Interjú Felföldi Anikóval

Hogyan került kapcsolatba a cirkusszal, a manézzsal és a Lúdas Matyi előadással?

Gyerekkorom legnagyobb élménye a cirkusz csodálatos és varázslatos világa volt. Otthon rajzoltam is egy bohócot nagy cipővel, vörös, emelgethető hajjal, élénk színekkel. Olyan jól sikerült a rajzom, hogy később gobelinben is elkészítettem. Legelőször a Micsoda cirkusz! című tévéfilm felvételekor léptem a manézsba. A produkció nagy nemzetközi sikereket aratott, Svájcban, Montreuxban 1. díjat nyert el. Később készült rólam egy portréfilm, amiben egy bohóc is szerepelt. Ennek hatására kaptam ajándékba egy olyan nagy méretű bohócbabát, amivel akár énekelni, táncolni és játszani is lehet. Az otthonom lakója lett. A cirkusz fantasztikus világában úgy érzem, időutazás történik, gyerekkorom meséi elevenednek meg. Ennyi előzmény után szinte egyenes út vezetett ahhoz, hogy eljátszhatom Lúdas Matyi Édesanyját a Fővárosi Nagycirkusz előadásában.

Miben különbözik egymástól színészként a cirkusz porondja, a színház színpada vagy a kamera előtti játék? Milyen játékstílust követel az egyik és a másik?

Minden műfajnak megvan a hagyományos előadásmódja. A zenés színházban könnyebb helyzetük van a színészeknek, mert megteremtik körülöttük a csodát díszletekkel, jelmezekkel, zenekarral, énekkarral és tánckarral. A színpad olyan, mint egy szoba, aminek három fala van, a negyedik pedig nyitott a közönség felé. A kamaraszínházi előadások, ahol testközelben ülnek a nézők, finomabb eszközöket kíván a színészektől. Ez a film esetében még inkább igaz, oda elegek a legkisebb gesztusok is. A cirkuszban kitárul a nagyvilág, akármerre nézek, körülölel a közönség, akár az ókori arénákban.

Mi jelentett kihívást az Édesanya megformálásában?

Az Anya az életre neveli a fiát, neki adja a libákat, hogy próbáljon szerencsét velük a vásárban. Kihívást jelent, hogy a cirkuszban a nagy távolságok miatt a prózai szöveget gesztusokkal is hangsúlyozni, segíteni kell. Fontosnak tartom, hogy a Matyival való közös jeleneteinkben is ő legyen a főszereplő. Nagy boldogságom, hogy egy népdalt is elénekelhetek az előadásban.

Hogy érzi magát nálunk, a Fővárosi Nagycirkuszban?

Remek a társulat, úgy érzem, befogadtak maguk közé. Közös nyelvet beszélünk, a művészetét. Mindannyiunk célja a közönség szórakoztatása. Nagyszerű érzés közreműködni egy újszerű, történetmesélős cirkuszi előadásban. Hatalmas örömünk, hogy mindezt ilyen jól fogadják a nézők.