Dosztojekvszkij újraértelmezve – Bemutatták a Baross Imre Artistaképző Intézet jubileumi darabját  

 Ahogy minden művészeti ág, a cirkuszművészet is változóban van. A világon tapasztalható trendeket a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ is követi a fenntartása alá tartozó Baross Imre Artistaképző Intézettel együtt. A több évszázados tradíciókkal bíró, világhírű magyar cirkuszművészet értékeit megtartva és ápolva, a két intézmény rendszeresen kísérletezik a többi művészeti ág és a cirkuszművészet egymásra hatásából létrejövő darabokkal. A társművészetek – zene, tánc, irodalom, színház, jelmeztervezés – jelentős szerepet kapnak ezekben a művekben. A cirkuszművészet régen túllépett a puszta szórakoztatási formán, mert történeteket mesél, gondolatokat ébreszt, katarzist válthat ki és fontos társadalmi mondanivalókkal bír.

 Erre tökéletes példa a Baross Imre Artistaképző Intézet jubileumi darabja, amely a lélektani regény mesterének 1866-ban írt regényének alapkérdéseit feszegeti a fiatal tanulók szemszögéből. A nyolc fejezetre és egy előképre osztott cirkusz-színházi előadás alapkérdései korunkban talán még aktuálisabbak, mint valaha. Van-e jogunk dönteni mások élete fölött? Felelősséget kell vállalnunk a tettinkért és vállalni érte a büntetést? Lehetünk-e szabadok erkölcsi és vallási gátak nélkül? Valóban felsőbbrendűek vagyunk másoknál? Követhetjük-e a saját eltorzított eszményeinket, és ha igen, milyen következményekkel jár?

 A Szántai Edina rendezésében megvalósult előadás után hosszú órákon át gondolkodtam a darab központi kérdésein és azt hiszem, fogok is még. Mert mi más lenne a lényege egy történetmesélő darabnak, ha nem a befogadóban létrejövő egyre tovább szövődő gondolati háló?

 Az artistanövendékek a történetet látványos tömegjelenetekkel, beszédes cirkuszművészeti zsánerszámokkal és a fizikai színház elemeivel keltették életre. Ilyen gazdag eszköztárral az előképen kívül valóban nem volt szükség beszédre. A cselekmény gördülékenyen haladt, engem teljes mértékben képes volt lekötni. Kiegyensúlyozott elegyet alkotott a darab modern kivitelezése és a történet múltbéli keletkezése. Igen, azt hiszem átjárót teremtett a klasszikus és a modern, a hagyományok és az innováció között. A cirkusz-, tánc -, és mozgásszínházi elemek mellett a szereplők a legkülönbözőbb jellemvonásokkal bíró karaktereket mimikájukkal és gesztusaikkal tették még színesebbé.

 Raszkolnyikov szerepében Buti Gordont láthattuk, húgát, Dunyat Nyerges Anna alakította, édesanyját Hanusz Dóra Anita. Luzsín, Dunya vőlegénye Donnert Ryan volt, Razumihin pedig Bényei Máté Barnabás. Az uzsorás Aljona szerepében Szöllősi Sztella Borbála, Lizavetat, Aljona húgát Lauri Vivien keltette életre. Tarba Patrícia Szonyat, a vallásos utcalányt alakította, Török Gergő Porfirijt, a vizsgálóbírót, a romlott Szvidrigaljovot pedig Turóczi Levente Ágoston. A pétervári lakosokat, lidérceket és rabokat Gedeon Anna, Gere Szintia, Melis Vivien, Szécsényi Anna, Váradi Dorottya, Veress Noa, Vida Rózsa Eliza, Vincze Vivien keltette életre.

 A diákok felkészítő tanárai Kőműves Tibor, Losonczi György, Murai Noémi, Paál Krisztina, Szilágyi Gyula, Tóth Edit, Végh Erika, Zboray Éva voltak. A jelmezeket Polyák Eszter, a Fővárosi Nagycirkusz jelmeztervezője készítette, a díszlet Fazekas Éva munkája. A fényekért Szilárdi Csaba felelt, a smink Ballabás Dóra munkáját dicséri, a frizurákat Nagy Ildikó álmodta meg. A koreográfusok Paál Krisztina és Szilágyi Gyula voltak, az artista koordinátorok Tóth Edit és Végh Erika.

 

Szekáry Zsuzsanna