Marton Árpád: A zsonglőr verstana

Marton Árpád:
A zsonglőr verstana

A versírás zsonglőrködés.
A szó röppen, zsong, pörög, és
ha rímeit jól elkapod,
születnek pazar mondatok.
Bármit mond Goethe verstana,
a vers szíve a dallama,
ezt megtanulni nem lehet:
míg elkapdossa két kezed
és földobja a karikát
– a szó nem tűr meg rabigát -,
irama lelked dala lesz,
röptének íve arabeszk,
s bár nem is sejti a tudat,
honnét sok szép szófordulat,
fölöttük mégis te vagy úr.
Tünemény ez, csoda, bravúr.