A cirkuszművészet hatásai a többi művészeti ágra – Filmművészet, harmadik rész

A cirkuszművészet már a filmkészítés hajnalán olyan legendákra volt hatással, mint például Charlie Chaplin. A Cirkusz (The Circus) című, 1928-ban bemutatott amerikai fekete-fehér némafilmben nemcsak a főszerepet alakította, de a rendezés és a film zenéje is az ő munkáját dicséri, amiért 1929-ben a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia Academy Award Életműdíjjal jutalmazta. A hetvenegy perces film főszereplője a Csavargó, aki a rendőrök elől a cirkuszba menekül, ahol belecsöppen az előadásba. Mivel a nézők imádták a rögtönzött produkciót, az igazgató felveszi a társulatba az ügyefogyott alakot, aki beleszeret az igazgató lányába. A Csavargónak nem sikerül betanulnia a produkciókat: csak akkor arat sikert, ha véletlenül keveredik a porondra. Miután új légtornász érkezik a cirkuszhoz, a két férfi között elkezdődik a rivalizálás az igazgató lányának a kegyeiért. A Cirkusz korszakalkotó film volt, amely a mai napig hatással van a filmművészetre.

Tod Browning Szörnyszülöttek című 1932-ben készült filmje a régi, mára letűnt idők szörny cirkuszaiba kalauzolja a nézőt, ahol a törpe, a szakállas nő, a sziámi ikerpár és még megannyi szereplő önmagát alakítja.

Federico Fellini az olasz filmgyártás egyik legkiemelkedőbb alakja volt, örökérvényű alkotásai az évtizedek múlásával sem veszítenek különleges fényükből. Először hétévesen járt cirkuszban. A látogatás olyan intenzíven hatott rá, hogy nem sokkal később megszökött egy vándortársulattal. Családja egy barátjának köszönhetően nem lett belőle artista, aki fülön csípte és hazavitte a szüleihez, de vonzódása a cirkuszhoz felnőttként sem múlt el.

A második világháború után megjelenő neorealizmus útján haladva készítette el személyes élményeiből táplálkozó, úttörő filmjeit, melyekre jellemzőek a groteszk figurák, a költői emelkedettség és a mély lélekkel bíró szereplők. Bombaként robbant be 1954-ben az Országúton (La strada) című filmje, amely egy vándorcirkusz életén keresztül mutatja be az emberi lélek legmélyebb mélységeit. Az alkotást az Akadémia a legjobb idegennyelvű film kategóriában Oscar-díjjal jutalmazta.

A mester filmjeiben visszatérő elemek a bohócok, akik köré egy egész filmet szőtt 1971-ben Bohócok (I clowns) címmel. „Filmjeim sokat köszönhetnek a cirkusznak. A bohócok hivatásom nagykövetei voltak…” mondta egyszer Fellini. A film személyes emlékeit tükrözi, vallomások, riportok, dokumentumok láncolata a múlt század elejétől az 1960-as évekig. A rendező stábjával felfedező útra indult, hogy ismét meglelje a cirkusz varázsát és felkutassa a nagynevű bohócokat Párizsban és Rómában. A film egy rekviem a cirkuszművészetért és a bohócokért.

Fekete István Bogáncs című könyvéből készült, azonos címet viselő film 1958-ban került a filmvászonra Fejér Tamás rendezésében. A történet főhőse Bogáncs, a pulikutya, aki gazdájától elkóborolva egy vándorcirkusznál lel ideiglenes otthonra, ahol Dodó, az öreg bohóc veszi a szárnyai alá, mielőtt visszakerülne a gazdájához.

James Marsh 2008-ban Ember a magasban címmel egy kilencvenöt perces dokumentumfilmet készített Philippe Petit francia kötéltáncosról, aki 1974-ben biztosítás nélkül sétált át a World Trade Center tornyai között kifeszített kötélen. A film archív és riportfelvételekkel mutatja be az elképesztő mutatványt és az azt megelőző hat év előkészületeit, amely az élet írta gengszter-akció film is lehetne, mert a mutatványhoz segítőivel iratokat kellett hamisítania, megfigyeléseket végeznie és más személyeknek kiadni magát. Erre a dokumentumfilmre építve készítette el 2015-ben Robert Zemeckis rendező hollywoodi produkcióját Joseph-Gordon Levitt főszereplésével Kötéltánc címmel.

2016-ban Mi ez a cirkusz? címmel került a művészmozikba Halász Glória fikciós dokumentumfilmje, amelyből fény derül az artisták rejtett világára, a kemény megfeszített munkára és a produkciók létrejöttét megelőző felkészülésre. A rendhagyó helyszíneken forgatott jelenetek és beszélgetések nemcsak a produkciókat, hanem a fiatal artisták manézson kívüli életét és lelkivilágát is bemutatják. A fiatalok mellett egy élő legenda, Simon Árpád Tihany Életmű-díjas artista is feleleveníti több évtizedes artistapályája legszebb emlékeit.

Hugh Jackman főszereplésével, Michael Gracey rendezésében 2017-ben világszerte hatalmasat robbant A legnagyobb showman (The Greatest Showman) című életrajzi musical-dráma, amely a legendás P.T. Barnum életére alapozva mutatja be a cirkusz varázslatos, ámulatba ejtő világát, ahol nemtől, vallástól, bőrszíntől, kortól, kinézettől függően mindenki egyenlő.

Szekáry Zsuzsanna

A cikksorozat korábbi részei:
Festészet
Irodalom