsak nekünk, hanem az artistaművészetnek is szól. Ez a magas állami kitüntetés bizonyítja, hogy a cirkuszművészet az aranykorát éli, az emberek figyelnek ránk, szeretik a művészetünket, tudatosult bennük, hogy a cirkusz örök. Az elmúlt harminc évben több mint tízezerszer, több millió ember előtt léptünk fel a világ számos országában, és ezekben a fellépésekben mindig ott volt egy kis Magyarország. Létünk legmélyebb gyökere, hogy a színpadon állunk és tapsot kapunk. Ez táplálja szívünket, ebből merítkezünk. Biztosak vagyunk benne, hogy a művészetünk nincs díjhoz vagy kitüntetéshez kötve, mert ugyanolyan folyamatos lesz, mint az elmúlt évtizedekben, de nagyon jó érzés, hogy ilyen szép díjjal értékelték a munkánkat és nagyon sokat jelent számunkra, hogy itthon is elismerik a munkánkat. A továbbiakban is rendezőkként és artistákként szeretnénk örömet okozni a közönségnek.

Szekáry Zsuzsanna