A szabadság finom érintése – összművészeti emlékezés
adminA hét jelenetből plusz a fináléból álló darabban a fiatal artisták, táncművészek és zenészek közös produkciójában a társművészetek egyensúlyban, a maguk valós művészeti értékeinek megnyilvánulásával alkotnak egy katartikus előadást, amellyel a zene, a hang, a látvány, a költészet, a mozdulat és az emberi teljesítőképesség határait feszegető cirkuszművészet egyenértékűségét hirdetik.
A darab első jelenete azonnal különleges hangulatot teremtett, melyben Farkas Izsák hegedűszólójában az általa feldolgozott Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok című népdalt hallhattuk, miközben a 3D-s díszleten az égitestek mellett kirajzolódott Európa, majd Magyarország térképe.
A második jelenet megemlékezés az 1956-os forradalom eseményeiről archív fotókkal, felvételekkel és újságcikkekkel, valamint tiszteletadás a hősöknek, akik nélkül most nem élhetnénk szabadon. Zenei aláfestésként Liszt Ferenc: Les Préludes című művének egy részlete hangzott el.
A következő jelenet az 1956 és 1989 közötti időszakot, a hazug békeéveket dolgozza fel. A Junior Prima-díjas Moussa Ahmed és Tóth Judit táncművészek lendületes koreográfiában jelenítették meg a Szabad Európa Rádió, a nyugati szél, a tánc és a zene életérzésének titkos érintését, melyhez a díszletre történő vetítéshez kapcsolódva az InFusion Trio szolgáltatta a muzsikát. A félelem, az elnyomás, a szabadság utáni vágy, és annak lehetősége bontakozik ki a jelenetben.
Számomra talán a negyedik jelenet volt a legmeghatóbb, amely a Danke Ungarn! címet viseli és a páneurópai pikniktől a berlini fal leomlásáig tartó időszakot mutatja be. A zene, a látvány, a tánc és az artistaprodukciók tökéletes összhangja megrázó őszinteséggel mutatja be az addig diktatúrában élt emberek először hitetlenkedő, óvatos, majd kitörő örömét, a szögesdrótok átvágását, a berlini fal leomlását és a családok újraegyesülését.
A nagy horderejű események után az újjászületést egy páros cirkuszi levegőszám prezentálta Szlavkovszki Zsolt és Takács Noémi előadásában: a Kis kece lányom című népdalra a gubókból lassan életre kel valami új, valami szép, valami erős.
Egy erőszakkal elnyomott népet megfosztanak a kultúrájától és az abból fakadó nagyságától, ezért miután szabad lesz, újra fel kell fedeznie ezeréves gyökereit. A sámánzene a Honfoglalás korába repítette vissza a nézőket, Mátyás király korát a Kaláka együttes zenéje idézte meg, a törökverő Hunyadi Lászlót, a nándorfehérvári csata győztesét, Erkel Ferenc Palotása. Itt kapcsolódott be a jelenetbe Moussa Ahmed és Tóth Judit, akik méltóságteljes táncukkal prezentálták a felcsendülő Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Kálmán Imre és Bartók Béla halhatatlan műveit.
A darab zárójelenete a szárnyaló magyarokról szól, akik miután elsőként szabadultak meg bilincseiktől, megmutatják Európának és a világnak, hogy egy ország nem a méretétől válik naggyá, hanem a benne élt és élő emberek kreativitásától, tudásától, sokszínűségétől, összetartásától, kultúrájának és művészetének szerteágazó nagyságától. A díszleten megelevenedtek nagy művészeink, tudósaink és feltalálóink, híres épületeink, nagy horderejű eseményeink és sikereink, melyekre méltán lehetünk büszkék.
A fináléban egy igazi összművészeti kavalkádot láthattunk: Takács Noémi levegőkarikán, Szlavkovszki Zsolt handstand számával adott ízelítőt a méltán világhírű magyar cirkuszművészetből, Moussa Ahmed és Tóth Judit pedig táncukban a magyar virtusból, melyhez az InFusion Trio szolgáltatta a talpalávalót. A záróakkord a magyar zászló és Magyarország térképe volt.
A VéNégy Fesztivál első napjának méltó zárása volt A szabadság finom érintése című összművészeti darab, amely erős és megható eszközökkel mutatta be népünk történetét a Honfoglalástól kezdve egészen napjainkig, amely által nemcsak segít az emlékezésben, de eszünkbe juttatja nemzetünk erejét, kitartását és nagyságát.
Szekáry Zsuzsanna
