Interjú Rezván Nikolett állatszelidítővel, a Lúdas Matyi a cirkuszban fellépőjével

Hogy kerültél kapcsolatba a cirkusz világával?

Először a párom, Rajnai László által, aki bohócként lép fel, művészneve, Laci bohóc. Sok évvel ezelőtt, amikor megismertük egymást, elkezdtünk együtt dolgozni, így belefolytam a cirkuszi világba, én is felléptem bohócként, majd később, amikor az állatok az életünk részévé váltak, összevontuk a bohóc szakmát az állatos fellépésekkel. A Fővárosi Nagycirkuszba pedig a Lúdas Matyi a cirkuszban című produkció kapcsán kerültem.

Nagy állatbarát hírében állsz, mióta tart ez a szerelem?

Már gyerekkorom óta állatőrült vagyok, aminek a szüleim nem nagyon örültek, így először a legkisebbekkel, rovarokkal, bogarakkal kezdtem az állatokkal való pályafutásomat. Később lettek egereim, hörcsögeim, patkányaim, és miután nagykorú lettem, a szüleim azt mondták, hogy innentől úgy élem az életem, ahogy én gondolom, így végre lett saját kutyám, és mindenféle egzotikus állataim is.

Jelenleg milyen állatokkal osztod meg az életed?

Budapesthez közel élünk, hiszen a nagyobb termetű állatok csak nagy kertben tarthatók, ahol szerencsére nagyon jól megférnek egymással, mindenkinek saját házikója, élettere van teljes ellátással, a személyre szabott igényeinek megfelelően. Sokféle állatunk van, törpemalac, törpekecske, mini ló, őzike, alpaka, galambok, kígyók, békák, ezerlábú, skorpió, több kutya és cica, kis bagoly, rágcsálók, és van egy komplett baromfiudvarunk is, ahol kecskék, tyúkok és nyuszik élnek. Nem tudom, hogy kihagytam-e valakit, hála Istennek elég sokan vannak. Akkor vagyok igazán boldog, ha állatok vesznek körbe. Körülöttük forog, és hozzájuk igazítom az életem, ami nem csak az ellátásukban merül ki, mert foglalkozni is kell velük, elvégre nem mehetek el egy állatsimogatóba egy harapós lóval.

Hogy tettél szert ekkora tapasztalatra az állatok terén?

Régen kutyakozmetikusként végeztem és dolgoztam, így belefolytam a kutyák világába, majd állatorvosi asszisztensi végzettséget szereztem, ami által még nagyobb rálátásom lett az állatok szükségleteire és viselkedésére. Aztán beleástam magam a kutyák képzésébe és tanításába. Ha az ember olyan közegben mozog, ahol hasonló állattartó emberekkel kerül kapcsolatba, rengeteg dolgot tudunk tanulni egymástól, valamint folyamatosan fejlesztem magam szakkönyvek segítségével is.

A Lúdas Matyi a cirkuszban című produkcióban milyen állatokkal lépsz fel, és mi a szerepük a darabban?

A nyitó jelenetben szerepelnek nyuszik, malackák, kecske és galambok. Majd egy piaci jelenetben táncosként vagyok jelen a kígyómmal.

Mi a véleményed az állatok cirkuszokban való szerepeltetéséről? Mit látsz belülről, van létjogosultságuk az állatszámoknak a cirkuszban?

Úgy gondolom, hogy minden azon múlik, – nem használom azt a szót, hogy idomár, hanem a tanító a megfelelő szó – hogy az adott ember, hogyan bánik és tanítja az állatát. Személyesen csak pozitív tapasztalataim vannak, azt láttam, hogy szeretettel bánnak az állatokkal, semmilyen erőszakot nem alkalmaznak, jutalmazással vezetik rá őket a feladatok végrehajtására, teljes mértékben pozitívan állnak hozzájuk. Személyre lebontva kellene nézni a tanítókat, hogy ki, hogy bánik az állatokkal, aki pedig nem jól, az ne csinálja. Az én mottóm az, hogy csak szeretettel és erőszakmentesen kell foglalkozni velük, és így is csinálom. Teljesen kizárom az erőszakot, hiszen teljesen felesleges. A rávezetés, türelem, jutalmazás, bizalom a tanítás kulcsa. Sokkal többet lehet elérni az állatnál, ráadásul, amikor fellép, látszik rajta, hogy félelemből vagy szeretettel teszi. Főleg a kutyáknál észrevehető ez, hogy lelkes, csóválja a farkát, alig várja, hogy jöjjön a következő feladat. Sok mindent elmond az állat és ember kapcsolatáról a testbeszéd, amit szerintem a nézők is látnak, így le lehet szűrni, hogy ki, hogy kommunikál az állatával.

Szekáry Zsuzsanna